Fontos minisztériumokat kap az RMDSZ a román kormányban
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
A csángók, de talán az erdélyi magyar katolikusok is eddig mindig mostohagyerekek voltak Róma számára, amin talán változtathat a pápa csíksomlyói látogatása. Van mit törleszteni.
A Vatikán január 11-én bejelentette, hogy Ferenc pápa apostoli látogatást tesz Romániában 2019. május 31. és június 2. között. Ellátogat Bukarestbe, Jászvásárra (Iaşi) és Balázsfalvára (Blaj), valamint a csíksomlyói Mária-kegyhelyre, ahol szentmisét fog bemutatni A liturgia nyelve a latin lesz, a homíliát Ferenc pápa olaszul mondja, amit fordítanak majd magyar nyelvre.
Az erdélyi magyar katolikusoknak, de főleg a moldvai csángóknak elég mostoha sors jutott a Vatikán részéről. II. János Pál 1999-ben látogatott Romániába, de mivel a fő cél az ortodox egyházzal való kapcsolatok javítása volt, ezért
és kihagyta a romániai katolikusok – legyenek erdélyi magyarok, moldvai csángók vagy románok – minden kegyhelyét, püspökségét.
Persze Csángóföld most is kimarad, de legalább nem mellőzi a Vatikán teljesen saját híveit az ortodoxokkal való békülés kedvéért – lehet, hogy Ferenc pápának elege lett abból, hogy az ortodox egyházak nem kedvelik az ő progresszív céljait.
Balázsfalva persze a román nacionalizmus szimbolikus helye, egyben görögkatolikus püspöki székhely, de a román nacionalista görögkatolikusok is a pápa hívei, püspökeik a romániai püspöki kar tagjai. Bukarest nem szorul magyarázatra, Jászvásár pedig a moldvai püspökség székhelye – azé a püspökségé, ami minden eszközzel igyekszik elnyomni a moldvai csángók magyar mise és magyar nyelvhasználat iránti igényét.
Csángóföld kimarad, de Csíksomlyó a csángók számára is a legfontosabb kegyhely szülőföldjük szomszédságában,
A csángók mindig elmennek a csíksomlyói búcsúra, tehát ott lesznek Ferenc pápa szabadtéri miséjén is.
Ami most latinul lesz ugyan, de egyébként tudni kell, hogy a jászvásári püspökség szemináriumából kikerülő papok a magyar nyelvhasználatot bűnös dologként igyekeztek beállítani a legutóbbi időkig csángó híveik között, akik erős fenyítést kaptak a csíksomlyói búcsún való részvételért, a magyar mise meghallgatásáért. A jászvásári püspökség 1989 előtt és után is ignorálta a csángók magyar mise iránti kérelmét, Petru Gherghel püspök teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a nyelvhasználatnak milyen érzelmi és intim oldala van, és csak a funkcionális oldalát volt hajlandó tekinteni: miszerint a csángók úgyis értenek románul – mit sem foglalkozva azzal, hogy egyébként idős csángó asszonyok még épp az ellenkezőjéről panaszkodtak. (Petru Gherghel egyébként 1978 óta áll a püspökség élén, 1990 óta püspökként, azelőtt apostoli kormányzóként).
A csángókért folytatott román nacionalista harc hátterében két dolog állhat. Az egyik, hogy a román interpretáció szerint a Vasgárda uralma alatt azzal mentették meg a csángókat a román nacionalista rezsim (Antonescu marsall) vegzálásától, hogy a híveiért „aggódó” papság bebizonyította, hogy a csángók igazából románok, tehát nem jár nekik a más kisebbségeket érintő vegzálás. (Külön szomorú kanyar a történetben a csángók ügyében a román álláspontot képviselő kötet, amely angol nyelven jelent meg Amerikában egy texasi egyetem tanárának tollából.)
