Korrupció és nyomásgyakorlás: megbukhat Trudeau, az újliberális poszterfiú

Két nő és egy férfi távozott a kanadai kormányból az év első negyedében, a két nő közül az egyik bennszülött volt. Ez igen nagy érvágás Justin Trudeau liberális kormányfőnek, aki nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy kabinetje tagjainak fele nő legyen.

De nem csak a legnőiesebb kvótakormány imidzse megy épp veszendőbe, hanem

Szétfoszlott az makulátlan mintaliberális Justin Trudeau mítosza? Ezt a mítoszt azért lenne fontos fenntartani, mert Kanadában 2019. október 21-én választásokat tartanak. Március elején viszont az Ipsos felmérése szerint a kozmopolita liberalizmus ikonjára csak 31 százalék szavazott volna, míg a konzervatívokra 40 százalék. Ennyivel még nem vezettek a konzervatívok a 2015-ös választások óta – amit elvesztettek. Trudeau akkor ugyanis, hiába volt liberális sztárpolitikus, elsősorban nem saját programja miatt nyert, hanem a konzervatívok iránti ellenszenv repítette őt a hatalomba. 

Apja és fia: Pierre és Justin Trudeau

Kozmopolita liberális celeb

A konzervatívok Stephen Harper vezetésével 2006-2015 között, három cikluson keresztül voltak kormányon, így a liberálisok már nagyon vágytak a sikerre. Az ugyanakkor, hogy egy párt több kormányzati cikluson át hatalmon van, Kanadában bevett gyakorlatnak tekinthető.

Az évtizedes konzervatív kormányzás előtt a Kanadai Liberális Párt még hosszabb ideig, 1993-tól 2006-ig volt kormányon, négy cikluson át, azelőtt 1984-től 1993-ig a Progresszív-Konzervatív Párt irányította Kanadát, 1963-1979 között pedig úgyszintén a Liberálisok voltak hatalmon, éppenséggel Justin Trudeau apja, Pierre Trudeau vezetésével. A liberálisok tehát még hosszabb kormányzati időszakokhoz voltak hozzászokva, mint a konzervatívok. Ezért aztán nem éreznék magukat jól, ha a csodapolitikusnak tekintett Trudeau-fiú nagy várakozásokkal kezdődött progresszív mintakormányzásának már az első ciklusban véget vetne egy botrány.

A liberálisok 2015-ös győzelme után valóságos Trudeau-mánia lett úrrá a világ balosain, az új kanadai kormányfő celebbé vált, s nem csak híres színes zoknijai miatt. Egy Obamának dolgozó, magas rangú amerikai hivatalnok akkoriban

„Because it's 2015”

Trudeau a nyitott, toleráns, együttérző Kanada építője akart lenni. Harminc tagú (!) kormányában tizenöt nő volt eredetileg, egy tolószékes miniszter és egy bennszülött. Amikor erről kérdezte egy riporter, indoklása az volt: „mert 2015-öt írunk!”  A feminista szervezetekkel folytatott párbeszéd során pedig azt írta: „a szegénység szexista”.

Befogadott 25 ezer szíriait az országba,

s 2018-ra Kanada-szerte legalizálta a marihuánát. A középosztályra kirótt adók mértékét csökkentette, a gazdagokét növelte, és szeretne bevezetni egy kormány által mindenkinek fizetett minimálbért. Jobb körülményeket ígért az indián bennszülötteknek is.

Aztán valami belepiszkított a kanadai újliberális álomba.

Olvassa el ezt is! Mi folyik Kanadában?

Québec koronaékszere

A kanadai hatóságok 2015 februárjában eljárást indítottak a legnagyobb kanadai építővállalat, az SNC-Lavalin ellen azzal a váddal, hogy a cég 2001-2011 között 48 millió kanadai dollárral vesztegette meg Kadhafi Líbiájának tisztviselőit. A montréali cég gyakorlatilag a helyi Strabag, már ami a piaci részesedését illeti. 160 országban van jelen és ötvenezer alkalmazottja van. Ebből Kanadában kilencezer. Nem csoda, hogy a céget Québec egyik koronaékszereként emlegetik. Trudeau pedig az egyik québeci választókörzet képviselője is egyben. 

