„Az ünnep minden évben jó alkalom arra, hogy a spirituális énrészünkhöz kapcsolódjunk” – klinikai szakpszichológus a Mandinernek

„Az erőforrásainkat alaposan megtépázta a magunk mögött hagyott időszak, és az látszik, hogy lényegesen kimerültebbek az emberek, hiány keletkezett a lelki erőforrásaikban” – mondta el a Mandinernek Hal Melinda klinikai szakpszichológus.
Hozzátette, hogy ezt minden év végén tapasztalni lehet. De hasonló látható még a nyári szünet kezdetén is a páciensek körében.

– hangzott el. Majd azzal folytatta, hogy véleménye szerint a legnagyobb krízist az identitásválság jelenti. „Ha ezzel az identitáskrízissel nem kezdünk valamit, akkor a gyerekek nem fognak már tudni megküzdeni egy következő és következő krízissel. Már pedig úgy néz ki, hogy ezek a krízisek állandók, egyik jön a másik után. Ezért tartom különösen fontosnak, hogy stabil identitással, megfelelő megküzdési stratégiákkal tudjon a jövő generációja belelépni ebbe a világba. Ezen muszáj változtatni, mert nem fektettünk elég hangsúlyt a lelki tényezőkre” – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Előnyünkre is fordíthatjuk a lelki megterheléseket

Ezután hangsúlyozta, hogy

Ezt is hajlamosak vagyunk elfelejteni a mindennapi rohanásban – húzta alá Hal Melinda. „Nagyon materiális világban élünk, nehéz is erre sokszor megteremteni az időt, a lelki erőforrásokat kicsit átcsoportosítani. Úgy érzem, ez a sok válság és krízis, amivel mostanság szembesülünk segíthet abban, hogy rádöbbenjünk, muszáj kapcsolódnunk spirituális énrészeinkhez. Ez lehet, hogy csak annyiban ölt testet, hogy a hitünk megerősödik vagy felértékelődnek a személyesen kapcsolataink. Utóbbi a koronavírus-járvány idején bevezetett hibridoktatáskor a fiatalok is felmerült. Az idősebb korosztályban már régebben is megjelent ez az igény” – idézte fel a klinikai szakpszichológus.

„A klienseimnek azt szoktam javasolni, hogy az ünnepi időszakban belül dolgozzanak magukon. A háziasszonyoknak sem javaslom a százféle fogás elkészítését, ne rohanják át azt a néhány napot, amikor a spirituális kérdésekkel és egymással lehetne foglalkozni. Bár tudom, hogy ez a gyakorlatban nehezen megvalósítható, de meg lehet találni az egyensúlyt, hogy ne robotoljuk végig a karácsony előtti hetet. Erre megoldás lehet, hogyha odahaza felosztják egymás között a konyhai és ház körüli feladatokat a családtagok. Hozzáteszem, amikor spiritualitásròl beszélek az több, mint vallásosság, tartalmazza a hitet és reményt” – fogalmazta meg javaslatát a pszichológus. 

Kiemelte, hogy

Ez testileg is éreztette hatását. Hacsak a KSH adatait vesszük alapul, kijelenthető, hogy nem állunk jól a testi megbetegedések terén. Ezekben még mindig benne vannak a Covid- és posztcovid-szindrómák. Utóbbira bővebben is kitérnék, ugyanis van, ahol még másfél év múltán is megvannak a poszt-covid tünetek, mint a szorongás, depresszió, koncentrációs zavar vagy krónikus fáradtság. A Covid a hormonháztartást is érintette, és vizsgálatok bizonyítják, hogy néhol még a családalapítást is befolyásolja – ismertette a szakember.

