Nem fogta fel sem a média, sem a politika, hogy a háborúk kora nem ért véget. Hiába volt a Krím 2014-ben, a migránsválság 2015-ben, a legtöbb európai élte tovább kényelmes kis életét. Most majd költeni kell a hadseregekre – de épp akkor, amikor az energiaválság leküzdése hatalmas erőforrásokat igényel.
A filozófiai gyengeség talán még rosszabb. A nemzeti érzést retrográd erőként kezelve pusztítja az uralkodó európai ideológia, de nem rakott a helyébe semmit, ami kohéziót adna a társadalmaknak. A klímaharcosok nem fognak a valódi háborús lövészárkokba menni,
akik meg mennének, a „jobboldaliak”, azokat megalázták és háttérbe szorították.
A katonák, rendőrök frusztráltak az unió nyugati részén, mert évtizedeken át ignorálták őket. Fel lehet háborodni azon, hogy a Bundeswehrben időnként előkerülnek az első vagy akár a második világháború katonai legendái, énekei, be lehet tiltani az emlékezést, de nélküle nem lesz kohézió, katonai ethosz. A nemzetiszocialisták elítélése helyes dolog, de a teljes német katonai hagyomány kukába dobása hihetetlenül ártalmas.
A rendőrök meg kint állnak a gettók „frontjain” Belgiumban, Svédországban és Franciaországban, próbálják fenntartani a rendet – és mit kapnak? Kritikát.