„– Az orosz vadászgépek megjelenése Szíria felett színvallásra késztet mindenkit. Egyre inkább egyértelművé válik, ki kivel van? Hogy látja, Törökország most hol áll? Végképp összeveszhet Oroszországgal?
– Sajnos Ankara felelőssége elvitathatatlan az Iszlám Állam megerősödésében. Törökországon keresztül jutnak el az Abu Bakr al-Bagdadi terroristái által ellenőrzött területre a világ minden tájáról az önkéntesek, alapvetően itt jut ki a feketepiacra a dzsihadisták anyagi bázisát megalapozó olaj és a műkincsek is. Emellett a törökök még az Iszlám Állam ellen szárazföldön harcoló kurdokat is bombázzák. De említhetném Szaúd-Arábia, Katar és természetesen az Egyesült Államok felelősségét is. Ezek az erők számára az Iszlám Állam hasznos kártevő, hiszen rajta keresztül növelhetik befolyásukat a régióban, s akkor még nem beszéltünk a gazdasági előnyökről. Ezt a kettős játékot keresztezi most az orosz fellépés, amely mögött felsorakozik a törvényes szír hadsereg mellett Irán és Egyiptom is.
– Nem tart attól, hogy Oroszország beszorul egy a síiták és a szunniták közötti vallási alapú szembenállásba? Ennek jele, hogy néhány szaúdi hitszónok már dzsihádot is hirdetett Moszkva ellen.
– Először is ez nem hivatalos dzsihád, s ne felejtsük el azt sem, hogy Oroszországban szunnita muszlimok élnek, méghozzá összességében többen, mint Szaúd-Arábiában. Nem gondolnám tehát, hogy Oroszország belesodródna vagy beszorulna a szíriai konfliktusba. Ami most történik, azt inkább sebészi beavatkozásnak nevezném. Ami pedig a síita-szunnita vallási szembenállást illeti, azt e konfliktusban sokan csak felhasználják a pozícióik erősítése érdekében, például azért, hogy eltakarítsák Aszadot a katari olaj európai exportjának útjából.
– S hogyan tovább? Szét lehet verni az Iszlám Államot?
– Sok függ attól, hogyan reagálnak a törökök és az amerikaiak az orosz fellépésre, a bombázások hatékonyságára. Kérdés az is, milyen valós erőt képvisel Aszad hadserege, az elnök betartja-e ígéretét, s tárgyalni fog a mérsékelt ellenzékkel a válság politikai megoldásáról. A jövőt tehát három-négy hónap múlva lehet talán majd tisztábban látni, nem előbb.”