Így akarja kinyírni Trump bírójelöltjét az amerikai baloldal

„Minden eszközzel, amivel tudom, akadályozni fogom Kavanaugh jelölését, és remélem, hogy egy pártok feletti többség is ezt fogja tenni. Egyszerűen túl nagy a tét” – írta Twitterén Chuck Schumer, az amerikai szenátus kisebbségi, demokrata párti frakciójának vezetője azután, hogy Donald Trump a nyáron bejelentette: Brett Kavanaugh-t jelöli az amerikai Legfelsőbb Bíróság (SCOTUS) Anthony Kennedy nyugdíjba vonulása miatt megüresedett helyére. Sőt: szerinte ezen esetben nincs helye az ártalanság vélelmének. Hogy miért, arról később.

Már két szexuális zaklatási ügyet is próbálnak rábizonyítani Brett Kavanaugh-ra. Kavanaugh mindkét vádat határozottan tagadja, karaktergyilkosságról beszél, a republikánusok pedig hétfőn leszögezték: Kavanaugh-t márpedig meghallgatják és szavaznak róla a szenátusban,

A dráma következő felvonása jelen állás szerint szeptember 27-én, csütörtökön várható, amikor a szenátus jogi bizottsága meghallgatja az egyik vádlót, a legújabb hírek szerint pedig a bizottság minden demokrata halasztó taktika ellenére pénteken szavaz a jelöltről, akármi is lesz a csütörtöki meghallgatás eredménye. Diane Feinstein demokrata szenátor, aki további FBI-vizsgálatokat kezdeményezett, felháborítónak tartja a péntekre tervezett szavazást.

A tét

Az előzmények: a helyzet fokozódik

Donald Trump július 9-én jelentette be, hogy Brett Kavanaugh-t jelöli a Legfelsőbb Bíróság Anthony Kennedy nyugdíjba vonulása miatt megüresedett helyére. Ő Trump második bírája: 2016 februárjában hunyt el Antonin Scalia, a bíróság egyik, még Ronald Reagan által kinevezett, nagyon konzervatívnak tartott tagja, s így a kilenc tagú testület létszáma nyolcra csökkent, négy inkább liberális és négy inkább konzervatív taggal. 

Scalia helyére Barack Obama leköszönő demokrata párti elnöknek is volt jelöltje, a hozzá hasonlóan chicagói Merrick Garland, annak ellenére, hogy a republikánusok kijelentették, szerintük a következő elnökre kellene hagyni a jelölést – Obama szerint alkotmányos kötelessége volt a jelölés.

azaz nem tartottak meghallgatást a jelöltnek, nem szavaztak róla, s minden, vele kapcsolatos lépést blokkoltak, halasztottak, egészen 2017. január 3-ig, amikor lejárt a kongresszus mandátuma, s ezzel együtt a jelölés is megszűnt.

A republikánusok az úgynevezett „Biden-szabályra” is hivatkoztak: Biden, Obama alelnöke 1992-ben még szenátorként mondott egy beszédet, amiben kijelentette, hogy idősebb George Bush akkori elnöknek egy választási évben meg kellene várnia a választások lezajlását egy legfelsőbb bíró jelöléséhez. Úgyszintén hivatkozható volt az 1968-ból származó, úgynevezett Thurmond-szabály, ami ugyanezt mondja ki, azonban csak egy össze-vissza alkalmazott elvről van szó, nem valódi jogszabályról. 

Hivatalba lépése után aztán Trump egyik első dolga volt Neil Gorsuch jelölése Scalia helyére, aki 49 évével 1991 óta a legfiatalabb jelöltnek számít, azaz hosszú ideig lesz a Legfelsőbb Bíróság tagja. A Szenátusban a demokraták obstruálták Gorsuch jelölését, egy ilyen vita lezárásához ugyanis majdnem kétharmados többség kell, 60 szavazat a százból, a republikánusoknak azonban csak 51 szenátora van, a demokratáknak 47, s ül a testületben két független.

ami bizonyos esetekben engedélyezi, hogy a szenátus egyszerű többséggel döntsön amúgy kétharmados ügyekben, ami lehetséges a vitáknál is. Ez az opció azért „nukleáris”, mert ritkán alkalmazzák, drasztikus lépésnek számít. Ugyanakkor 2013-ban a demokraták már alkalmazták ezt szövetségi bírák kijelölésének lezárásához, épp a republikánusok ellen. 

