Kifejtik azt, is, hogy most az eredeti latin kiadáshoz igazodik a misekönyv magyar szövege, azaz pontosították a fordításokat. A közgyónás is jobban követi majd a latin eredetit, így „Kérem ezért a boldogságos mindenkor Szűz Máriát” lesz az imádság szövege, azaz kimarad a szeplőtelen jelző, mivel az a latin eredetiben nem szerepel.
A miséző felhívása három helyen változik. Az Eucharisztia liturgiájában ez fog felhangozni: „Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt.” A szentáldozás szertartása további két helyen módosul: a békefelhívásban ezentúl a következőt mondja a pap: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!” (ahelyett, hogy „Köszöntsétek egymást a béke jelével!”, illetve: „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány lakomájára.” (Ahelyett, hogy „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.”)
A nagyböjti szentidőben vasárnaponként kötelező, míg hétköznapokban választható egy záró áldó könyörgés a népért.