akik a középkor szakrális világától való eltávolodást segítették a nyugati szekuláris identitás irányába, és lényegében a papok helyébe léptek, mint világértelmezők. Molnár szerint ezek az értelmiségiek hamar föladták az igazság keresését, és politikai-gazdasági érdekek kiszolgálóivá váltak, valamint egy utópikus ideológiát vallottak. Ez az értelmiség bukása.
Hoppál Bulcsú megjegyezte: Molnár szerint az értelmiségiek elárulták eredeti küldetésüket, ami a papsággal és a monarchiával kapcsolódott össze. A kötet első kiadásának az értelmiség alkonya volt a címe, de most úgy döntöttek, a „decline” kifejezést bukásra fordítják. Szerinte ugyanakkor nincs társadalom értelmiség nélkül, értelmiség mindig lesz, a bukás katarzist is hozhat, és jöhet utána a lábra állás.
Pogrányi Lovas megemlítette azt is, hogy Molnár Tamás már a hatvanas években megjósolta az egyetemek hanyatlását.