„A NATO ugyanis nem csak a Szovjetuniótól védte Nyugat-Európát, majd aztán Oroszországtól és a déli káosztól Közép- és Nyugat-Európát, hanem a tagjait is egymástól. (…)
A NATO előtt álló fő kihívás most az, a szervezet belső kohézióját tekintve, hogy az európai nagyok megértik-e, Kína miatt az EU és a NATO jelentőségének nagy részét elveszíti az USA számára. Kína ugyanis a globális világban nagyságrendekkel nagyobb probléma Amerika számára, mint a Szovjetunió volt. Kína iszonyúan korszerű, remekül kombinálja a tervgazdálkodást és a kapitalizmust, elképesztően innovatív és kulturálisan is érthetetlen a globális nyugat számára. Kína néhány évre van attól, hogy katonai értelemben is összemérhető játékos legyen az USA-val Ázsiában és a Csendes-óceán bizonyos részein.