Látens rasszizmus – ez a kortárs baloldali gondolkodás egyik alapvetése. Az amerikai baloldali magyarázata szerint ha nem is létezik állami szintű rasszizmus vagy épp tudatos szegregáció, a kisebbségi nemzetiségek esetleges rosszabb életszínvonala, Amerika esetében a feketék átlagosan kisebb fizetése, rosszabb munkaerő-piaci helyzete, rosszabb lakáshelyzete és minden más rosszabb statisztikai mutatóik a fehér többség eme látens rasszizmusával magyarázható, amit aztán a vállalati és egyetemi sokszínűséget segítő diversity-programokkal igyekeznek ellensúlyozni.

A látens rasszizmus ötlete és állítólagos bizonyítékai egy 1998-as kutatáson alapszanak, amit IAT-ként emlegetnek – írja a City Journal őszi számában Heather Mac Donald. Anthony Greenwald és Mahzarin Banaji arra alapozta vizsgálatát, hogy először fekete és fehér arcokat mutatott egy képernyőn, amelyeket az i és e billentyűvel kellett rassz szerint besorolni. Ezután jó vagy rossz hangulatú kifejezéseket mutatott, amelyeket ugyanazon billentyűkkel kellett besorolni jóként vagy rosszként. Később a gombokat megcserélték. Ha egy alanynak hosszabb ideig tartott egy fekete arc után a „jó” gomb megnyomása, mint egy fehér előtt, akkor látens rasszistának titulálták. A vizsgálat szerint az alanyok 95 százaléka látens rasszista volt.

A kutatók két logikai hibát is elkövettek – mutat rá Heather Mac Donald. Az egyik, hogy az akár ezredmásodperccel későbbi gombnyomás oka valóban valamiféle tudatalatti rasszizmus; a másik, hogy mindez szükségszerűen diszkriminatív viselkedéshez vezet. A két tudós 2013-as Blind Spot című kötetével népszerűsítette az IAT-ot. 

Százmilliókat költenek rá

A látens rasszizmus feltételezése gyorsan szétterjedt az amerikai közéletben, Barack Obama és Hillary Clinton is magáévá tette az elképzelést, ahogy az FBI igazgatója is. A jogtudományban elkezdték megkérdőjelezni a szándékosság fogalmát, ami súlyos követkeményekkel járhatna a bírósági ítéletekre nézve. A bíróságokon most folyik a küzdelem, hogy bevonhassák az IAT-ot a munkáltatatók és munkavállalók közti perekbe. Így tulajdonképpen bárkit meg lehet vádolni látens rasszizmussal. Az látens rasszizmus feltételezésén alapuló, progresszív intézkedéseket Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa is támogatja – jegyzi meg Heather Mac Donald.

Az egyetemeken elterjedt a sokszínűségért felelős hivatalnokok munkaköre, a kaliforniai UCLA-n az „egyenlőségért, sokszínűségért és befogadásért” felelős alkancellár ma 444 ezer dollárt keres évente, ami körülbelül tízszerese az átlagbérnek. A Columbia Egyetem a Wall Street Journal szerint 100 millió dollárt öl épp a sokszínűségbe, miközben 2005 óta már beleöltek 85 milliót.

Olvassa el ezt is: „Drámaian nő az erőszak az amerikai városokban” – Heather Mac Donald a Mandinernek

S mind a vállalatoknál, mind az egyetemeken elterjedt az a szemlélet, ami kvótákban gondolkodik. Ha nem is határoznak meg esetleg kötelező kvótaarányokat, de előnyben részesítik a női és kisebbségi munkavállalókat, felvételizőket, arra az állításra alapozva, hogy egyrészt ki kell egyensúlyozni a látens rasszizmusból fakadó diszkriminációt, másrészt hogy ha az alkalmazottak többféle szempontot érvényesítenek, akkor kreatívabb lesz a csapat, hatékonyabban fog működni a vállalat, vagy az egyetem. 

Itt azonban felmerül a kérdés: ha a „sokszínűség-ipar”, ahogy Heather Mac Donald nevezi, úgy gondolja, hogy az alulreprezentált kisebbségek képviselői máshogy oldanak meg analitikus problémákat, mint a fehér férfiak vagy az ázsiaiak (akik nem számítanak elnyomott kisebbségnek a fehéreknél is jobb teljesítményük miatt), akkor mi van azzal az ugyanezen egyetemeken terjesztett nézettel, hogy a nem és a faj társadalmi konstrukció? „Miért gondolkodnának máshogy a nők és az alulreprezentált kisebbségek, ha állítólagos különbségeik csak az elnyomó társadalmi kategóriák következménye?” Vagy megengedhetetlen esszencializmusról beszélünk?

Az IAT igazából semmire nem jó

Heather Mac Donald rámutat: az IAT-teszttel több tudományos probléma is van. Például az, hogy a megbízhatósága fele akkora, mint ami még „elmegy” a tudományban. Magyarán nagyon nagy az esélye, hogy ugyanaz az alany, aki egyszer így nyomott gombot, másszor majd úgy fog. És problémás az IAT érvényessége is, ami még súlyosabb. Egy pszichológiai tesz akkor érvényes, ha azt méri, amit mérni akarnak vele. Nem jósolja meg például egyáltalán a „diszkrinimatív viselkedést”, amit maguk a kutatók mutattak ki 122 IAT-teszt metaanalízisével.

Szkeptikus kutatók egy csoportja arra is rámutatott: Greenwald és Banaji ellentétes viselkedéseket is a látens rasszizmus bizonyítékának könyvelt el az IAT-tesztek során: ha a tesztalanyok csoporton kívüli tagok felé (például feketék felé) diszkriminatív viselkedést mutattak, az bizonyítékul szolgált látens rasszizmusukra. De ha jobb viselkedést mutattak feléjük, mint befelé, ezt túlkompenzálásnak vették, ami ugyancsak a látens rasszizmust erősítette: ha sapka van rajta, az a baj, ha nincs rajta, az a baj – fogalmaz Heather Mac Donald. 

Felmerült az a megoldás is, hogy ha az IAT nem is mutat diszkriminatív viselkedést egyénileg, de általánosságban igen. Csakhogy azonban ha egy mérés nem mér rendesen egyéneknél, akkor a társadalom egészére sem mér rendesen. Egy újabb vizsgálat, amit IAT-teszteket ellenőrzött, pedig azt veti fel, ami a legkézenfekvőbb magyarázat is lenne: hogy ezredmásodperces különbségek gombnyomásban igazából semmit nem jelentenek: ez a dolog teljesen esetleges, és a való világban semmilyen következménye nincs. 

Ehhez képest ma egyetemek és főiskolák millió vesznek fel hispánokat és feketéket kevesebb követelmény alapján, mint fehéreket és ázsiaiakat. Az UCLA és a Berkeley 400 százalékkal biztosabban vesz fel egy feketét, mint azt semleges módon, pontosabban pusztán tehetségre és felkészültségre alapozva várni lehetne. Egyre több munkahelyre egyre nehezebben vesznek fel fehéreket, legyen az a piaci szféra vagy a közszféra, és számos módon előnyben részesítik a feketéket és hispánokat, a látens rasszizmus elképzelésére is alapozva – írja Heather Mac Donald.