Évet értékelt az ellenzék, de minek? És melyik évét?
Az évértékelők hétvégéje volt ez az ellenzéknél. Következhetne itt most egy hosszas értekezés arról, hogy ki, mit, miért mondott, mire utalhatott, kinek üzenhetett, kinek szólhatott be. Ezt már megtettük a Mandineren, ezért itt most csak a lényegi összefoglalót írnám le:
Vörösről kékre átmázolt Európai Demokraták: „Így kell csinálni!”
Milka csokis fiatalok: „Nem, nem így kell, majd én tudom, így kell!”
Miskolc Robert De Nirója: „Srácok, hülyék vagytok, így kell!”
Hajtépegetés, lökdösődés, csikicsukizás, okoskodás. A „hogyan csináljuk”, a „ki tudja jobban”, a „ki a leghitelesebb”, a „mi a következő lépés”. Már megint.
Illetve inkább még mindig.
Mert hogy az év lehet, hogy 2023, de ugyanúgy lehetne 2022, 2021, 2018, 2014. Csak a szereplőket kell átszínezni az évtől függően, mondjuk a Milka csokisokat a kettőskeresztesekre hashtagesekre, a másikat meg picit bezöldezni, és már kész is vagyunk. Ugyanúgy a fenti kérdéseket vitatgatják meg.
Jó ez?
Hát, a választáson nem jött be. Ott aztán tetőfokára hágott a hajtépegetéses lökdösősdi játék. A bukta után ki is zuhant a Kapitány a homokozóból.
De pontosítsunk: jó ez az egész, amikor zajlik a kőkemény élet?
Amikor oltásokat kell beszerezni, emberéleteket megóvni, a fegyverszállításokat letekerni, a gazdaságot helyrerittyenteni, akkor lökdösődés kell-e?
Félre az illúziókkal. A tévéstúdiókban elmondott magabiztos kritikák mögött nincs szubsztancia. Még ha el is hangzik a „mi ezt inkább így csinálnánk...”, szurkálódás és gáncsolás megy a színfalak mögött még akkor is. Persze, lehet úgy vélekedni, hogy akkor nem lenne lökdösődés. „Nem, most nem lesz, most hihetnek nekünk az emberek!”. Aztán mégis jön. Megállíthatatlanul, újra és újra. A választáson jött. A tét nagy volt, de az egók harca még nagyobb. Ebből aztán lett, ami lett.
Egók harcával nem lehet országot irányítani. Hogyne, arra tökéletes, hogy évet lehessen értékelni. Hogy épp eldönthessék, ki most a legerősebb, ki tud most a legnagyobbat lökni a homokozóban.
Csakhogy az országot nem ez érdekli. Az országot a kőkemény élet érdekli. Hogy hogyan lehet rá felkészülni, hogyan lehet rajta keresztülmenni.
2024, 2025, vagy 2026, oly' mindegy. A hajtépkedés évei folytatódnak. Az ország pedig rájuk pillant, megcsóválja a fejét, és inkább továbbmegy.
Nyitókép: Mandiner-grafika. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd, Facebook
Norvégia már részben újraindította a 2021 óta befagyasztott alap civil részét, amit korábban a baloldali NGO-k a jobboldali kormánnyal szembeni nyomásgyakorlásra fordított.
A lényeg az állandó dráma, hogy minden harang hangosabban verjen körülöttem, hogy mindig rólam legyen szó.
Nekem mindegy, hogy melyik lép, de valamelyik most már intézkedjen!
Ennyit az emberi tartásról és a méltóságról.
A progresszív baloldal a szemünk előtt semmisült meg.
Egy volt olimpikonból lett városvezető neve merült fel az ellenzéki oldalon.
Újabb kiváló ajánlólevél egy topligához!
A férfi kétmillió eurót követelt a cégtől.
