MeToo, kevés hollywoodi sztár, átlagosan erős mezőny – így foglalható össze a fesztivál.
A török Nuri Bilge Ceylan (Vadkörtefa) és a kazah Szergej Dvorcevoj (Ayka) filmjeinek péntek esti bemutatójával véget ért a verseny a 71. cannes-i filmfesztiválon, amelynek díjkiosztóját szombat este tartják. A nők helyzetére koncentráló hivatalos versenyprogram 21 alkotása közül egy sem emelkedett ki az átlagosan erős mezőnyből, a kritikusok a két kelet-európai, az ázsiai és az olasz filmeket tartják a legesélyesebbnek a legfőbb díjakra.
A fesztivál egyik legjelentősebb eseménye volt múlt szombaton, amikor a világ filmgyártásának 82 női alkotója a nőknek a férfiakéval egyenlő fizetést követelve vonult fel a vörös szőnyegen Agnès Varda francia filmrendezőnő és a zsűri elnöke, a nők elleni szexuális zaklatások élharcosának számító Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál filmszínésznő vezetésével.
A világ egyik legrangosabb filmes rendezvénye így kívánta jelezni, hogy a nők elleni szexualitás zaklatások elleni küzdelem mellett – amely hét hónappal ezelőtt a Cannes-ban is rendszeresen megforduló Harvey Weinstein filmproducer elleni vádak nyomán indult – a nők szakmai és társadalmi integrációjában is elkötelezett. Az amerikai filmmogult több mint száz nő vádolja nemi erőszakkal és szexuális zaklatással, az esetek jelentős része állítólag Cannes-ban történt.
Az Arany Pálmáért versenyező rendezők között azonban csak három nő volt, közülük a 2014-ben a Csodák című filmjével Nagydíjat nyerő olasz Alice Rohrwacher spirituális meséje, a Lazzaro felice (Boldog Lazzaro) és Nadine Labaki libanoni rendezőnőnek a bejrúti utcagyerekekről készített Capharnaüm című filmje számít díjesélyesnek, jóllehet a kritikusok egy része úgy vélte, hogy a zenei betétekkel erősítve ez utóbbi alkotás túlságosan is az érzelmekre játszik.A nemzetközi és a francia sajtó is kiemelkedőnek ítélte az ázsiai filmeket, mindenekelőtt a japán Kore-eda Hirokazu (Shoplifters) és a dél-koreai Li Csang Dong (Burning) alkotásait. Ez utóbbi, egy szerelmi háromszögre épülő lassú, de feszes thriller vezette az utolsó napig a Screen brit szaklap által megkérdezett külföldi kritikusok pontozási listáját a japán film előtt.
Az olasz filmek is reneszánszukat élték a fesztiválon: Alice Rohrwacher meséje mellett a Gomorráért 2008-ban és a Realityért 2012-ben szintén Nagydíjat nyerő Matteo Garrone legújabb bosszúfilmje, a Dogman is nagyon jó fogadtatásban részesült.
A fesztivál első napjaiban mutatták be a rendszerváltozás előtti Kelet-Európában játszódó két fekete-fehér, zenés szerelmesfilmet. Pawel Pawlikowski lengyel rendező Hideg háború című drámája női főszereplőjének, Joanna Kulignak az alakítását méltatták a kritikusok, míg az orosz Kirill Szerebrennyikov Nyár című filmje a Le Film francais francia szaklap által megkérdezett 15 francia kritikus elsőszámú kedvence lett. Az 1980-as évek Leningrádjában játszódó Nyár zenei betétekkel illusztrált szerelmi történeten keresztül beszél a rendszerváltozás előtti Szovjetunióról: a legendás Kino együttes alapítójának, a Berlinben élő koreai Teo Yoo által alakított Viktor Coj rocksztár pályájának indulását meséli el, akit Mike Naumenko (Roman Bilyk), a Zoopark nevű együttes vezetője és felesége (Irina Starshenbaum) karoltak fel és támogattak.
Kirill Szerebrennyikov nem lehetett jelen a versenyfilmjének a bemutatóján, mert egy színházi állami támogatás állítólagos elsikkasztása miatt moszkvai otthonában házi őrizetet rendeltek el ellene. Üres helye előtt az iráni Dzsafar Panahi székéhez hasonlóan ovációval tisztelgett a cannes-i közönség. A filmezéstől és a külföldre utazástól hivatalosan eltiltott iráni rendezőt sem engedték el hazája hatóságai a Három arc című, az iráni hegyekben, engedély nélkül forgatott filmjének premierjére.
A fesztiválról azonban nemcsak az eltiltott alkotók, hanem a hollywoodi filmesek is hiányoztak idén. Az Egyesült Államokból csak Spike Lee és a független David Robert Mitchell egy-egy filmje indult a versenyben, és olyannyira kevés volt az amerikai sztár idén a szemlén, hogy a Hollywood Reporter című amerikai szaklap egyenesen Cannes hanyatlásáról közölt cikket. A hollywoodi megaprodukciók hiányában a híres cannes-i sétányon, a Croisette-en is kevesebb volt a filmes hirdetés, és a rossz idő is hozzájárulhatott ahhoz, hogy érezhetően kevesebben látogattak el idén a fesztiválra.
A Vanity Fair amerikai és a Libération című francia lap viszont úgy vélte, hogy miután a fesztivál idén nem a nagy amerikai filmekre koncentrált, ismét a bátor, eredeti és provokatív nemzetközi mozié lehetett a főszerep, noha a hét évvel ezelőtt provokatív mondatai miatt kitiltott Lars von Trier dán rendező horrorisztikus és erőszakos, nagy botrányt kavaró filmjét (The House That Jack Built) csak versenyen kívül mutatták be.
(MTI)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Biztos vagyok benne, hogy megoldást lehet találni a gázszállításokra több uniós ország számára úgy, hogy a gáztranzit Szlovákia és Ukrajna területén keresztül megmarad” – tette hozzá a szlovák kormányfő.
Izrael éppen annak köszönhetően tudott sikereket aratni a régióban, mert szinte minden alkalommal figyelmen kívül hagyták Washington tanácsait
