Szakály Sándor: 70

Számos neves történészünk szeretete a történelem iránt onnan eredt, hogy gyermekkorában családjának idősebb tagjai meséltek neki a magyar múlt daliás időiről. Nem volt ez másként a hetven éve, 1955. november 23-án Törökkoppányban született Szakály Sándor esetében sem, aki cipész-csizmadia apai nagyapja elbeszéléseiben hallott először Mátyás királyról, Kinizsi Pálról vagy éppen Toldi Miklósról. A kisiparos-famíliából származó, első generációs értelmiségi Szakály fiatalon a könyveket bújta, és sorra nyerte az iskolai tanulmányi vetélkedőket. S noha több megnyilatkozása szerint nem volt elhatározott dolog a történészi hivatás választása, végül nemzeti múltunk egyik legismertebb és legkiválóbb kutatója vált belőle. 

A nyolcvanas évek elején induló, termékeny, számos elismeréssel – többek között Széchenyi-díjjal – kitüntetett pályája során megkerülhetetlen műveket jelentetett meg a hon- és rendvédelem, a királyi honvédség, továbbá a magyar katonai elit két világháború közötti és második világháború alatti történetéről. 

Történetírói hitvallása alapján a történész nem bíró, ezért nem is bírói ítéletet kell megfogalmaznia. Sokkal inkább az a feladata, hogy bemutassa azokat a körülményeket és helyzeteket, amelyekben a történelem menetét formáló döntések megszülettek. Kísérletet téve belehelyezkedni a korabeli döntéshozók helyzetébe, megpróbálni a rendelkezésükre álló lehetséges információk mentén gondolkodni, mérlegre téve mozgásterüket, valamint kényszerpályáikat. Munkája során szilárdan kitartott azon elv mellett, melyet anyai nagyapja a halálos ágyán bízott rá útravalóként: „Kisfiam, nem tudok neked semmi mást adni az élethez, csak azt, hogy ha igazad van, akkor se hagyd magad, ha fát vágnak a hátadon!” 

Jó szakemberként Szakály mindig is tisztában volt azzal, hogy a történeti kutatás eredményeit a szűken vett szakmán túl érdemes a szélesebb közönséggel is megosztani. Ennek fényében súlyt fektetett a tudományos ismeretterjesztésre határon inneni és túli előadások, tévéműsorok és kiterjedt publicisztikai tevékenység formájában. Az utóbbi két év­tizedben ráadásul több felsőoktatási intézmény tanáraként is lehetősége nyílott átadni mesterségbéli tudását. 

Történészi hivatásán túl gyakran vállalt társadalmi és közéleti megbízatásokat is, kiemelt figyelmet szentelve szűkebb hazájának, Somogyországnak. Állhatatos munkáját a vármegye egyebek mellett 2024-ben a rangos Pro Comitatu Somogy díjjal hálálta meg. Szülőfalujának, a Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényéből is ismert Törökkoppány- nak – illetve Balaton­földvárnak – 2021 óta díszpolgára. De bármilyen magasra emelkedett is Szakály Sándor pálya­futása során, törekedett arra, hogy megmaradjon a vidéki gyökereire büszke és a családjában látott erkölcsi tartásra mintaként tekintő embernek. Erre emlékezteti nap mint nap a szobája falán függő idézet is, melyet önmagára nézve kötelező érvényűnek tart: „Vagyok és leszek, aki voltam.”

A szerző az MCC Történettudományi Műhelyének vezetője 

Nyitókép: Mandiner-archív