Politizáláshoz vezet a túl sok jogelmélet

Mark Pulliam, a Law and Liberty blog szerzője szerint át kellene alakítani jogászképzést: több gyakorlatra és kevesebb elméletre lenne szükség. Bár Pulliam kifejezetten az Egyesült Államok jogászképzéséről ír, az elméleti és gyakorlati képzés kérdése Magyarországon is vita tárgya, hiszen a magyar képzés az USA-beli gyakorlatnál is elméletibb.

Régen jobb volt?
Az Egyesült Államokban a jogászképzés jelenleg egy hároméves kvázi mesterképzés, amelyet a gyakorlati ismeretek elsajátítása követ. A mesterképzés kitétel persze csak szűk megkötésekkel igaz, de mégis találó a kifejezés, mivel a joghallgatóknak a jogi képzés megkezdése előtt el kell végezniük valamilyen más szakirányú képzést is. Ez a hagyomány, azaz hogy a joghallgató tanulmányai előtt ismerkedjen meg az élet más területével is, a régi amerikai jogoktatás rendszerének egyik megmaradt eleme. Pulliam azonban úgy véli, több elemet kellett volna megtartani a régi rendszerből.
Még a 20. század elején is úgy nézett ki a jogi képzés az Egyesült Államokban, hogy az inkább hasonlított egy mesterség elsajátításának módjára, mintsem egyetemi diszciplináris képzésre. Azaz a jogot tanuló fiataloknak kvázi inasként el kellett szegődniük egy gyakorló jogászhoz; vagy még inkább több, eltérő jogterületen dolgozó jogászhoz, akik mellett kitanulták a szakma fortélyait. Elméleti képzésen és vizsgákon csak ez után kellett részt venniük.

Elméleti tudás, drága képzés, pályaelhagyás
Mára a helyzet megváltozott. Az USA-ban a jogi képzés úgynevezett law schoolokban történik, amelyek a kötelező előképzettséget követően inkább elméleti tudással ruházzák fel a hallgatókat, akik csak vizsgáik után kezdhetnek foglalkozni konkrét jogesetekkel. A képzés jellegének megváltozását – Pulliam szerint –jól jelzi, hogy az egyik valaha élt legjobb amerikai jogászt, Robert H. Jacksont tanulmányai alapján ma nem vennék komolyan a jogi szakmában.
Az képzés elméleti fókusza több problémát szül. Amellett, hogy a jogi képzés egyre drágább az Egyesült Államokban (nagyságrendileg 60 ezer dollár egy évre), a végzett hallgatók elhelyezkedési esélyei – fennálló jogászhiány ellenére – egyre romlanak. Ez a két tényező pedig számos frissen végzett jogászt sodor rendkívül nehéz helyzetbe. Ezenkívül a szakmai, konkrét jogesetekhez tartozó vitákat is egyre inkább felváltja a jogászok politikai aktivizmusa, amely erős elméleti, de gyengébb gyakorlati alapokkal könnyebben járható út, mint a jogesetekkel történő foglalatoskodás.

Ellenpélda
Pulliam pozitív példaként említi a Lincoln Memorial University’s Duncan School of Law-t, amely a mára már klasszikusnak számító elvek mentén képzi a hallgatókat: több gyakorlati és kevesebb elméleti elemet vonultatva fel képzés során. Pulliam kiemeli, hogy a klasszikus oktatási módszer mellett a hallgatók 96 százaléka el tud helyezkedni a jogi szakmában, ráadásul a tandíj is jóval alacsonyabb, 40 ezer dollár egy évre. Így a szerző szerint egyértelmű a képlet: vissza kell térni a régi, gyakorlatorientáltabb képzési módokhoz.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.