Steinmeier rögtön az első államfői beszédében nekiment Erdoğannak

Szerdán beiktatták Németország új köztársasági elnökét, a korábban külügyminiszterként tevékenykedő Frank-Walter Steinmeiert. A szocdem politikus már beiktatási beszédében úgy tett, ahogy azt korábban ígérte: aktuálpolitizált. Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek címzett szavaiban visszautasította a nácizós hasonlatokat, hozzátéve, ha így folytatja, elszakítja a német-török partnerség cérnáját. „Tartsa tiszteletben a jogállamot, a sajtó és az újságírók szabadságát! És engedje szabadon Deniz Yücelt!” – fogalmazott Steinmeier, utalva a Die Welt tudósítójára, akit a törökök hetek óta fogságban tartanak, mivel Erdoğan ügynöknek, mi több: terroristának tartja.

Nem szabad a múltba menekülni

A német államfőnek volt azért pár megengedő szava is Törökország felé: nem szabad szerinte túlzott magabiztossággal, tudálékossággal hozzáállni az országhoz, mondta, majd elítélte a tavaly nyári puccskísérletet. Törökország nehéz helyzetben van enélkül is, utalt az iraki és szíriai helyzetre. Ez az enyhülő hangnem nem tartott sokáig a politikusnál: „Pillantásunk aggodalommal teli. Tartunk tőle, hogy mindaz, amit évtizedeken keresztül felépítettek, rövid időn belül összeomlik.”

Steinmeier az olcsó populizmust sem hagyta szó nélkül: „Heti ritmusban érkezik a kínálat egyszerű válaszokból. Pedig tudhatnánk: a szabály az, hogy az egyszerű válaszok sosem válaszolják meg rendesen a kérdést. Mégis ki veszi azt be, hogy egy egyre bonyolultabb világban pont ezek a válaszok egyszerűsödnek le? Ki veszi azt be, hogy a véres 20. századot követően, ismerve két világháború tanulságait pont az elszigetelődés és nemzeti fanatizmus régi mintái teszik békésebbé a világot?” A populisták szerinte semmi mást nem csinálnak, mint hogy a múltba menekülnek a jövőtől való félelem elől.

A jövő elkezdődött

Mint fogalmazott: az ellenségképekkel és vészterhes jóslatokkal riogató autoriter erők mélyen előretörtek a kontinensen, ám Németországban komolyabb vészjeleket még nem kell leadni emiatt. Elismerte, hogy jogosak az emberek félelmei a jövő miatt, hiszen az átmenet korát éljük. „Meg kell értenie a politikának, hogy különleges időket élünk: olyat, amiben a régi bizonyosságok eltűntek, az újak pedig még nem vették át ezek helyét. (...) Olyat, amiben a szülők azt kérdezik: vajon a gyerekeimnek is olyan jól megy-e majd a sora, mint nekik.” Steinmeier szerint nem csak egy válasz van arra, milyen lesz a jövő. Éppen ezért nyitott kérdés, milyenné tesszük azt.

„Nem csupán beszélnünk kell a demokráciáról. Újra meg kell tanulnunk küzdeni érte.” Beszélt arról is, hogy pont a német történelem a bizonyíték arra, hogy a demokrácia se nem magától értetődő, se nem tart örökké. A demokrácia ereje az önkritikában és a fejlődésben rejlik, no meg a bátorságban, tette hozzá az új német elnök, aki a bátorságot elvárja mind az állampolgárok, mind a kormányzat részéről.

Felvilágosult patriotizmus

„Nem leszek semleges köztársasági elnök” – avatott be szerepfelfogásába Steinmeier, aki elmondta, a demokrácia pártján áll majd. Valamint Európáén. „A felvilágosult patriotizmus és az Európáért való kiállás kéz a kézben jár.” A kritika jogos, a reformok szükségesek, ám a meghaladott nemzetállami fanatizmushoz való visszatérésről szó sem lehet, fogalmazott beiktatási beszédében az új német államfő.

Fotó: Marvin Ibo Güngör, német államfői hivatal archívuma.