A vállalat volt vezetője, Normand Morint 2018 novemberében ítélték el politikai pártok 2004-2011 közötti illegális támogatásáért, s 2000 dollárra büntették emiatt.

köztük a miniszterelnök munkatársaival is.

Ha az SNC-Lavalin elleni vádak beigazolódnak, akkor annak súlyos következményei lehetnek: tíz évig eltiltanák a céget a szövetségi pályázatokból, megbízásoktól, és akár csődbe is mehetne. 

A kanadai törvényhozás a kormányzó liberálisok beterjesztésére 2018 júniusában egy salátatörvény részeként bevezette a büntető-törvénykönyvbe az Egyesült Államokban már régóta alkalmazott, úgynevezett defferred prosecution agreementet (DPA), amelynek a lényege, hogy mind a büntetés, mind a kártérítés mikéntje mediációs különtárgyalásokon dől el a vádhatóság és az érintett vállalat között, egy bíró felügyelete mellett, jellemzően korrupciós ügyekben. A hivatalossá tett problémaelsimító, bűncselekményeket szőnyeg alá seperni képes módosítást persze nem igyekeztek reklámozni.

Nagyon valószínű, hogy a DPA bevezetéséért erősen lobbizott a kormánynál a cég. Aztán pedig a cég érdekében a kormányon belül maga Trudeau. És ez kiverte a biztosítékot a saját igazságügyi miniszterénél.

A főügyész és függetlensége

Érdekes tény, hogy a hatalmi ágak elválasztására, meg fékek és ellensúlyok rendszerére épülő angolszász világ liberális fellegvárában, Kanadában a főügyész és az igazságügyminiszter ugyanaz a személy, magyarán a kormányfő bizalmától függ, hogy ki tölti be a főügyészi posztot.

Elméletileg a főügyész döntéseinek figyelembe kell vennie a közjót,

A kanadai vádhatóság 2006-ig az igazságügyi minisztériumhoz tartozott, azóta viszont Public Prosecution Service of Canada (PPSC) néven független a minisztériumi intézményrendszertől – viszont így is a főügyész alá tartozik. A PPSC igazgatója (a Director of Public Prosecutions) Kathleen Roussel, aki minden szövetségi szintű (Kanada is szövetségi állam) eljárásért felelős.

Ugyanakkor a PPSC igazgatóját a főügyész utasíthatja, vagy magához vonhat tőle egy-egy ügyet.

Az SNC-Lavalin 2018-ban szövetségi szintre vitte a saját bírósági ügyét, és el akarta érni a szövetségi vádhatóságnál, hogy az lehetőséget adjon neki arra, hogy éljen a DPA mediációs lehetőségével – az elsők között, nem sokkal a DPA bevezetése után. Kathleen Roussel vádhatósági igazgató ugyanakkor 2018 októberében elutasította a cég DPA iránti kérelmét.

Justin Trudeau január 14-én hogy, hogy nem menesztette addigi posztjáról igazságügyi miniszterét, egyben az ország főügyészét, az indián származású Jody Wilson-Raybouldot, és kinevezte veteránügyi miniszternek.

Trudeau később azzal magyarázta az áthelyezést, hogy a kormányzati kiadásokat felügyelő Treasury Board of Canada elnökének, Scott Brisonnak a lemondása miatt át kellett alakítania a kormányát, és ha Brison nem mond le, akkor Wilson-Raybouldot sem nevezi ki másik posztra. Az új igazságügyminiszter-főügyész egy bizonyos David Lametti jogászprofesszor, liberális párti politikus lett, az új kincstárnok pedig Jane Philpott.

