Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a Horthy-korszakról napjainkra hiteles, harag és részrehajlás nélküli kép rajzolódhasson ki.
Számos neves történészünk szeretete a történelem iránt onnan eredt, hogy gyermekkorában családjának idősebb tagjai meséltek neki a magyar múlt daliás időiről. Nem volt ez másként a hetven éve, 1955. november 23-án Törökkoppányban született Szakály Sándor esetében sem, aki cipész-csizmadia apai nagyapja elbeszéléseiben hallott először Mátyás királyról, Kinizsi Pálról vagy éppen Toldi Miklósról. A kisiparos-famíliából származó, első generációs értelmiségi Szakály fiatalon a könyveket bújta, és sorra nyerte az iskolai tanulmányi vetélkedőket. S noha több megnyilatkozása szerint nem volt elhatározott dolog a történészi hivatás választása, végül nemzeti múltunk egyik legismertebb és legkiválóbb kutatója vált belőle.
A nyolcvanas évek elején induló, termékeny, számos elismeréssel – többek között Széchenyi-díjjal – kitüntetett pályája során megkerülhetetlen műveket jelentetett meg a hon- és rendvédelem, a királyi honvédség, továbbá a magyar katonai elit két világháború közötti és második világháború alatti történetéről.
Elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy a Horthy-korszak fegyveres és rendvédelmi szerveiről az 1945 utáni pártállami történetírás több évtizeden át sulykolt torzításai helyett napjainkra hiteles, harag és részrehajlás nélküli kép rajzolódhasson ki.
Történetírói hitvallása alapján a történész nem bíró, ezért nem is bírói ítéletet kell megfogalmaznia. Sokkal inkább az a feladata, hogy bemutassa azokat a körülményeket és helyzeteket, amelyekben a történelem menetét formáló döntések megszülettek. Kísérletet téve belehelyezkedni a korabeli döntéshozók helyzetébe, megpróbálni a rendelkezésükre álló lehetséges információk mentén gondolkodni, mérlegre téve mozgásterüket, valamint kényszerpályáikat. Munkája során szilárdan kitartott azon elv mellett, melyet anyai nagyapja a halálos ágyán bízott rá útravalóként: „Kisfiam, nem tudok neked semmi mást adni az élethez, csak azt, hogy ha igazad van, akkor se hagyd magad, ha fát vágnak a hátadon!”
Jó szakemberként Szakály mindig is tisztában volt azzal, hogy a történeti kutatás eredményeit a szűken vett szakmán túl érdemes a szélesebb közönséggel is megosztani. Ennek fényében súlyt fektetett a tudományos ismeretterjesztésre határon inneni és túli előadások, tévéműsorok és kiterjedt publicisztikai tevékenység formájában. Az utóbbi két évtizedben ráadásul több felsőoktatási intézmény tanáraként is lehetősége nyílott átadni mesterségbéli tudását.
Történészi hivatásán túl gyakran vállalt társadalmi és közéleti megbízatásokat is, kiemelt figyelmet szentelve szűkebb hazájának, Somogyországnak. Állhatatos munkáját a vármegye egyebek mellett 2024-ben a rangos Pro Comitatu Somogy díjjal hálálta meg. Szülőfalujának, a Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényéből is ismert Törökkoppány- nak – illetve Balatonföldvárnak – 2021 óta díszpolgára. De bármilyen magasra emelkedett is Szakály Sándor pályafutása során, törekedett arra, hogy megmaradjon a vidéki gyökereire büszke és a családjában látott erkölcsi tartásra mintaként tekintő embernek. Erre emlékezteti nap mint nap a szobája falán függő idézet is, melyet önmagára nézve kötelező érvényűnek tart: „Vagyok és leszek, aki voltam.”
A szerző az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője
Nyitókép: Mandiner-archív
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Megkongatta a vészharangot Mitrovits Miklós.
Nagy bajban lehet Mérő Vera és Cseh Katalin, ha meg akarják szólítani a nőket.
Lezárult egy korszak.
Egy szava nem volt igaz.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Áramellátási vészhelyzet alakult ki az egyik legnagyobb ukrajnai városban.