Az alkotmánymódosítás kiszélesíti a mindenkori államfő jogköreit, aki a végrehajtó hatalom feje lesz. Ő jelölheti ki és függesztheti fel hivatalukból a minisztereket, illetve egy vagy több alelnököt állíthat maga mellé. A lépéssel megszűnik a Török Köztársaság 1923-as megalakulásával létrejött miniszterelnöki intézmény.
Az államfő hatáskörébe kerül a rendkívüli állapot bevezetése, feloldása és esetleges meghosszabbítása. A parlament továbbra is kidolgozhat, módosíthat és visszavonhat törvényeket, valamint ellenőrizheti az államfő intézkedéseit. A törvényhozás a változtatásnak köszönhetően nem kizárólag hazaárulás miatt kezdeményezhet büntetőeljárást az államfő ellen. Az államfő ugyanakkor visszaküldheti a parlamentnek az egyes jogszabályokat, továbbá törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki, de csak olyan területeken, amelyeket a törvény nem szabályoz egyértelműen.
Van olyan párt is, aki a demokráciáért aggódik
Az alkotmánymódosítás révén az államfő párttag lehet, míg eddig hagyományosan semleges közszereplőként kellett tevékenykednie. Ezt tavaly májusban Erdoğan már valóra is váltotta azzal, hogy közel három év után ismét a kormánypárt tagja, majd elnöke lett.
Az alaptörvény változásával az államfő költségvetési tervet is készíthet, bár azt a törvényhozás fogadja el. 550-ről 600 fősre bővítik a parlamentet, és a választhatóság alsó korhatárát 25 évről 18 évre szállítják le. A parlamenti választásokat a jelenlegi 4 helyett 5 évente tartják, ráadásul az elnökválasztással egy napon. Az államfőt a nép közvetlenül választja, legfeljebb kétszer 5 évre. Bár akkor, ha a második ciklus ideje alatt előrehozott választásokat tartanának, az államfő harmadszor is választható lenne.