Szakértő: „Simán lehettek az amerikaiak is”, akik felrobbantották az Északi Áramlatot

Az orosz gázt közvetlenül Nyugat-Európába juttató vezetékek ősszel történt felrobbantása körül rengeteg a kérdőjel.

Például hogy milyen eszközzel lehetett ekkora sérülést okozni a csöveken.

Illetve, ami ennél is többeket foglalkoztatott, hogy mégis ki vagy kik álltak az akció mögött.

A találgatás már akkor megindult: mindenki vigyázó szemét Moszkvára vetette, és például a Bundestag padsoraiból többen is hezitálás nélkül megnevezték az „imposztort”. Napokkal a robbantás után, az oroszok részéről Dmitrij Peszkov szóvivő vizsgálatot sürgetett, és szó szerint hülyeségnek nevezte a feltételezéseket, hozzátéve, szerintük az amerikai hírszerzés teljes kontrollja alatt áll az érintett Svédország és Dánia; mások szerint pedig éppen az amerikaiak voltak a hunyók, a céljuk pedig az volt, hogy eszkalálják a helyzetet. Utóbbiak közé tartozik Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró, blogger, aki vélekedését elvileg kormányzati forrásokkal is alá tudta támasztani.

Ennek kapcsán megkerestük Bartha Dániel szakértőt, hogy tegyük tisztába: ténylegesen ki állhat a merénylet mögött?

Az Északi Áramlat most épp nem olyan fontos

„Két kérdés van: hogy ki tette tönkre a vezetékeket – illetve kinek volt érdeke, valamint eszköze ehhez az akcióhoz. Nyilvánvalóan érdeke leginkább az ukránoknak volt, de eszköze és lehetősége nekik kevésbé” – fogalmazott az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány elnöke, hozzátéve, nem sok olyan ország van – akár Nyugaton is –, amelynek ilyen akcióhoz meglenne az eszköze, de az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilván köztük van.

Oroszország rögtön fölajánlotta, hogy élesíti az akkor még épen maradt Északi Áramlat 2 vezetéket, amire semmilyen engedély nem volt meg, precedenst teremthetett volna” – vélekedett a szakértő, hozzáfűzve: úgy, hogy a háború kitörését követő szankciók ismeretében az oroszok tudták, hogy csak korlátozottan vagy egyáltalán nem fognak tudni ezeken a vezetékeken szállítani, így ezek értéke is csökkent a szemükben. Így nekik is „érdekükben állhatott volna. Úgyhogy ez nagyon nehéz, mert tulajdonképpen majdnem mindenkinek lehetett motivációja erre”. Ugyanakkor, mutat rá, „az amerikaiak a vezeték építését a kezdettől fogva meg akarták akadályozni, nem volt érdekük, hogy működjön, ha pedig figyelembe vesszük, milyen fejlesztéseket hajlottak végre, hogy az LNG-gázukat Európába juttassák, akkor gazdasági érdekükkel is szembement az Északi Áramlat”.

Norvég békaemberek

Ami a norvégokat illeti, az ő közreműködésüket – akár a norvég búvárok közreműködését, mint azt Hersh állítja cikkében – Bartha nem tartja valószínűnek, noha a történtek valóban növelte a norvég gáz értékét, azonban éppen most fejezik be a közvetlen vezetéküket Lengyelország felé, ezért kerülnének egy ilyen akciót, mert könnyen visszakaphatnák az oroszoktól, és azt az ő többmilliárdos beruházásuk bánná – plusz most, hogy az uniós szankciók miatt az oroszok amúgy sem szállíthatnának a vezetéken, mindegy is lenne a dolog.

főleg, ha egyszer még akarnak üzletelni – valamikor a jövőben – az oroszokkal gázügyben – vélekedett Bartha –, bár a németek időközben le akarnak jönni a szénhidrogénekről, ami a szankciók mellett újabb szempont.

Annak kapcsán, hogy ugyanakkor a háború előtt eltervezték volna mindezt, úgy fogalmazott: „Lehet. Én azt mondom, hogy a hatása azért kicsi ennek az egész ügynek most; a háború előtt abszolút komoly probléma volt, ami megosztotta Európát, és nagyon sok ország nagyon-nagyon fontosnak tartotta, hogy megakadályozza ennek az üzembe helyezését. Valós veszély volt, hogy ezáltal is, az ukrán szállítások végleges megszüntetésével, tulajdonképpen Ukrajna szerepét akarják csökkenteni az oroszok. De az orosz offenzíva után ennek gyakorlati haszna nem nagyon volt.”

Teje van, ideje van...

Azt sem tartotta valószínűnek a szakértő, hogy a németek amerikai kérésre belementek volna, hogy ilyen akciót a tudtukkal hajtsanak végre, szerinte ennyire nem jó az amerikai-német viszony; ráadásul egy ilyen akciónak vannak komoly kockázatai is, és nem csak a norvégok részéről, még ha egy tenger alatt végrehajtott robbantásnál annak bizonyítása, hogy mi történt, nehéz is.

„Annyira nehéz megmondani, hogy ki lehetett az, mert éppen most senkinek sem állt annyira az érdekében. Lehet, hogy ezért volt tökéletes a támadás maga, és ezért lesz tökéletes bűntény?” – vetette fel.

– szögezte le a szakértő.

A kérdőjelek tehát nem fogynak, csak szaporodnak.

Nyitókép: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Svéd parti őrség