„Aki segít, az a segítséget többszörösen kapja vissza”

Hal Melinda mindezek után arról beszélt, hogy utoljára az 1956-os generáció volt az, amelynek szembe kellett néznie egy forradalom és háború borzalmaival,

Reménykeltő, hogy egész jól beleállt a magyar társdalom ezekbe a helyzetekbe. Ezek rámutattak arra, hogy érdemes kapcsolódni, segíteni embertársainkon. Érdemes ezt a segítőkészséget felerősíteni, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy aki segít, az ezt a segítséget többszörösen kapja vissza mentális erőforrás formájában. Az is segítség ha meghallgatjuk a másikat vagy ha adományozunk. Nem kell ahhoz segítőnek lenni, hogy odaforduljunk a másikhoz, és értő figyelemmel és megértéssel legyünk irányába” – húzta alá.

„Ugyanez igaz az önkéntességre is, mert azáltal, hogy önzetlenül segítünk vagy teszünk egy közösségért, lelki erőforrásokat tudunk gyűjteni. S ezek a dolgok nem kerülnek pénzbe” – mutatott rá a pszichológus, aki megjegyezte, hogy ebben az évben, a háború kapcsán látta, hogy a magyar társadalomban erőteljesebben megjelent az önkéntes tevékenység, amit egy örvendetes folyamatnak nevezett.

– hívta fel a figyelmet Hal Melinda, aki ehhez hozzáfűzte, hogy számtalan példát tud arra, hogy önkéntesek között szövődött barátság, miközben a háború elől menekülőkön segítettek. De tud olyanról is, hogy segítő és rászoruló között szövődött egy nagyon értékes emberi kapcsolat. Karácsony alkalmával érdemes a segìtőkre is gondolni. Terepen dolgozni embert próbálò, fontos, hogy énvédelmük töretlen maradjon.

„Isten és ember között is van kapcsolat” – a hit is egy plusz erőforrás

A klinikai szakpszichológus kitért a hitéleti kérdésekre is. Megjegyezte, hogy az ünnepekhez közeledve a klienseknél és a magánbeszélgetésekben is egyre többször jelennek meg a holisztikus hitéleti kérdések és a spiritualitás. Utóbbi tágabban értelmezendő, mint egy vallás – magyarázta. Egyre többször jelenik meg decemberben a remény kérdése, és egyre többször ajánlja azt is a klienseinek, hogy „nyúljanak vissza a gyökereikhez”, például a kereszténység ismeretéhez, gyakorlásához. Ebben a kultúrkörben a legtöbb kliens keresztény, azonban a vallások között nem teszünk különbséget. Érdemes hitéleti gyökereihez tehát visszanyúlni, elgondolkodni rajta. Tapasztalatai szerint ha valaki ezt megfogadja, az óriási lépést tud jelenteni a terápiában is. „Megnyugvást tud hozni, a magány érzetét is nagyban csökkenti, hiszen egy hívő ember tudja, hogy sosincs egyedül. Ez kivezető út lehet a depresszióból is, legalábbis segìt az erőforrás aktiválásában, a kezdeti lépésekben. Az imádság pedig egy úgynevezett relaxatív technika egyben, a rituálék miatt is. Mindemellett a spirituális részeinkhez is kapcsolódunk általa” – sorolta.

Az ünnepre lelkileg és a kapcsolataink által kell készülnünk.

– véli Hal Melinda.

Pihenjünk sokat és töltsük fel „raktárainkat”

„Lelki erőforrásokat azonban nem lehet sem a fáról leszedni, sem pénzen megvásárolni. Aki nagyon kimerültnek érzi magát, annak azt javaslom, hogy a következő hetekben pihenjen és gyűjtögesse ezeket. Erőforrás lehet egy jó beszélgetés, egy kellemes kikapcsolódást nyújtó program, a sport, a hit, egy jó főzőcskézés, vacsora vagy maga az alkotás is. Nehéz a ma emberének lassítani, mert minden rögtön, azonnal kell, de meg kell próbálni.

