Venezuela: Maduro nehézségekkel néz szembe

Nicolás Maduro, Venezuela szocialista elnöke hétfőn, az alkotmányozó gyűlés véres körülmények között lezajlott megválasztásának másnapján az ellenzék újabb tüntetéseivel és Washington fenyegetéseivel volt kénytelen szembesülni. A szavazást erőszakos cselekmények kísérték, meghalt tíz ember, több mint 120-ra emelkedett a kormányellenes tüntetések négy hónapja során megölt emberek száma. A szavazást bojkottálta az ellenzék, amely szerint ez az új intézmény létrehozása nem egyéb, mint kísérlet Maduro elnök mandátumának meghosszabbítására. Az államfő megbízatása 2019-ben járna le.

Az 545 tagú alkotmányozó gyűlésnek az országot kellene irányítania meghatározatlan ideig, s szerdán ülne össze először a parlament székhelyén.  A parlamentet 2016 óta az ellenzék uralja, s nem ismeri el az alkotmányozó gyűlést. A parlamentet feloszlathatják, a most megválasztott alkotmányozó gyűlés léphet tartósan a helyébe. Tagjai csaknem kizárólag az 1999 óta kormányzó szocialisták soraiból kerülnének ki, az 545 helyért 5500 kormánypárti jelöltet indítottak. Megfoszthatják mentelmi joguktól a képviselőket, boszorkányüldözés kezdődhet, vezető ellenzékiek köthetnek ki börtönben. Maga Maduro történelminek minősítette a vasárnapi szavazást, amelyen a hatóságok szerint több mint nyolcmillió ember, a választásra jogosultak 41,5 százaléka vett részt.

Az új gyűlés „nagy népi legitimitás segítségével született meg – jelentette ki Maduro hétfőn reggel hívei előtt Caracas központjában –, az alkotmányozó gyűlésnek tudatában kell lennie a kezében összpontosuló  hatalomnak”. Az alkotmányozó gyűlés elvben minden hatalmi intézmény felett áll, beleértve az elnököt is, s feladata az lenne, hogy új alkotmányt dolgozzon ki az időközben elhunyt Hugo Chávez 1999-ben elfogadott alkotmánya helyett. Az abszurditások egyike, hogy a húsz pártból álló ellenzéki szövetség, a Demokratikus Egység Kerekasztala  (MUD) védi Cháveznek, a „21. századi szocializmus megalapítójának” az alkotmányát, amelyet most politikai neveltje és utóda  el akar törölni. Madurót a kényszer hajtja.  Gazdasági téren javulást ígér, de csak akkor, ha még tovább uralkodhat.

Maduro a bajokért az olajár esését teszi felelőssé, de a világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező Venezuelában a korrupció és a kalandor gazdaságpolitika éppúgy felelős azért, hogy az ország az „intenzív osztályon” kötött ki. A GDP 2016-ban 18 százalékot zuhant, az infláció 2017-ben meghaladhatja az ezer százalékot. A gyermekhalandóság 30 százalékkal emelkedett, több mint százezer ember menekült Kolumbiába és Brazíliába. Tíz légitársaság, köztük a Lufthansa és az Alitalia állította le venezuelai járatait. Paul Webster Hare, a bostoni egyetem nemzetközi kapcsolatok szakának a professzora, Nagy-Britannia volt kubai nagykövete szerint Maduro „nem nyert”. „A venezuelai szocializmus nem életképes, szemben azzal, ami Kubában történt 1961 és 1990 között, mert Kuba számíthatott egy erős szövetségesre, a Szovjetunióra, amely hűségéért cserébe szállította neki a nyersanyagokat”.

(MTI)