Nos, ilyen közhangulatban vonult nyugdíjba a mérsékelt konzervatívnak tartott, gyakran a liberálisokkal együtt szavazó, úgyszintén Ronald Reagan által kinevezett Anthony Kennedy. Az ő helyére kerülne Brett Kavanaugh, Kennedy bíró volt jogásza, aki katolikus, és az eddigi bírói tevékenysége alapján döntéseit javarészt konzervatívnak lehet nevezni. Azaz Gorsuch és Kavanaugh jó időre biztosítaná a Legfelsőbb Bíróságban a konzervatív többséget. 

Áttekintés: a procedúra

Az amerikai alkotmány szerint a Legfelsőbb Bíróság tagjait az elnök jelöli ki a szenátus beleegyezésével. Ennek jegyében az elnök jelölése után a szenátus jogi bizottsága tart meghallgatásokat, majd jelentést küld a szenátusnak, amiben vagy ajánlja a jelölt megszavazást, vagy nem ajánlja, esetleg semleges álláspontot foglal el. 

Ritka, hogy a szenátus elutasítson valakit, ilyen eddig 12 esetben történt, utoljára 1987-ben szavazták le Ronald Reagan említett jelöltjét, Robert Borkot, mivel a demokraták szélsőségesen jobboldalinak tartották. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy egy elnök visszavonja jelöltjét, mert látja, hogy nem fogják megszavazni; ez történt George W. Bush 2006-os jelöltjével, Harriet Miersszel.

Ronald Reagan elnökségéig általában egy hónap alatt lezajlott a kinevezési eljárás, azóta azonban sokkal hosszabb időre nyúlt,

Ha szavazategyenlőség van, akkor a szenátus elnöke, egyben az alelnök, Mike Pence szavazata dönt. Ez nem ritka eset: 1789 óta 261-szer döntött az alelnök szavazata a szenátusban, Mike Pence-é például már hétszer.

Kavanaugh meghallgatása a jogi bizottság előtt szeptember 4-én kezdődött és négy napig tartott. A bizottságnak jelenleg 11 republikánus és 10 demokrata tagja van. A demokrata politikusok kifogásolták, hogy nem érhető el számos dokumentum a jelölt tevékenységével kapcsolatban abból az időből, amikor George W. Bushnak dolgozott a Fehér Házban. Kavanaugh bírói tevékenységének 4800 oldalnyi nyoma nyilvános, Fehér Ház-beli munkájához több százezer oldal kapcsolódik. A meghallgatást demonstrálók is megszakították, akikből 227-et letartóztattak.

A bizottság szeptember 20-án szavazott volna Kavanaughról, de Christine Blasey Ford, egy Palo Alto-i pszichológus professzor

A bizottság úgy döntött, addig nem szavaznak Kavanaughról, míg meg nem hallgatják Fordot. A meghallgatás most csütörtökön lesz. Szeptember 23-án azonban még egy zaklatási vád felbukkant Kavanaugh-val szemben.  

Brett Kavanaugh eddigi pályája

Brett Kavanaugh jelöléséig Anthony Kennedy jogásza volt a Legfelsőbb Bíróságon belül. Az American Bar Association, azaz a jogászszövetség egységesen kiválóra értékelte a jelölt felkészültségét – ez azonban általában így van, legyen szó akár Trump, akár Obama, akár mások jelöltjeiről.

Ez a Forma-1, nüanszok döntenek – és a politika. A jelölt az egyik szerzője volt annak a Starr-jelentésnek, ami a Lewinsky-ügy kapcsán Bill Clinton demokrata elnök eltávolítását szorgalmazta az elnöki hivatalból az impeachment-eljárással. A 2000-res elnökválasztási kampányban hősünk George W. Bush kampánycsapatának dolgozott a floridai újraszámlálási ügy idején, aminek következtében Bush végül elnök lett. Majd csatlakozott a Fehér Ház csapatához, ahol kulcsfigura volt a bírák kinevezésében (szövetségi bírákról beszélünk, nem a Legfelsőbb Bíróságról). 

