„Itt valami rendkívüli történt a 16. század elején” – így áll a mohácsi csatatér kutatása

Először 2020-ban készítettünk interjút a mohácsi csata új régészeti feltárásairól Bertók Gábor régésszel, múzeumigazgatóval (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), adjunktussal (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészettudományi Intézet), aki nem utolsósorban a Mohács 500 Csata és Hadszíntérkutató Egyesület elnöke is.

A cikkben egy tömegsírban talált ólomgolyóról esett szó,

a feltételezett csatateret Majs falu határába helyezte a szakértő. 2021-ben aztán egy puskacsövet is találtak a kutatók ugyanitt.

2022 elején Bertók Gábor már kijelentette a Mandinernek: „Bezárult a kör, a tömegsírok és a megtalált leletek a mohácsi csatához köthetők, hiába próbálták ezt kétségbe vonni az elmúlt időszakban.” Ezúttal az elmúlt egy év tapasztalatairól kérdeztük a régészt: az új leletekről, az új eredményekről és a következő lépésekről.   

Csatatér és tömegsír – két szálon fut a történet

A szakember mindenekelőtt emlékeztetett, hogy két szálon fut a történet: az egyik a tömegsírok feltárása, a másik a csatatér kutatása. Munkaügyileg és az események szempontjából nagyjából összekapcsolódott a kettő, bár fizikailag külön helyszínen vannak: négy kilométer távolságra található az általuk gondolt csatatér a tömegsíroktól. A tömegsírfeltárás kapcsán az válik egyre valószínűbbé, hogy akiket ott eltemettek, azok nem az ütközetben, legalábbis nem a fő ütközetben haltak meg, hanem kivégezték őket a csata után. Erről

„A legutóbbi interjú óta befejeztük a sírfeltárást, a kép nem változott. Százas nagyságrendben vannak olyan sérültek, akiket kiszolgáltatott helyzetben ért a halál: hátulról átvágták a nyakukat, és sok esetben ezzel együtt többször összekaszabolták a fejüket – ezek pedig nem harci helyzetre utalnak.”

Összességében három ólomlövedék került elő a sírból, 10-15 milliméter közötti ólomgolyók, ezek átmérőjük alapján megfelelnek annak a típusnak, ami a csatatéren a legnagyobb számban került elő.

„A csatatéren ugye megtaláltuk az ominózus puskacsövet: a tavaly novemberi fémkeresőzésünk során pedig nem messze a puskacső lelőhelyétől előkerült egy másik puskaalkatrész, egy kakas is. A legfontosabb, hogy ez a két tárgy akár össze is tartozhatott, ugyanaz a típus. Valószínűleg nem tartozott össze, több elszórt fegyver lehetett a területen, de annyira illik a korszak fegyvereihez ez a kakas – az elsütőszerkezet része –, hogy konkrétan össze lehetne építeni a rekonstruált puskacsővel, hozzáépíteni a faszerkezetet és ki lehetne lőni vele a megtalált ólomgolyók jó részét. E rekonstrukció elkészítése amúgy szerepel is a terveink között” − meséli Bertók Gábor.

Hozzátette: „Németh Balázs és Haramza Márk kollégáimmal közös kutatásaink során azóta több olyan korabeli tűzfegyverre is bukkantunk Európa múzeumi gyűjteményeiben, amelyek azt bizonyítják, hogy a 16. század elejének a fegyvertípusáról van szó: magyarán szólva bekötöttük a dolgot tágabb kontextusba, ami bizonyító erejű. A hadi leletekkel együtt a helyszínen talált, átlagos késő középkori-kora újkori falvakban nem tipikus érmék egy része, köztük a Szulejmán-aranyak is arra utalhatnak, hogy

Az ominózus kas, az puska elsütőszerkezetének a része

Az ütközet helyszíne és a horvát kapcsolat

Önmagában a lövedékszóródás és a tárgyak szóródása is beszédes, fejtegeti Bertók: leletszóródási térképeket is készítettek a legtöbb kutató által a csata által érintett, azaz a mai Nagynyárád, Sátorhely, Udvar és Majs közötti magterületről. 20-25 négyzetkilométerről van szó, ezt kellene teljesen átvizsgálni, hogy teljes bizonyossággal meghatározzák a mohácsi csata helyszínét. „Ebből mi 10-12 négyzetkilométert már átnéztünk fémkeresővel” – szögezi le. Ezen belül

Az is elmondható, hogy az átkutatott, egyébként csata által biztosan nem érintett területek közé egyre nehezebben illeszthető még egy csatahelyszín.

