Keleti veszedelem – Így roncsolja Oroszországot az AIDS

2015-ben Oroszország negyedik legnagyobb városában, Jekatyerinburgban egy bőrgyógyász herpesszel diagnosztizálta a 30 éves Kátyát – írja a Science Mag. A fiatal nő nem sejtette, mi állhat a herpesz hátterében, azonban a megelőző két évben tapasztalt sorozatos megbetegedései és az alkoholista exbarátja miatt valamilyen súlyosabb okra gyanakodott. Volt barátjának köztudottan voltak más szeretői is Kátyán kívül. A nő megkérte a doktort, hogy írjon neki beutalót egy HIV-tesztre, amire az orvos a következő kérdést tette fel: „Miért? Maga házasságot készül kötni egy külföldivel?” Kátya kitartóan kiállt álláspontja mellett, és orvosa végül vonakodva beutalta HIV-tesztre.

Pár hét múlva megérkezett az eredmény: Kátyát 30 évesen, egyedül nevelve fiatal kislányát AIDS vírussal diagnosztizálták, ami a vírus akkori stádiuma alapján akár három éven belül is végezhetett volna vele. Édesapjának és munkáltatójának nem mondhatta el, mivel kitagadás és elbocsátás fogadta volna.

Ez az eset pedig nem az egyetlen abban az Oroszországban, ahol

olyan társadalmi megítéléssel és sztereotípiákkal övezve, amelyek közvetve több ezer áldozatot szednek évente.

A helyzet súlyos és korántsem elhanyagolható

Az UNAIDS 2018-as globális jelentése alapján Oroszországon és az exszovjet államokon, illetve Észak-Afrikán és a Közel-Keleten kívül a világ minden részén sikerült az új HIV-fertőzések számát visszaszorítani.

Az Európai Unióban és Észak-Amerikában a koordinált és felkészült egészségügy segítségével már az amúgy is alacsony bázist sikerült 8%-kal csökkenteni, míg a legsúlyosabban fertőzött kelet- és dél-afrikai régiókban a nemzetközi összefogásnak és a folyamatos közegészségügyi fejlődésnek köszönhetően 30%-kal sikerült visszaszorítani az új megbetegedések számát.

A volt Szovjetunió területén azonban nem érvényes a nemzetközi tendencia, ugyanis 2017 és 2018 között 130 ezer új megbetegedést diagnosztizáltak, ami 29%-os növekedésnek felel meg. A helyzetet súlyosbítja, hogy az általános előítéletek és a betegségre való minimális gyanakvás hiánya miatt

A drasztikus emelkedés előtt sem volt jobb a helyzet. 2017 előtt minden évben megközelítőleg 10-15%-os növekedést könyvelhettek el az új betegek számát tekintve. Napjainkban megközelítőleg 1,3 millió ember él HIV-vírussal Oroszországban, ami a népesség 1,2%-át jelenti (összehasonlításképpen ez az arány az Európai Unióban 0,3%). Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy minden egyes nap 250 új esetet jegyeznek a hatóságok.

A halálozási mutatók sem túl biztatók: az utóbbi években szignifikánsan nőtt a HIV vírushoz köthető halálozások száma, amely 2017-ben megközelítőleg 24 ezer áldozatot szedett. Oroszországban az első tíz halálozási ok között a HIV/AIDS a hetedik helyen áll, míg az Egyesült Államokban csak a negyvenedik leggyakoribb halálozási ok. A HIV-pozitív orosz lakosság 81%-a tisztában van állapotával, 45%-uk részesül gyógykezelésben. Ez azt jelenti, hogy a HIV-fertőzöttek csupán 36%-a jut el az orvosi kontrollig és gyógyszeres kezelésig, ami világszinten hihetetlenül alacsony és elborzasztó adat. A világ legfertőzöttebb területének minősülő kelet- és dél-afrikai régiókban ez az arány 66%, országra lebontva Ugandában 72%, Dél-Afrikában 61%, Lesothóban pedig 74%.

A fenti adatok alapján tisztán látszik, hogy

Minek köszönhető ez a súlyos helyzet? Kik a veszélyeztetett csoportok és miért ilyen nehéz a betegség elleni fellépés, amely több tízezer ember halálát okozza?

(Russia Beyond)

Prostik, drogok, szex és kilátástalanság

Oroszországban a legmagasabb az intravénás droghasználók száma régiós összehasonlításban. Közel 1,8 millió ember, a teljes felnőttkorú népesség 2,3%-a intravénás drogfüggő, amely az egyik legnagyobb rizikófaktor a HIV terjedésében. Az intravénás droghasználók a legveszélyeztetettebb célcsoport, mivel nehéz őket elérni, megfelelően tájékoztatni, illetve országszerte súlyosan büntetendő a droghasználat, amely a csoport kirekesztettségét és elszigetelődését okozza. Sokan még orvoshoz sem jutnak el, ezért a megfelelő gyógykezelés sem valósulhat meg. Egy 2017-es felmérés szerint a szentpétervári HIV-fertőzött intravénás drogfüggők csupán 10%-a jut megfelelő gyógykezeléshez. Szintén gondot okoz és táptalajt ad a vírusterjedésnek a rendőrségi korrupció, ugyanis egy kutatás kimutatta, hogy a szentpétervári HIV-pozitív drogfüggő nők 24%-át kényszerítették szexuális aktus létesítésére a helyi hatóságok.

A helyzet azonban nem a nagyvárosokban a legaggasztóbb. Oroszország tíz legfertőzöttebb megyéjéből hat található Szibériában, ahol

Szibéria déli részein uralkodnak a legsúlyosabb állapotok, mivel a megyék az Afganisztánból induló szárazföldi heroin- és ópiumkereskedelem fellegvárai. 2017-ben az új HIV fertőzések 48,8%-a származott intravénás tűhasználatból. Ez az arány a legmagasabb fertőzési ok a heteroszexuális (48,7%) és a homoszexuális (1,5%) kapcsolatok, illetve az anyáról gyermekre történő átvitel (0,8%) után.

A heteroszexuális kapcsolatok során történt fertőzés nagyrészt a fiatal nőket érinti, akik szexuális érintkezés útján kétszer nagyobb eséllyel kapják el a vírust, mint a férfiak. „Naponta 80-100 nőt diagnosztizálnak HIV-vírussal. Ez a szám nem vicc – naponta! A többségük 25-35 év közötti, ők a jelenlegi helyzetben a legveszélyeztetettebb rizikócsoport.” – nyilatkozta Vagyim Pokrovszkij, az Orosz Állami AIDS Intézet vezetője. További gondot jelent a HIV-pozitív nőkkel szembeni előítéletek sora, a társadalmi diszkrimináció, valamint az általános félelem a megbélyegzéstől és kirekesztéstől.

A homoszexuálisok közötti vírusterjedés erősen limitált, mivel egy alapvetően megbélyegzett, zárt és törvényi szabályozásokon keresztül elnyomott társadalmi rétegről van szó. A 2013-as törvényt, amely tiltja a „nem hagyományos nemi kapcsolatokat és azok propagandáját”,

ezzel eszkalálva a helyzetet az LMBTQ-közösségekben.

A HIV tombol a szexmunkások körében is, ami a fő indikátora a vírus heteroszexuális kapcsolatokban történő terjedésének. Egy 2015-ös szentpétervári tanulmány szerint a bordélyházban dolgozó szexmunkások 15%-a, a „műszakot” az utcán töltő prostituáltak 60%-a fertőzött. Oroszországban törvényileg nem büntetendő a szex vásárlása, csak annak üzleti szinten megszervezett szolgáltatása. Ez a kriminalizáció kiszolgáltatott helyzetbe hozza a szexmunkásokat, akik ki vannak téve a hatóságok és a maffia visszaéléseinek, a zaklatásnak és a szexuális erőszaknak. Nem jobb azonban a saját házuk táján sem a helyzet: a prostituáltak nagy része intravénás drogfüggő vagy alkoholista, ezzel növelve a vírus elkapásának kockázatát.

A kormány nehezen cselekszik, az egyház tagad

2016-ban Oroszország miniszterelnöke, Dmitrij Medvegyev cselekvési tervet fogadott el a 2017-2020-ig terjedő időszakra, amelynek célja a HIV/AIDS válság kezelése. Ez az első cselekvési terv 2006 óta, amelynek célja a terjedés féken tartása a prevenció segítségével. Ezen kívül a tervben helyet kap az érintett rétegek „társadalmi rehabilitációja és szociális támogatása”. Bár a cselekvési terv első hallásra jól cseng, a szociális munkások és civil szervezetek nem túl derűlátóak, ugyanis a törvényi szabályozások miatt tiltott a 18 éven aluliak szexuális felvilágosítása főleg ilyen „kényes” témában, mint egy HIV/AIDS-járvány. Oroszországban

amely a fiatal rétegek dezinformáltságát okozza.

Szintén akadályt jelent az ultrakonzervatív orosz ortodox egyház: a HIV megelőzési és tájékoztatási programok egyik fő gátját az egyház tagadása és ellenállása okozza.

„Oroszországban az állam és az egyház együtt jár… Arról beszélnek, hogy a szexuális felvilágosítás és nevelés csak súlyosbítja az AIDS problémát” – mutat rá az összefonódásra egy HIV-pozitív aktivista az Avert cikkében.

További gondot jelent az intravénás droghasználók állami regisztrációja, akik gyógykezelés céljából kerülnek be az állami névjegyzékbe.

(pl.: jogosítvány bevonása), valamint folyamatos rendőrségi megfigyelés.

Az oroszok túlnyomó többsége a vírust a mai napig a meleg közösségekkel azonosítja – annak ellenére, hogy a vírus 97%-ban heteroszexuálisok és droghasználók között terjed. A Yuri Levada Analytical Center 2015-ös felmérése szerint az orosz társadalom 37%-a támogatná az LMBTQ közösségek elkülönítését a társadalom többségi részétől, 21%-uk pedig „felszámolná” őket.

Elkeserítő jövő bizonytalan kilátásokkal

Vagyim Pokrovszkij, az Orosz Állami AIDS Intézet vezetője szerint ha nem járnak sikerrel a járvány terjedésének megakadályozásában, 2020-ra 2 millió HIV/AIDS-fertőzött élhet az országban. Természetesen a sikerhez elengedhetetlen a diszkrimináció és az előítéletek felszámolása, valamint a politika támogatása. Ez azonban nehéz ügy Oroszországban.

Egyes civil szervezetek vezetői szerint

Erre mutatkoznak jelek, ugyanis a „legnyugatibb városban” Szentpéterváron már átfogó megelőző kampány indult útjára. Vinay Saldanha, az UNAIDS kelet-európai és közép-ázsiai vezetője szerint „Szentpétervár lassan kihúzza a fejét a homokból”, és reménykedik, hogy ez az ország egészében meg fog történni. „Nagy esélyt látok arra, hogy idővel az egész országban tényeken alapuló megelőzési programot tudunk létrehozni. Ez a járvány nem fog eltűnni saját magától.”

Források: Politico Magazine / Science / Avert