2003-ban Bush elnök kinevezte a fővárosi kerület (D. C. Circuit) szövetségi fellebbezési bíróságára nevezte ki, de három évbe telt, mire elfoglalhatta hivatalát, mivel pártossággal vádolták a meghallgatások során. Egy 2003-18-as jelentés szerint Kavanaugh következetesen a legkonzervatívabb álláspont mellett szavazott a bírósági testületben szinte minden területen. Ezzel együtt azon ügyek közül, amelyek a Legfelsőbb Bíróság elé kerültek, az amerikai LB 13 esetben elfogadta Kavanaugh álláspontját, és csak egyszer vizsgálták azt felül. Ezzel együtt Kavanaugh „feeder judge”-nak számít, azaz olyan szövetségi bírónak, akinek a munkáját segítő jogászai gyakran kötnek ki a Legfelsőbb Bíróság bíráit segítő jogászok testületében.

Ahhoz képest, hogy a demokraták mennyire meg vannak tőle ijedve, és hogy a Washington Post már megírta, hogy a Kavanaugh-félék egykori fiúiskolái a nőgyűlölet bástyái, érdekes adat, hogy Kavanaugh jogászainak több mint a fele nő volt (48-ból 25), és negyedük (13) fekete, de volt köztük ázsiai és hispán származású is (Ruth Bader Ginsburgnak, a Legfelsőbb Bíróság talán legprogresszívebb bírájának, a demokraták kedvencének 13 év alatt egy fekete jogásza sem volt).

A demokraták egyik stratégiai lépése az, hogy azon aggódnak,

eközben amerikai családvédő szervezetek épp azért ellenzi a bíró jelölését, mert szerintük nincs elég vér a pucájában az abortusz korlátozásához.

A zaklatási vádak

Christine Blasey Ford, a Palo Alto Egyetem pszichológus professzora nyáron küldött egy levelet Dianne Feinstein kaliforniai demokrata szenátornak, amiben névtelenséget kért és azt állította, hogy középiskolás korukban Kavanaugh molesztálta őt. Az Intercept című lap szeptemberben írta meg a vádat, név nélkül. Végül, miután a média nekifogott a találgatásnak, Ford szeptember 16-án a nyilvánosság elég állt, és azt állította, 1982-ben, amikor ő 15, Kavanaugh pedig 17 éves volt, egy házibuliban Kavanaugh egy barátja társaságában részegen leszorította őt és le akarta tépni a ruháit.

A sztori hitelessége azonban erősen kétséges, kezdve ott, hogy Ford demokrata párti, aki Barnie Sanderst támogatta 2016-ban és Trump-ellenes aktivista volt. Emellett állítása szerint először 2012-ben beszélt az ügyről egy terapeutának,

akkoriban viszont négy támadóról volt szó a feljegyzések szerint – ezt a „hibát” Ford a terapeutára keni. Feinstein szenátor érthetetlen módon az utolsó pillanatig nem állt elő a levéllel. Az állítólagos házibuli helyszínét azonban nem tudta Ford felidézni, Kavanaugh akkor más adatok szerint nyaralni volt a szüleivel, és állítása szerint amúgy is visszafogott életet élt egyetemista korában. A Politico szerint ez nem igaz, és Kavanugh-t hitelteleníti az, hogy van róla egy visszafogott, jófiús és egy bulizós képünk.

Kerri Kupec, a Fehér Ház egyik szóvivőnője kijelentette: megkeresték mind a négy további személyt, aki állítólag ott volt a házibulin, de nem emlékszik egyikük sem az esetre. Leland Keyser például, a Fordok régi barátja például nem emlékszik olyan házibulira, amin jelen lett volna a bírójelölt. 