Ugyanakkor a sajtóhírek szerint Jody Wilson-Rayboulddal Trudeau-nak már korábban volt konfliktusa, amikor 2017-ben egy konzervatív szemléletű bírót ajánlott kinevezésre a Legfelsőbb Bíróság főbírájának.

Ki nem illik a képbe?

Vajon mi történhet, ha egy eljárás alatt lévő óriásvállalat kilobbizik egy törvénymódosítást, majd élni is szeretne vele, de akadályokba ütközik, viszont 9000 munkahely múlik a létén, a főügyész személye pedig azonos az igazságügyminiszterével? 

Trudeau eddigi nagy menetelésébe rondított bele február elején a The Globe and Mail napilap oknyomozó riportja, miszerint

Wilson-Raybouldnak azt kellett volna elérnie, hogy a vállalat megkapja a DPA lehetőségét, csak pénzbüntetéssel sújtsák, s így ne kelljen a tíz éves tiltással vagy akár a csőddel szembe néznie.

Trudeau tagadta a vádakat. Február 11-én viszont a parlamentnek felelős szövetségi etikai biztos (Federal Ethics Commissioner), Marion Dion bejelentette, hogy nyomozást indít az ügyben.

Ugyanezen a napon Justin Trudeau egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy teljesen megbízik miniszterében, akinek tavaly ősszel annyit mondott, hogy a vádhatóság vezetőjével és a DPA-val kapcsolatos döntések kizárólag őrajta, azaz Wilson-Raybouldon múlnak.

Úgy tűnik, 

Ezzel nem akármilyen csapás érte Trudeau-t: Wilson-Raybould fontos alakja volt a feminista és indiánbarát imázsnak. A lemondott miniszter azt is bejelentette, hogy felfogadott egy nyugdíjazott legfőbb bírót, hogy segítse annak eldöntésében, mihez köti titoktartási szerződés és miről beszélhet. Trudeau minderre azzal reagált: ha valamit a kormány rosszul csinált, akkor azt miniszterének tavaly ősszel hivatalból közölnie kellett volna vele, de nem tette.

Meghallgatják vagy sem?

A kanadai képviselőház igazságügyi bizottsága négy meghallgatást rendezett az ügyben, az elsőt február 13-án, de eredetileg pont az érintetteket nem akarták meghívni, azaz a lemondott minisztert és a kormányfői hivatal munkatársait, mondván, a bizottság nem nyomozóhatóság.

Február 18-án távozott posztjáról Trudeau egyik bizalmasa és tanácsadója, az első titkár Gerald Butts, aki hosszú lemondólevelében azt ecsetelte, hogy ugyan nem érintett az ügyben, de mivel felmerült a neve, ezért a kabinet munkájának érdekében távozik.

A második meghallgatáson, február 27-én beszélhetett a bizottság előtt Jody Wilson-Raybould, aki

Megnevezte Trudeau-t, annak első titkárát, Gerald Buttsot és másokat a miniszterelnöki hivatalból és a pénzügyminisztériumból. Jody Wilson-Raybould azt mondta, hogy szerinte amiatt menesztették posztjáról januárban, mert nem avatkozott be az ügybe Trudeau-ék akarata szerint. Hozzátette, hogy ugyan nem találja törvényellenesnek a kormányfői hivatal állítólagos nyomásgyakorlását, de a független bíróság munkájába beavatkozni pártos érdekek miatt, az valóban törvényellenes lett volna.

A volt igazságügyi miniszter-legfőbb ügyész szerint egy privát találkozón a kormányfő még arra is megkérte, hogy „segítse ki” őt az ügyben, mire ő azt kérdezte tőle: 

A trudeau-i válasz állítólag az volt: „Nem, nem, nem, csak megoldást kell találnunk.”

Trudeau visszautasította a vádakat, hozzátéve, hogy a kormány feladatai közé tartozik a munkahelyek és a gazdaság kérdésköre. Ő is és Butts is végig azt hangsúlyozta, hogy munkahelyek ezrei forognak kockán, hatalmas a gazdasági kockázat. Szerintük nem nyomást gyakoroltak a főügyészre, csak bizonyosak akartak lenni felőle, hogy tisztában van az SNC-Lavalin ügyében születő döntések horderejével. Butts feltette azt a kérdést is: ha mindez rossz volt, akkor miért nem került mindez szóba az ősszel?

