Piros gombokon az elnöki ujjak – mi lesz, ha Putyin ledobja az atomot?

A hidegháború alatt, főleg annak első évtizedeiben mindent átszövő szorongás az atomháború és a Föld teljes pusztulása miatt a kelet-európai rendszerváltások után is csak kis időre csitultak. Jött az iráni, majd az észak-koreai atomfegyvertől való rettegés, legutóbb pedig az orosz-ukrán háború Moszkva számára kedvezőtlen alakulása miatt vetődik a gombafelhők rettegett árnyéka a világra.

Ha ténylegesen a tettek mezejére még nem is léptek az oroszok, a fenyegetőzés már megindult: azt az amerikaiak is tudják, hogy

Az atomcsapástól való félelmekre Vlagyimir Putyin elnök és az orosz vezetés is rájátszik: már az offenzíva kezdetén, február végén a legmagasabb készültségbe helyezte az orosz atomrakétákat, az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev pedig – a négy elfoglalt ukrán megye elcsatolása után – közölte, bármilyen fegyver bevetését jogszerűnek tartják az orosz fennhatóság alá került területek védelmében; eközben még belső nyomás is nehezedik a vezetésre, hogy fitogtassa országa nukleáris erejét.

A nyugati narratíva pedig igen komolyan veszi ezt a riogatást, a britek teljesen elképzelhetőnek tartották már augusztusban, hogy Moszkva odacsap, John Bolton, Donald Trump elnök korábbi tanácsadója szerint is nő ennek az esélye, ahogy a német légierő tábornoka szerint is fel kell készülni egy ilyen csapásra. Ugyanakkor A Danube Institute kutatási igazgatója, Bendarzsevszkij Anton úgy véli, „irracionális lépés” lenne az oroszoktól az atomfegyverek bevetése, és számosan vannak az ő véleményén is.

Ennek kapcsán közölt a Világgazdaság vaskos elemzést, amelyben összegezte az eddigi szakértői álláspontokat arról, mégis mi várható nukleáris téren Oroszországtól, ugyanakkor arra is rámutatva, hogy Európa, vagy éppen a NATO egésze egyáltalán nem egységes a kérdésben.

Az európai NATO-tagok reakciója kapcsán már csak azért sem fekete-fehér ez az egész, mert – mint a cikk felhívja rá a figyelmet –:

Ezen belül természetesen a nukleáris képességeikre egyébként is roppant büszke franciák vannak az élen a maguk 280 robbanófejével, emellett néhány tucatnyi amerikai B61-es termonukleáris bombáról lehet tudni még, amit elsősorban Észak-Nyugat-Európában tárolhatnak – és ennyi, meg persze az EU-ból már kilépett britek 225 robbanófeje is ott van még, kétséges állapotban.

A szövetségesek hozzáállása sem egységes: az amerikai fősodor – vagyis az elnök és környezete – inkább elkeni a kérdést, a francia elnököt, Emmanuel Macront hazai ellenzéke noszogatja, hogy ígérje meg, hogy amennyiben csapás éri Ukrajnát orosz részről, „tükörválaszt” ad, vagyis ugyanolyan mértékű ellencsapást rendel el, de Macron erre – mint a brüsszeli Politico idézett cikke is utal – erre határozottan nem hajlandó, miközben a kisebb európai országok folyamatosan sürgetik mind Párizs, mind Washington részéről a garancia megadását; mint például a csehek.

Persze az is kérdés, az oroszok mennyire gondolják vajon komolyan ezt az egészet. Mint a cikk felidézi, a brit hírszerzés szerint nincsenek jelei annak, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket készülne bevetni Ukrajnában, Pavel Podvig Moszkvában tanult nukleárisfegyver-szakértő pedig a Guardiannek úgy fogalmazott, hogy az atomfegyverek bevetésének a másik fél rendszerei által észlelhető jelei vannak; ráadásul

– érvel.

Hozzátehetjük: korántsem biztos, hogy az oroszok korlátozzák csapásaikat a katonai célpontokra, hiszen, mint arra Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő is felhívta a figyelmet, a kritikus infrastruktúra jóval könnyebben sebezhető (már most, hagyományos fegyverekkel is, például Kijevben és más városokban), miközben az ukrán csapások is ismertek a kercsi híd vagy a belgorodi áramellátás tekintetében.