Ford először beleegyezett, hogy szeptember 24-én megjelenik a szenátus jogi bizottsága előtt meghallgatásra, majd az utolsó pillanatban visszakozott, meg nem nevezett időpontra halasztva a meghallgatást. A bizottság jelezte felé, hogy ez így nem megy, vagy jön 24-én, vagy ennyi volt, majd némi huzavona után megegyeztek szeptember 27-ben.

A másik vád az utolsó pillanatban érkezett be, eszerint 18 éves korában egy partin mutogatta magát Kavanugh és így hozzáért egy lányhoz. Az 53 éves, úgyszintén demokrata aktivista Deborah Ramirez konkrétan az állítja, hogy egy kollégiumi bulin Kavanaugh a nő tiltakozása ellenére elővette és az arcába tolta a nemi szervét. Ez ügyben is a demokraták kezdtek nyomozni. A sztorit vasárnap hozó New Yorker ugyanakkor, akárcsak ugyanez ügyben nyomozó New York Times, képtelen volt tanúkat találni;

s azóta az is kiderült, hogy a Times hétfőn lehozott, Kavanaugh egyetemi éveire vonatkozó cikke is alapvetően hibás.

Feinstein szenátor viszont Ramirez történetének hallatára arra szólított fel, hogy napolják el a Kavanaugh jelölésével kapcsolatos mindennemű tevékenységet, és sürgette, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) indítson nyomozást az ügyben. A republikánusok és a Fehér Ház válasza az volt, hogy az FBI már mindent megtett. A Politicón persze egy Obama-kormányhoz kötődő jogászszakértő, Mike Zubrensky kifejti, hogy minden bírójelöltnél normális az FBI-nyomozás Anita Hill esete óta, és szükség lenne erre, ha Kavanaugh tisztára akarja mosni a nevét. Kérdés, tinédzserkori, bizonyítékok nélküli, elévült esetekre miért is nyomozzon az FBI.

Kavanaugh ezt viszont halasztási-karaktergyilkossági taktikának tartja. Érdekes mód Joe Biden demokrata szenátor, később Obama alelnöke is érdektelennek tartotta az FBI-nyomozást 1991-ben, Clarence Thomas esetében.

Fordot ugyanakkor ismert demokrata jogászok és tanácsadók segítik, például az a Ricki Seidman, aki már annak az Anita Hillnek is adott tanácsokat, aki 1991-ben hasonló módon, a szenátusi meghallgatások során gyanúsította szexuális zaklatással Clarence Thomast, aki azonban azóta is a Legfelsőbb Bíróság fekete konzervatív tagja.

Ugyanakkor arra kifejezetten figyelt a demokraták jogászstábja, hogy olyan vádakat hozzanak fel, amelyek egyébként már jogilag elavultak,

Oda az ártatlanság vélelme?

Chuck Sumer szenátusi demokrata frakcióvezető kedden leszögezte: ebben az eljárásban „nincs helye sem az ártatlanság, sem a bűnösség vélelmének”, mivel nem bírósági eljárásról, hanem szenátusi meghallgatásról van szó, ahol tények után kutatnak. 

Nem is csak az a kérdés, hogy valóban megtörtént-e mindaz, amivel Kavanaugh-t vádolják. Hanem az is, hogy tényleg ennyire fontos-e, mit csinált egy házibuliban valaki tizenévesen. Heather MacDonald a City Journalon felteszi a kérdést: jobban számít egy bíró esetében, hogy mit csinált 34 évvel korábban egy házibuliban, mint a felkészültsége? MacDonald szerint az akadémiai feminizmus egyik eredménye mindez, mert aszerint kell hinni mindig az áldozati szerepben lévő vádlónak, mert a vád hitelessége kevésbé számít, mint a férfiuralom évszázadai. 

A négy fiúgyermekét a hadseregben szolgáló férje mellett nevelő Melissa Danford a Federaliston arra figyelmeztet: a nőknek meg kell védeniük férjüket a megalapozatlan vádaktól, amelyek romba dönthetik az életüket, és

 „a jövő nem a nőké; hanem a lányaitoké és a fiaimé”.

Érdemes azt is megfigyelni, hogy például a BBC folyamatosan professzor Fordról vagy Dr. Fordról beszél, míg a bírójelölt Brett Kavanaugh vagy Kavanaugh néven fut csak. Egyértelműen a professzor asszony intellektuális felsőbbrendűségét sugallják, ami azért is különösen érdekes, mert a republikánus elnökök az elmúlt 30 év során, néhány kivételtől eltekintve, alapvetően nagy tudású, kifejezetten intellektuális bírákat jelöltek a legfelsőbb bírósági pozíciókra. Clarence Thomas, Antonin Scalia, John Roberts, Neil Gorsuch mind példaértékű életet élő és hihetetlen tudással bíró jogászok voltak, és Brett Kavanaugh sem kivétel közülük.

Mire játszanak a demokraták?

„Minél tovább hagyjuk, hogy a demokraták húzzák a folyamatot, annál több nőt készítenek fel rá, hogy emlékezzen arra: Kavanaugh molesztálta őt” – nyilatkozta egy republikánus szenátusi munkatárs a The Atlantic újságírójának. A republikánusok közül három szenátor jelezte aggodalmait Kavanaugh-val kapcsolatban: Susan Collins (Maine), Lisa Murkowski (Alaszka) és Jeff Flake (Arizona). Ha a demokraták mind Kavanaugh ellen szavaznak, akkor a republikánusok csak egy szenátort veszthetnek a sajátjaik közül. 

így ha addig el tudják húzni a folyamatot, akkor lőttek Kavanaugh jelöltségének. Rush Limbaugh konzervatív rádiós műsorvezető szerint viszont a republikánusok éppen akkor mondhatnak búcsút a novemberi választásoknak, ha nem tudják keresztülvinni Kavanaugh jelölését, akkor ugyanis választóik úgy látnák, hogy nem elég kemény legények, nem teszik a dolgukat. 

A Federalist egyik szerzője szerint a demokraták egyenesen Saul Alinsky radikális baloldali taktikáját alkalmazzák, hogy megakadályozzák Kavanaugh jelölését. Náluk is vannak ugyanakkor kétségek: a demokrata vezérek szeretnének egységes fellépést Kavanaugh ellen, akárcsak annak idején Bork ellen, de a konzervatívabb államokból (például Virginia, Alabama, Florida, Montana) származó tizenkét szenátoruk nem ment neki nyilvánosan Kavanaugh-nak, inkább kivárnak. 

Hogy sikerül-e megakadályozni Kavanugh bírói kinevezését, az nagymértékben múlik a szenátusi republikánus többség tapasztalt vezetőjén, Mitch McConnell szenátoron. Úgy látszik, hogy

és McConnell akcióba lépett. A republikánusok kedd éjjel felfogadtak egy női jogászt, bizonyos Rachel Mitchellt, hogy a csütörtöki meghallgatáson kikezdje Ford vádjait. McConnell találkozott az ingadozó republikánusokkal, a párt bizalma nő a jelöltben, majd McConnell keresztülvitte, hogy a végső bizottsági szavazás pénteken legyen. Mint nyilatkozta: „Megyünk tovább. Biztos vagyok benne, hogy nyerünk, és hogy hamarost meg lesz erősítve Kavanaugh kinevezése”.

Kultúrharc a bíróságon

A mostani, elkeseredett, kultúrharcos kinevezési procedúra láttán maga Ruth Bader Ginsburg jegyezte meg, hogy az ő meghallgatása annak idején (1993) milyen pártatlan, kulturált módon történt.

Ez azonban annak is köszönhető volt, hogy Ginsburg meghallgatása idején demokrata többség volt. És még valaminek: Ginsburg nem igazán volt hajlandó érdemi válaszokat adni a bizottság kérdéseire, ami azóta gyakorlattá vált; elméleti kérdésekbe nem bocsátkoznak a jelöltek, konkrét ügyekről meg azzal az indokkal nem nyilatkoznak, hogy azok később a bíróság elé kerülhetnek. Ezt a stratégiát ugyanakkor már Antonin Scalia is alkalmazta 1986-ban, egészen extrém módon; akkoriban azonban még republikánus kézben volt a szenátus. A modern, kultúrharcos meghallgatások sorának kezdete egy évvel később kezdődött, Robert Borkhoz köthető, amikorra már a republikánusok elvesztették szenátusi többségüket. A Borkkal szembeni demokrata karaktergyilkosság annyira egyértelmű volt, hogy azóta az ilyesmit „borkolásként” emlegetik. A helyzet hordoz párhuzamokat a mostanival.