A kormányfő ugyanakkor egy március 7-i sajtótájékoztatón bevallotta, hogy szeptember 17-én beszélt a cégről a főügyésszel, és arra kérte, vizsgálja felül azon döntését, hogy nem kapja meg a cég a bíróságon kívüli megegyezés lehetőségét. Trudeau ugyanakkor tagadta, hogy bámi törvénytelen nyomásgyakorlás történt volna, viszont megjegyezte, hogy egyre fogyatkozott a bizalom közte és minisztere közt.

Március 8-án az illetékes bíróság bejelentette: szerinte nincs lehetőség a DPA alkalmazására.

A március 13-i bizottsági ülésen a liberális képviselők megakadályozták, hogy megint meghallgassák Wilson-Raybouldot, aki viszont készen állt a vallomástételre; majd március 19-én úgy döntöttek, nincs szükség több meghallgatásra az ügyben, a kanadaiak maguk is meg tudják ítélni a helyzetet. Mindezt annak ellenére, hogy a Konzervatív Párt és a baloldali Új Demokratikus Párt is az újabb meghallgatások mellett volt.

Március 29-én a bizottság közzétett egy, állítólag titokban felvett telefonbeszélgetést, ami decemberben esett meg Michael Wernick, a kormányfői hivatal épületében működő Titkos Tanács és Jody Wilson-Raybould közt, s amelyben Wernick

A kormányfői hivatal azt válaszolta minderre, hogy Wernick sosem közvetített Trudeau és Wilson-Raybould között; Wernick közleményben szögezte le ugyanezt, hozzátéve, hogy februárig a kormányfői hivatallal sem beszélt a cég ügyéről; viszont március 18-án lemondott.

Vége a szárnyalásnak?

Justin Trudeu április 2-án kirúgta a liberális frakcióból Wilson-Raybouldot és Philpottot, valamint visszavonta a két volt kormánytag egyéni választókörzeti jelölését az októberi választásokon azzal az indoklással, hogy nincs irántuk már bizalom. Természetesen rögtön felmerült, hogy Trudeau ezen lépése ellentétes a szövetségi törvényekkel.

Andrew Scheer, a Konzervatív Párt vezetője, akit „kék torynak”, azaz „igazi torynak” tartanak – ami elsősorban a szabadpiacpártiságot jelenti, másodsorban a társadalmi-kulturális konzervativizmust –, felszólította Trudeau-t a lemondásra, mivel szerinte megszűnt a bizalom a kormányfő és a kanadai nép között, és

A közvélemény valóban Wilson-Rayboulddal tart.

Justin Trudeau kommunikációs csapdába esett: ha „megmentik” a céget, akkor beigazolódhatnak volt minisztere vádjai; ha nem mentik meg, akkor kilencezer munkahely forog kockán, amelyeket ő meg szeretne menteni. 

Az ügy mérlege tehát a következő: lemondott Trudeau bizalmasa (Gelard Butts), lemondott egy titkos tanácsnok (Michael Wernick), lemondott két miniszter (a kincstárnok Jane Philpott és maga Jody Wilson-Raybould), és lehet, hogy elveszett Justin Trudeau hitele is.

Mindenesetre, akár túléli az ügyet, akár nem, már semmi nem lesz ugyanaz, mint régen,

Jonathan Rose, a Queen’s University politikai elemzője szerint az ügy számos fronton rosszul érinti Trudeau-t, legyen szó a női egyenlőségről vagy épp a progresszív politikájáról. A kormányfő az elemző szerint „visszaesett a földre”.

Az októberi választásokon kiderül, hogy igaza volt-e Scheernek, és megszavazzák vagy megvonják a kanadaiak a bizalmat Justin Trudeau-tól.