A kutatócsapat hamarosan Horvátországban is terjeszkedik, köszönhetően az Eszéki Régészeti Múzeummal kiépült a kapcsolatnak. „Vannak olyan elképzelések is, miszerint a csata vagy annak egy része a mai magyar államhatártól délre zajlott” – fogalmaz a régész, azonban azonnal hozzáteszi: személyes véleménye, hogy Majsnál zajlott a csata, hiszen a legtöbbek által a csata által érintettnek gondolt magterületen nem találtak olyan helyszínt, ami hasonlítható lenne hozzá.

Elképzelhetőnek tartja, hogy azokon a területeken kerül elő még csatahelyszín, amiket még nem vizsgáltak át, de ennek kicsi valószínűségét látja.

a magyar oldalon a kutatásba több, mint egy éve bekapcsolódott horvát kollégákat segítve. „Ha találnak valami jelentős dolgot, mondjuk egy újabb csatahelyszínt, akkor újra kell gombolni a kabátot; ha nem, akkor ki lehet ikszelni a horvát szálat” – mondja a régész.

Pénzkérdés az egész

Hogy összeáll-e a puzzle a mohácsi csata 500. évfordulójára? Bertók Gábor úgy fogalmaz, hogy lényegében az egész kutatás, így a csatahely beazonosítása is pénzkérdéssé vált, hiszen emberek alkalmazásával, akik csakis ezzel foglalkoznak, megoldódna a probléma.

Mivel pénzt sehonnan nem kaptak egyelőre a hatalmas terület átfésülésére, marad a hobbiprojekt:

A teljes bizonyossághoz összesen, a magterületeten kívüli részeket is beleszámolva, 60-70 négyzetkilométer átnézése szükséges a meglévő szisztémával, technikával, és ami még ennél is fontosabb, ennél is pénzigényesebb, az a meglévő, folyamatosan halmozódó anyag feldolgozása.

„Kilencezer tárgyat írtam össze egy táblázatban, de sajnos egyelőre nincs egy dedikált ember, aki ezzel foglalkozna, a kollégáim és én alkalmilag tudunk időt szakítani a kutatásra. Bár így is jelentős eredményeket értünk el, és úgy tűnik, sikerült a csatahelyszínt azonosítanunk, a teljes bizonyossághoz még át kell kutatnunk területeket és jó lenne a leletanyag teljes feldolgozása is” – mondja.

Valójában több csata zajlott?

Létezik olyan elmélet is, ahogy már utaltunk rá, mely szerint Bertók Gáborék majsi helyszínén valóban a mohácsi csata zajlott, de csak egy része. Ez elvben előfordulhat, de a szakember nem sok esély lát rá: „A gond itt az, hogy az írásos, történeti forrásokba több mindent is bele lehet látni: néhány szemtanú szubjektív, csak a csata általa érzékelt részét leíró beszámolója áll csupán rendelkezésre. A régészet viszont egy rendőrségi bizonyítási eljáráshoz hasonlóan kézzelfogható bizonyítékokkal tudja kiegészíteni a az írott forrásokat, ami döntő fontosságú lehet a »nyomozás« során.” A szövegekre és tárgyakra is szükség van, szögezi le.

Bertók egy érdekes dologra is felhívja a figyelmet:

Sejtjük, hogy ez hol fekszik, érdemes átvizsgálni.”

Erre az összecsapásra indirekt utalás szerepel Brodarics István királyi kancellár leírásában is, aki megjegyzi, hogy menekülése során a tábort már feldúlva találta. Ezt a helyszínt valószínűleg a török lovasság rohanta le, ennek nyoma kell, hogy legyen. A korábbi elképzelések szerint az ismert sírokban ennek a mészárlásnak a halottjai pihenhetnek, és mai ismereteink alapján sem kizárható, hogy a szultán előtti kivégzés áldozatai közé keveredve őket is megtalálhatjuk a maradványok között. Annyi azonban biztos, hogy a csatahelyszíneken, tehát Majs és a tábor területén még lennie kell további, az összecsapás halottait rejtő tömegsíroknak.

Ami a tömegsírfeltárást illeti, jelenleg a maradványok antropológiai feldolgozása zajlik a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén. A Pálfi György által vezetett kutatás keretében, két doktorandusz csak ezzel foglalkozik: egy antropológus és egy igazságügyi orvostani szakértő, aki a sérüléseket fogja vizsgálni.

„Most indul a komoly értelmezés: milyen fegyverrel okozták a sérüléseket, mi történt valójában. Az eddig közzétett sejtéseink a terepi megfigyelésekből indultak ki, a végső igazságot a laborvizsgálatok fogják kimondani a sírban talált áldozatok sorsával kapcsolatban” – fogalmaz végül a régész.

A fémkeresőzés által érintett területek (sárgával a csatahelyszínen található falunyom területe)

Nyitókép: A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán