de egyben még inkább Kína karjaiba tolja Moszkvát. Kétségtelen, hogy egy nemzetközi presztízsét jórészt, katonai erejét részben elvesztő Oroszország kevesebbet ér szövetségesként.
Ez a formális geopolitikai logikával szembemegy, hiszen a szankciók, különösen a gáz- és olajembargó egyértelműen Kína erőterébe tolják a hatalmas nyersanyagkészletű oroszokat. Az európai export ugyanis sok munkával, nagy befektetéssel, hosszú évek alatt, de jórészt átirányítható Kínába – és természetesen más harmadik országba.
Washington legfőbb ellenfele bevallottan Peking. Tajvan támogatásában megint keveredik az érték és az érdek, bár azt látni kell, hogy a sziget társadalma erősen megosztott a függetlenség kérdésében. Tehát nem arról van szó, hogy – mint az ukrán NATO-csatlakozás 2008-as támogatásakor – egy nagy, demokratikus többség mögé állna be az USA. Nemzetközi jogi szempontból Tajvan Kína része, ennek bármilyen, akár áttételes megkérdőjelezése nagy veszéllyel járhat.
Folytatjuk!