Kiderült: amerikai pénzből, főállásban ragasztgatják magukat az aszfalthoz és rongálnak európai műkincseket úgynevezett „klímaaktivisták”, akik „belül nyugodtan lehetnek szélsőbaloldaliak”.
Bizonyára emlékezünk a tavalyi év két fontos innovációjára, amellyel a klímáért aggódó fiatalok és kevésbé fiatalok felhívták a média figyelmét az éghajlatváltozás okozta problémákra.
Az egyik ezek közül a műkincsek (illetve azok másolatainak) megrongálása volt: krumplipüré, emberi ürülék és minden egyéb játszott.
A másik pedig a pillanatragasztózás volt: amikor klímaaktivisták egyszerűen fogták magukat, és odaragasztották, jellemzően a kezüket asztallaphoz, aszfalthoz (főúton, repülőtéren), mikor mihez, hogy nehezebb legyen őket eltávolítani, és ne lehessen csak úgy a nyakuknál fogva arrébb huzigálni őket az útból, mint az alig egy hónapja Franciaországban megtörtént.
A ragasztózásból is adódtak persze kellemetlen helyzetek, például, amikor a Scientist Rebellion nevű szervezet tagjai ragasztották hozzá magukat a Volkswagen wolfsburgi luxusautó-kiállításának a padlójához, az alkalmazottak viszont nem lettek szívbajosak tőlük.
Haladó aktivisták ötvözték is a két módszert: nemrég Lucas Cranach német festő által 1504-ben készített, a Pihenő szent család címet viselő festmény értékes, fakeretéhez ragasztotta magát egy illető a berlini Gemäldegalierie-ben, ezzel körülbelül egymillió forintos kárt okozva.
De ne ragadjunk le mi magunk is a módszereknél, ugyanis a Welt Am Sonntag című tekintélyes német vasárnapi újság beleásta magát a piszkos anyagiakba is. Jelentkezett az utóbbi időkben nagy médiafigyelmet kapott főragasztósokhoz, a Letzte Generation („utolsó generáció”) nevű csoport toborzó szemináriumához, és
Az általuk követett chatüzenetek és elolvasott dokumentumok alapján feltárták: az NGO egy másik szervezettel, a Changing Alliance-szel („a változás szövetsége”) karöltve hónapok óta konkrétan fizetést utal a klímaaktivistáknak, foglalkoztatja őket, sokakat főállásban, rendes munkaszerződéssel (például olyan dolgok véghezviteléért, mint a müncheni reptér megbénítása).
A lap némi pozitív felhanggal meg is jegyzi: „egy szorosan szervezett mozgalom képe rajzolódik ki, amely folyamatosan új támogatókat szerez; olyan emberekről van szó, akik hajlandóak feladni munkájukat, hogy teljes mértékben a klímavédelemnek szenteljék magukat.”
A szervezet igen rugalmas, főállásban, mellékállásban vagy akár egyéni vállalkozóként is lehetett csatlakozni hozzájuk a lap szerint. A foglalkoztató papíron a Changing Alliance, a pénz pedig a Letzte Generation adományaiból származik, mondta el utóbbi képviselője a belső szemináriumon.
A Changing Alliance-től azt is megtudták: összesen 30 fizetett alkalmazottjuk van.
annak függvényében, mik a megélhetési költségeik.
A másik izgalmas pont azonban nem ez, hanem az adományok forrása.
Ez pedig nem más, mint a Climate Emergency Fund névre hallgató kaliforniai szervezet, amely konkrétan a „diszruptív” (vagyis: romboló, bomlasztó) aktivizmust támogatja. Adományozói között az egykori demokrata szenátor, Robert F. (Bobby) Kennedy egyik lányával.
Vagyis összefoglalva: konkrétan amerikai pénzből fizetést adnak európai műkincsek rombolásáért, mindennapi életet ellehetetlenítő útlezárásokért, vandál ragasztózásokért, pártszékház-firkálásokért.
A szemináriumi vezető úgy fogalmazott: „sok pénzt kapunk az alaptól”.
A sokszor megmosolyogtató bázisdemokráciáról viszont szó sincs: egy kis csoport dönt mindenről, „sok input, kevés demokrácia” a mottó, tudjuk meg a laptól.
Sokszor beszélnek a csoportokban a képviselők elleni közvetlen támadásokról, illetve olyan üzenetek is közkézen forogtak, mint hogy az aktivisták figyeljenek oda,
Az aktivisták csak Berlinben már mintegy 270 alkalommal ragasztották magukat oda valamihez.
A berlini – szocdem – belügyi illetékes szerint a csoport mintegy félezer főt számlál, a csoport fele rendszeres vendége a rendőrőrsöknek, az ő bírságaikat is természetesen az NGO fizeti; a CDU pedig keményebb fellépést sürget. Kérdés persze, a rendőrségnek lenne-e kapacitása fellépni, ha egyszer 3000 emberüket leköti egy nyugdíjas számszeríjász-egylet felgöngyölítése.
Nyitókép: Klimt mesterművére fekete folyadékot öntő vandálok novemberben egy bécsi múzeumban (HANDOUT / LETZTE GENERATION ÖSTERREICH / AFP)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Európa rekordösszegű védelmi tervekkel készül a konfliktusokra, ám egy friss elemzés szerint stratégiai, politikai és erkölcsi értelemben sincs készen a háborúra.
„Egy címeres ökör vagyok” – írta közösségi oldalán az előadó.
Fogyatkozó harci kedv, vagy más állhat a háttérben?