Ez az elképzelés ezer sebből vérzik, a román közvélemény és a román katolikus egyház kedvenc szerzői ezzel kapcsolatban egy Iosif M. Pal nevű ferences, illetve még inkább egy bizonyos Dimitru Martinas könyve a témáról, amit sajnos angolul is kiadtak, s ami viszont a Szekuraritáte 0544-es katonai alakulatának és félretájékoztatással foglalkozó D osztályának alkotása (maga Gherghel püspök is egy óvatlan pillanatban ezredesnek titulálta a könyv kiadóját) – legalábbis Varga Andrea ezt írja egy csángókról szóló konferenciakötetben megjelent tanulmányában (Moldvai katolikusok a Vatikán és a Szekuritáte között).
A másik, a csángókért folytatott román harc hátterében álló dolog pedig az, hogy Romániában az ortodoxia gyakorlatilag nemzeti vallás, s korábban ez annyira így volt, hogy a katolikusokat nem is fogadták el románnak.
– mutatja ezt, hogy az ortodoxok nem folytatnak harcot a csángók román mivoltáért.
A moldvai katolikus csángókat erősen megviselte a sors, az előző évszázadokban elsősorban olasz vagy más anyanyelvű papokat kaptak, ha volt bármikor is papjuk, az erdélyi püspök vagy más egyházi elöljárók hiába igyekeztek magyarul tudó papokat kérni Rómától, vagy arra rávenni a misszionárius papokat, hogy tanuljanak meg magyarul. A jászvásári püspökség csak 1884-ben jött létre, a moldvai értelmiség pedig elsősorban azokat a katolikus (főleg ferences) papokat jelentette, akik a frissen megszületett román államban nem csak a lelkek megmentésén és a szentségek kiszolgálásán dolgoztak, hanem az egységes román nemzet létrehozásán is. Az egyházmegye élén eleinte külföldi nemzetiségű püspökök álltak, románosító hatás és a papság nacionalizmusa először Mihai Robu, az első moldvai csángó származású püspök idején (1925-44) hágott a magasba, aki kifejezetten segítette a csángók elrománosítását.
hanem hogy végre legyen egységes papi hierarchia a világ szélének tűnő tartományban, elvégre a kultúra másodlagos a lelkek megmentéséért folytatott harcban (bár anyanyelven kétségtelen könnyebb lelkeket menteni...). A jászvásári püspökség nacionalista papjai még azt az aljas szójátékot is bevetették a csángóknál, hogy azt is bizonyítja románságukat, hogy román () nevezik magukat és a csángókat római (romano) helyett .
A magyarságért aggódó szervezet a kommunizmus elején kommunista magyar szervezet volt, aminek kommunizmusa igen távol állt a vallásos csángóktól,miközben papjaik meg indentitásukat kezdték ki, illetve hát a jászvásári egyházmegye papjai sem mulasztották el mindig az együttműködés lehetőségét a Szekuritátéval. El tudjuk képzelni: a megtört, nacionalista román egyházmegye és a nacionalista kommunizmus két oldalról ekézte a csángók identitásának fontos összetevőit.
akiknek a problémáit magasabb szempontok, geopolitikai-ökumenikus célok söpörték le az asztalról – a püspöki autonómia jegyében pedig a Vatikánhoz érkezett, magyar mise iránti kérelmeket a Vatikán mindig visszautalta a jászvásári püspökségnek.
Ferenc pápa ugyan elődeinél is gyakrabban szólít fel harmóniára és megbékélésre olyan esetekben is, amikor ezelőtt az önfeladás elkerülése végett rendezni kellene konfliktusokat, meg nem oldott problémákat, de hogy a pápa Csíksomlyóra látogat, az fog okozni fejfájást az ortodoxoknak és a román nacionalista katolikusoknak is.
Kérdés, látja-e Rómából az erdélyi és moldvai magyar katolikusok problémáit, elég fontosnak tartja-e azokat, és fog-e értük szót emelni akár Jászvásárban, akár Bukarestben. Az nem valószínű, hogy a jászvásári egyházmegye magyarellenes püspökét lecseréli Ferenc pápa, de talán-talán egy kicsit odaszól nekik (bár kétlem, hogy lenne foganatja).
Csíksomlyó viszont a magyar katolikusok kegyhelye, s a pápai látogatás így is, úgy is egy kis időre reflektorfénybe fogja állítani az erdélyi magyarok és moldvai csángók problémáját – sőt, egyáltalán a létét.