– fűzte hozzá a fentiekhez a szakpszichológus.
Hal Melinda beszélt az énhatárok kijelölésének fontosságáról is, amely a gyakorlatban például azt jelenti, hogy „megszabom, hogy mi az a hír vagy inger, amit beengedek az életembe. Illetve annak a kijelentése is, hogy nem vonódom bele a negatív hírekbe, folyamatokba érzelmileg. De ez a legnehezebb. Külön energiát kell belefektetni abba, hogy stabil, mégse teljesen merev falakat hùzzunk magunk köré” - mondta el. 

„Az ünnepek miatt sokan szoronganak: vagy a társas kapcsolataik miatt, vagy a rájuk nehezedő feladatok okán, míg mások az egyedüllét és a magány miatt félnek ettől a néhány naptól, főleg, hogyha veszteség is érte őket a magunk mögött hagyott időszakban. De ejtsünk szót azokról is, akiknek másképp telik majd az ünnep, mint a korábbi években. Többek között a Kárpátalján élő magyaroknak, akik között akadnak olyan családok, ahol már nyolc hónapja nem látták egy vagy több szerettüket. Most az ünnepen tudnak majd újra találkozni, de vélhetően ez sem lesz olyan, mint ahogy megszokták korábban” – hangzott el a beszélgetés során.

A kevesebb néha több

A pszichológus a jelenlegi gazdasági helyzet kapcsán arról is beszélt, hogy a rendszerváltás óta idehaza nagyon felértékelődött az ajándékok szerepe, pedig „nem attól lesz ünnep az ünnep, hogy mekkora és milyen ajándékot veszünk a másiknak”. A gyerekek és a fiatalok esetében elhangzott, hogy a kívánságokat a lehetőségekhez mérten teljesítsük, de járjuk alaposan körül, hogy mennyire van arra az adott tárgyra szükségük. „A kevesebb néha több” – hívta fel a figyelmet Hal Melinda, aki szerint mindezek mellett érdemes arra is nevelni a legkisebbeket, hogy a nem használt játékoktól vagy könyvektől váljanak meg, és ajándékozzák oda olyanoknak, akiknek szükségük van rá, és örülnének neki. 

De jó, hogyha a kevesebb néha több elve érvényesül az ünnepi étkezések során. Egy pár éve közzétett felmérés szerint egy magyar átlagosan 3-4 kilót is hízhatott ezek alatt a napok alatt. „A magyar konyha amúgy sem a kalóriaszegénységéről híres, ráadásul a kultúránk része továbbra is, hogy az egyik szeretetnyelv az étkezésben nyilvánul meg: ami az asztalra kerül, azt el kell fogyasztani. Ezen nem kell változtatni, de a mennyiségre oda kell figyelni. A gyerekeknél az édesség, míg a felnőttek esetében az alkohol is veszélyt jelenthet. Az idősebb korosztály tagjainak körében érdemes tudatosítani azt, hogy a szorongásukat ne túlzásba vitt alkoholfogyasztással enyhítsék, mert az átmeneti »megoldás«, sőt a bódult állapot fokozza a balesetveszélyt is” – hangsúlyozta a szakértő.

Különlegessé kell tenni ezeket a napokat

Hal Melinda a témával kapcsolatban úgy összegzett, hogy ezeket a napokat különlegessé kell tenni. Érdemes azon is elgondolkozni ebben a helyzetben, miként tudunk egy vagy több személynek a környezetünkben segíteni, egy kis odafigyeléssel, gesztussal szebbé, meghittebbé tenni az életét.

Hajlamosak vagyunk előtérbe helyezni a minket érő negatîvumokat, pedig sok jó dolog is történik velünk, amiket természetesnek veszünk. Legyünk jelen lélekben is a családi összejöveteleken, próbáljunk meg örülni a közösen eltöltött időnek. „Ha a jót és a rosszat egymás mellé tudjuk tenni, akkor az lesz a legjobb személyiség ügyileg” – zárta gondolatait a klinikai szakpszichológus.

Nyitókép, belső képek illusztrációk. Fotó: Pixabay