Alapvető antropológiai törés
A Nemzeti Orvostudományi Akadémia a vita megkezdése előtt adta ki állásfoglalását a bioetikai törvényjavaslatról. Szerintük „alapvető antropológiai törést” jelent az, hogy „szándékosan” olyan gyerekeket hoznak világra, akinek nincs apja – ez „a gyermekek pszichológiai fejlődése” szempontjából komoly veszélyt jelenthet. Az Akadémia úgy látja, alaposan kutatásokat kell végezni ez ügyben, hogy – „az elővigyázatosság elve jegyében, amit oly sokszor felemlegetnek kevésbé jelentős kérdésekben” – fel lehessen mérni azt, mi vár ezekre a gyerekekre. Hangsúlyozzák: az apafigura megkerülhetetlen tényező a gyermek fejlődésében.
A lombikprogram kiterjesztése „spermadeficitet” is magával hozhat, meghosszabbodhat a várakozási idő. Ez azokat a heteroszexuális párokat érinti hátrányosan, akiknek „valóban orvosi okokból” nem lehet gyerekük. „Az orvosok nem fogadják el, hogy azonos módon kezeljék az orvosi javallatokat és a társadalmi igényeket” – húzzák alá, annál is inkább, mert
ez illegális donorpiacok kialakulásához vezethet.
A bioetikai törvényjavaslatnak baloldalon is akadnak kritikusai. Michel Onfray filozófus (a Mandiner vele készült interjúját ezen a linken olvashatja) szerint a lombikprogramnak a leszbikus párokra és az egyedülálló nőkre való kiterjesztése „azon az ideologikus fikción” alapszik, hogy „a természet nem létezik, és minden kultúra: nincsen nem, nincsen férfi és nő, nincsen férfi- és női hormon, hogy a herék és a petefészkek sem léteznek”. Onfray is hangsúlyozza, hogy a változtatás a béranyaság előtt nyithatja meg az utat: ha ezt az egyenlőségi logikát követjük, a férfiak is joggal kérhetnék, hogy biztosítsák nekik a jogot a mesterséges megtermékenyítésre, vagyis a béranyaságra. „Az egyenlőség nevében a legszegényebb nők méhének proletarizációja felé tartunk” – véli.