A Jászvásári Püspökség több mint harminc évnyi küzdelem után engedélyezte, hogy a területén rendszeresen legyen magyar nyelvű mise, havi egy alkalommal Bákó városában – robbant a hír, de nem elég nagyot.
Nyisztor Tinka néprajzkutató, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) vallási ügyekért felelős vezetője az MTI-nek elmondta: a Jászvásári Püspökség 1884 óta írott történetében
először fordul elő, hogy az egyházmegye területén, annak vezetése által elrendelt rendszeres magyar nyelvű misékre kerül sor.
A moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kéréseit mindeddig elutasította az egyházmegyét 1990 óta vezető Petru Gherghel jászvásári püspök. A püspök korábban kijelentette: csak akkor engedélyezi a magyar misét, ha megbizonyosodik róla, hogy a hívek legkevesebb két százaléka nem érti a román nyelvet.
Lehet, hogy mindez nem független Ferenc pápa csíksomlyói látogatásától.
Ugyanakkor tegyük hozzá: az, hogy Bákóban van havi egy mise, édeskevés. Petru Gherghel 1978 óta apostoli kormányzóként, 1990 óta püspökként vezeti az egyházmegyét, és mindvégig ellenállt a magyar mise iránti kérelmeknek. Pedig pontosan tudott róluk, ő és a Vatikán is kapott kérelmeket, utóbbi visszautalta a kérelmeket az egyházmegyének, mondván, hogy az püspöki hatáskör.
Az enyhülés a jászvásári püspökségen talán három dolognak köszönhető: Ferenc pápa várható látogatásának; Petru Gherghel korának, azazhogy a püspök hamarosan nyugdíjba megy, mivel már túllépte a 75 éves korhatárt; és annak, hogy talán a románok úgy látják, sikerrel járt asszimilációs politikájuk.
Mire gondolunk?
Hogy ez a lakosság magyar származású, azzal a magyar és a nemzetközi szakirodalom is egyetért, csak a román nem.
Ez egy középkori eredetű népcsoport, amelynek évszázadokon keresztül érkezett „utánpótlása”. Nyilván részint természetes folyamat a románokhoz való asszimilációja, de ezt rendesen erőltették is a románok.
Tánczos Vilmos szerint az 1859-es népszámlálás szerint az akkori 53 ezer katolikusból 38 ezer, azaz 71,6 százalék magyar ajkú. Akkor Bákó katolikus lakosságának 86,6 százaléka, Roman megyének pedig 94,6 százaléka magyarnak vallotta magát. A következő, 1899-es népszámlálás nem vizsgálta az anyanyelvi, nemzetiségi viszonyokat.
Az 1930-as és az 1992-es román népszámlálás viszont erősen és tudatosan torzított. Utóbbi szerint Moldvában 243 ezer katolikus élt, akik között viszont gyakorlatilag nem találtak magyart. Ez részben az erős nyomásgyakorlásnak, a fenyegetéseknek volt köszönhető, részint a téves módszertannak, mely szerint 240 ezer emberből 0,8 százalék, kevesebb mint kétezer ember vallotta magát magyarnak, ebből falusi 525.