A National Review felhívja a figyelmet arra, hogy

A demokrata jelölteket általában nagy többséggel fogadják el, s ha nem is szavazzák meg őket, vagy megoldják ejtésüket másképp, mint Obama jelöltje, Garland esetében, nem „borkolják” meg az illetőt, nem indítanak ellene hadjáratot, nincs karaktergyilkosság. Clinton jelöltjei könnyen átmentek (Ruth Bader Ginsburg: 96-3; Stephen Breyer: 87–9;), de előttük Clarence Thomast, George Bush jelöltjét évszázadosan alacsony támogatottsággal (52-48) hagyta jóvá a szenátus. És bár George W. Bush első jelöltjét, John Robertset 78-22 arányban erősítették meg, második jelöltje, Samuel Alito 58-42-es támogatottságot élvezett csak. Obama alatt viszont megint nagyobb támogatottsága volt a demokrata kinevezetteknek (Sonia Sotomayor: 68–31; Elena Kagan: 63–37). 

A bírák nem mindig követik az általuk kinevezett elnök irányvonalát, amire a Bork helyett kinevezett Anthony Kennedy is jó példa, s aki egyre liberálisabb lett későbbi döntéseiben. Linda Greenhouse azt írja az amerikai Legfelsőbb Bíróságról szóló kis könyvecskéjében, hogy a konzervatív bírák egy része liberalizálódik az évek folyamán. Konzervatívabbá azonban nem szokás válni, a folyamat tehát féloldalas (igaz, 1967-1993 között nem volt demokrata kinevezés a bíróságba, tehát minta sincs nagyon a vizsgálódásra). Azonban érdekes mód többnyire azok a republikánus elnökök által kinevezett konzervatív bírák liberalizálódnak, akik előtte nem szolgáltak a szövetségi bíróságokon, vagy nem éltek a fővárosban, Washingtonban. Akik rendelkeznek ezzel a tapasztalattal, azok nem változnak. Márpedig Brett Kavanaugh Washington mellett lakik, és a szövetségi bíró volt.

Talán ez is aggasztja a demokratákat, akik Bill Clinton nőügyei idején nem annyira alapoztak a női vádló fél ártatlanságának mindenáron való vélelmére, hanem bevédték elnöküket.

A civilizáció vége?

Ezért is várható, ahogy a National Review írja, csütörtökön egy „Anita Hill 2.0”, avagy egy Bork-féle „civilizáció vége”-retorika. Rich Logis a Federaliston azt írja: a demokraták a zaklatási vádak mellett sokat emlegetik majd az abortuszkérdést, hogy démonizálják (és hiteltelennek mutassák fel) Kavanaugh-t; korábbi bírói véleményeit pedig úgy fogják magyarázni, hogy Kavanaugh szerint nincsenek munkásjogok, a bűnözők megtarthatják géppisztolyaikat, és persze emberek fognak meghalni, mint azt Kirsten Gillibrand demokrata szenátor jósolja, illetve a Yale egyes balos aktivistái, akik szerint az abortusz Kavanaugh bíráskodása idején elkövetkezendő betiltásába nők fognak belehalni, a melegházasság várható eltörlése miatt pedig melegek fognak leugrálni a hidakról. 

A demokraták pontosan értik, hogy

és ennek kapcsán megérezték a politikai céljaik elérését fenyegető valós veszélyt. A jelenlegi Legfelsőbb Bíróság republikánus bírái (Roberts, Thomas, Alito, Gorsuch) valóban konzervatívok, és Kavanugh érkezésével a legtöbb ügy simán eldőlne el 5-4 arányban, amit a demokraták mindenképpen igyekeznek meggátolni.