Egyre nagyobb számban költöznek amerikai feketék Afrikába. Elmondásuk szerint a folyamatos faji megkülönböztetés elől menekülnek el, mivel jelenleg Amerikában rosszabb a feketék helyzete, mint bármikor előtte. A visszatérők egyike, Muhammida el-Muhajir szerint egyre több fekete fog idővel valós alternatívaként gondolni a fekete kontinens országaira.
Az al-Jazeera riportja szerint egyre több fekete amerikai költözik vissza Afrikába, New York, Chicago vagy San Francisco nagyvárosait hagyják maguk mögött, hogy új életet kezdjenek a fekete kontinensen. Állításuk szerint a szüntelen rasszizmus elől menekülnek el. Ghána fővárosában, Accrában megközelítőleg ötezer főre tehető az Amerikából oda költözöttek létszáma. Kisvárosok tanáraiként vagy a nagyváros vállalkozóiként teremtik meg maguknak a boldogulásukhoz szükséges feltételeket. Az Afrikába „visszatérő” feketék állítása szerint új hazájukban mindig biztonságban és szabadnak érezhetik magukat.
Az Al-Jazeera cikke megszólaltatja Muhammida el-Muhajirt, aki saját történetén keresztül mutatja be az Afrikába költözött amerikaiak életét. Muhammida egy digitális marketinggel foglalkozó szakember New Yorkból: elhagyta a munkáját és az otthonát, hogy Accrába költözzön.
Elmondása szerint
A költözéssel nagyobb esélyt lát arra, hogy kiteljesítse a lehetőségeit és elkerülje, hogy faji megkülönböztetés áldozata legyen. Az amerikai nő Philadelphiában és New Yorkban nőtt fel, majd a Howard egyetemre járt, ami elmondása szerint egy történelmileg fekete intézmény. Érzése szerint Ghána olyan, mint a Howard, csak a való életben, mintha egy mikrokozmoszba csöppent volna, ahol a fekete világ a valóságos világ. A Howard felkészíti a feketéket az életre, teljesen más élmény, mint amit egy tanuló egy túlnyomóan fehér egyetemen szerezhetne.
El-Muhajir szerint ami ma történik Amerikában, az rosszabb, mint bármikor korábban. Az első afrikai utazása során szerzett élményei alapozták meg a vonzalmát. Kenya volt az első ország, ahol 15 évesen, egy diákcsapat tagjaként járt. Az első pillanattól érezte, hogy be tud illeszkedni, Amerikában azonban mindig kívülállónak érezte magát. 2003-ban Ghánában végezte az iskolát, majd visszatért New Yorkba, azonban 2014-ben visszaköltözött Ghánába.
Származási alapon nincs kapcsolata Ghánával, a családjának néhány tagja végzett DNS-tesztet, amelynek eredménye szerint ősei valahonnan Szenegál és Gambia környékéről származnak. Ennek azonban számára semmi jelentősége nincs, nem hiszi, hogy valaha is pontosan meg lehetne azt határozni, hogy ki honnan érkezett, hol tették annak idején hajóra az őseit, hol adták el őket.
„Még, ha olyan helyen élsz is, mint New York, feketeként mindig kívülálló maradsz” –mondja Muhammida. A leggazdagabb fekete emberektől is, mint például Oprah Winfrey vagy Jay-Z hallani olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy faji megkülönböztetés áldozataivá váltak. A feketék nem vásárolhatnak egyes helyeken ingatlant, vagy nem szolgálják ki őket bizonyos boltokban. Amellett, hogy másodrendű állampolgárnak kellett magát mindig éreznie, az volt a legnehezebb szerinte Amerikában, hogy bármennyit is küzdött, sosem győzhetett.
A ghánai életről sommásan úgy fogalmaz:
Ghánában szerinte elérhető ugyanaz a kényelem, amit otthon, New Yorkban megszokott: a partik, a bárok és a divat is hasonló. Amikor a ghánaiaknak elmondja a történetét, általában értetlenkedés fogadja amiatt, hogy miért döntött úgy, hogy Amerika helyett Afrikát választotta.
A tömeges visszaköltözés jelenségét Blaxitnak keresztelték el az érintettek. A visszatérő amerikaiak életéről egy dokumentumfilmet is forgatnak. Öt ember életét mutatják be, akikben közös, hogy mindannyian fekete főiskolára jártak. Muhammida elmondta, hogy a film segít majd az amerikai feketéknek, hogy rájöjjenek, van alternatíva az életükben, nem muszáj másodosztályú polgárokként élniük.
„Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy Afrika egy mágikus utópia, ahol minden kérdésedre választ kapsz. Pusztán néhány dolog, amellyel Amerikában feketeként szembe kell nézni, attól nem kell szenvedni itt” – mondja el a költözés legfőbb motivációját Muhammida. Szavait úgy zárja: „Azt akarom, hogy az emberek megértsék, rendelkeznek lehetőségekkel és alternatívákkal. A legtöbb amerikai fekete nem tudja, hogy ezek a lehetőségek léteznek, azt hiszik, hogy szenvedniük kell, mert nincs hova menni, hogy számukra nincs más hely. Azt hiszem, egyre többen fognak jönni, amikor elkezdenek életképes alternatívává válni az afrikai országok”.
„Washingtonból nézve a világ” – A Stratéga ezúttal az amerikai fővárosban járt, ahol szó esett a migrációs válság valódi tétjéről, Trump külpolitikájáról és Magyarország békepárti szerepéről.
Akármilyen mély politikai megosztottságot élünk is át, hazánk még mindig egy nyugalmas szeglete a nyugati világnak. Szilvay Gergely írása.
Egyetlen amerikai cég többet ér, mint az Európai Unió húsz legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalata együttvéve.
Takács Szabolccsal, Magyarország washingtoni nagykövetével beszélgettünk Trump szerepéről, az amerikai–magyar kapcsolatok aranykoráról, a rejtett hatalmi játszmákról és a béke lehetőségeiről.
Sebestyén Géza posztjában egyszerre cáfolta meg mind a kivándorlási, mind a hiányos nyelvtudással kapcsolatos tévhiteket.
Az amerikai elnök és az orosz Biztonsági Tanács vezetője között a tengeralattjárók kapcsán robbant ki ellentét.
Nagy Attila Tibor még a kulisszák mögé sem tudott bekukkantani.
„Vadászgatunk mindenfélére, mint Zsolti bácsi. Erre-arra, csak fiatal legyen” – mondta a színésznő.
