A nagyböjti szentidőben vasárnaponként kötelező, míg hétköznapokban választható egy záró áldó könyörgés a népért.
A római misekönyv szerint egyébként alapvetően a liturgia nyelve a latin, azonban a pap dönthet úgy, hogy népnyelven misézik. Emellett pedig a szertartást a misekönyv feltételezése szerint kelet felé, a híveknek „háttal” végzik, de engedélyezve van a nép felé fordulva való misézés.
Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Magyar Kurírnak 2022 februárjában azt nyilatkozta:
„Nagyon fontos volt számunkra, hogy a határon túli püspökök kérését is figyelembe vegyük, és a területükön élt magyar boldogokat, az emléknapjaikat is belevegyük a misekönyvbe. Bele is dolgoztuk őket. A kongregáció több ellenvetést is tett ezzel kapcsolatban, de hosszú tárgyalások során sikerült elérni, hogy végül megértették, ez egy magyar nyelvű misekönyv, és a határainkon túl is jelentős számú magyarság él. Szeretnénk, hogy a misekönyvünk az összmagyarságnak szóljon, és ez az elv érvényesülhessen nálunk is, ugyanúgy, ahogyan a német vagy az angol misekönyv esetében.”
A folyamat még XVI. Benedek pápa alatt kezdődött el, aki a pontos latin fordítások híve volt. Ő cserélte ki a mindenkiért szót sokakért-ra is a római rítusú szentmise szövegében.