Újabb azeri-örmény csatározás: mi lesz az energiaimportunkkal?

2022. szeptember 14. 18:01

A hétfőn kirobbant újabb fegyveres összetűzés Örményország és Azerbajdzsán között megmutathatja az ukrajnai fronton lekötött orosz hadsereg gyengülő békefenntartó potenciálját, illetve az azeri földgázszállításokban bízó EU háborús ügyekben tanúsított kettős mércéjét is.

2022. szeptember 14. 18:01
null
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

A Hegyi-Karabahban hétfő éjszaka történt határvillongásnak súlyos politikai és gazdasági következményei lehetnek, ha a feleknek, illetve a nemzetközi közösség békéltetőinek nem sikerül lecsillapítaniuk a regionális feszültség hőfokát.

Oroszország a 2020-es tűzszünet patrónusaként, az Európai Unió nemrég megjelent importőrként van benne már nyakig a kaukázusi viszályban.

Az orosz „bilemma”

Az azeri-örmény harcok kiújulása kellemetlen helyzetbe hozza az oroszokat.

A kaukázusi konfliktus egy második frontot nyit Oroszország számára, miközben energiáit éppen az ukrajnai háború köti le.

Ráadásul az orosz hadseregnek egy harcászati krízist kell kezelnie, miután az ukrán hadsereg korábban beharangozott ellentámadása az elmúlt napokban váratlanul áttörte az arcvonalat, a látványos előretöréssel az orosz védelmi vonalak a keleti frontszakaszon behorpadtak.

A 2020-es „hathetes” háborút egy orosz védnökség alatt tető alá hozott tűzszüneti megállapodás zárta, amely alapján az örmény haderő visszavonult a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah korábban elfoglalt területeiről. A Kreml a kaukázusi közvetítéssel demonstrálta, hogy a volt szovjet köztársaságokban továbbra is domináns befolyással bír, az ügyek továbbra is csak Moszkva jóváhagyásával, közbelépésével rendeződhetnek megnyugtatóan.

Oroszország nyugati puffer-zónája mind katonai-stratégiai szempontból (hatalmas terület a Nyugat és Oroszország között), mind politikai befolyás szempontjából (keleti érdekszféra) Ukrajna – a NATO-bővítés előszele miatt és az amerikai befolyás ottani erősödésével

a Kreml lépett, egy katonai beavatkozással fejezte ki a Nyugat számára, hogy ezt a befolyási övezetet nem engedi át.

Az oroszok déli pufferzónája a Kaukázus, az ottani volt szovjet tagköztársaságok: Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. Grúziát az orosz-grúz háborúban, illetve Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerésével gyengítette, nyugati integrációs törekvéseit folyamatosan akadályozza.

Az azeri-örmény konfliktus kezdeténél az oroszok felelősök voltak, de később az örmények fő támogatói lettek. A szovjet időkben ugyanis Sztálin kérésére a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah területét az azeri szovjet köztársasághoz csatolták, a Szovjetunió felbomlása idején a függetlenné váló köztársaságok határvitái mentén robbant ki 1991-ben a hegyi-karabahi háború, amelyet az örmények nyertek,

a terület 1994-ben de facto örmény terület lett, az enklávé azonban Azerbajdzsán területén fekszik.

2020-ban egy határvillongásból eszkalálódott egy újabb háború, amelynek során az azeriek a terület egyharmadát visszafoglalták, az örmény hadsereg visszahúzódni kényszerült.

Tűzoltók vizsgálják az azeri légicsapásokban megsérült épületeket az örményországi Szotk településen szeptember 14-én  – forrás: Karen MINASYAN / AFP

 

2020 novembere óta orosz békefenntartók szavatolják a tűzszünetet, a hétfői incidens – amelynek során mindkét oldalon félszáz katona halt meg – azonban a béke törékenységét demonstrálta.

A két éve tartó feszültség ráadásul zavart okozott az orosz-török viszonyban is.

A török haderő nyíltan támogatta a származás és a közös vallás, az iszlám miatt is „testvérnek” tartott azerieket, míg az oroszok történelmi és vallási (keresztény) kapcsolatok miatt is inkább az örmények területi status quo-ját favorizálta.

A helyzet további fonáksága, hogy ha az azeriek vádja igaz, vagyis az örmények egy nagyobb támadásra készülődtek, azért volt szükség a hétfői azeri megelőző csapásra, akkor éppen az oroszok háborús casus belli-jét alkalmazzák, amikor az oroszok számára kényessé teszik a helyzetet. Oroszország ugyanis a donbaszi orosz kisebbség elnyomására hivatkozva támadta meg az „elnyomó” ukrán államot, és ugyanígy az örmény hadsereg is arra hivatkozhat, hogy az azeri államnak a karabahi örmény kisebbséggel szembeni diszkriminációja tette szükségessé a katonai akciót.

Ha az ukrajnai háborúval párhuzamosan elmérgesedik a kaukázusi helyzet is, akkor Oroszország a nyugati front mellett a déli határaira is kénytelen lesz haderőt összpontosítani.

Ukrajna sorsa presztízskérdés Moszkva számára, a háborút Putyin nem veszítheti el,

mert annak beláthatatlan következményei lennének hazája és saját személyes sorsára vonatkozóan. Ha viszont ennek érdekében a déli érdekterületéről leveszi a kezét – nem akar vagy nem tud újabb orosz békefenntartókat küldeni Hegyi-Karabahba –, az egyértelmű jele lesz annak, hogy Oroszország nem képes egyszerre több fronton stabilizálni a pozícióját.

EU: érdekek az értékek felett

Az Európai Unió sem neutrális a kaukázusi bajban: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen július 18-án Bakuban egy gázüzletet kötött az azeri rezsimmel. Az egyezség szerint

Azerbajdzsán 2027-re évente 20 milliárd köbméterre növeli földgázszállítmányát Európa felé

– az EU az orosz energiafüggéstől való megszabadulás egyik útjának az azeri energiahordozók importjában látja.

Az Európai Bizottság májusban hirdette meg REPowerEU elnevezésű stratégiáját, amely célul tűzte ki, hogy nyolc éven belül függetlenné kell válni az orosz olaj- és gázszállításoktól, részben más forrásokból beszerzett energiahordozókkal, részben a megújuló energiaforrások használatára való fokozatos átállással.

 

Az azeri gáz- és olajvezetékek útja a nyugati piacokhoz – forrás: spglobal.com)

 

Azerbajdzsán az orosz kiesésével óriási lehetőséget kapott az energiapiacon készleteinek értékesítésére.

Jelenleg három olaj- és egy nagy gázvezetéken keresztül juttatja el termékeit a nyugati piacokra

(lásd. fenti térképünkön): a Baku-Novorosszijszk vezetéken keresztül az orosz kikötőből tankereken távozhat a Fekete-tengeren, a Baku-Szupsza vezeték Grúzán keresztül jut el szintén a Fekete-tengerhez, illetve a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték a Földközi-tengerhez ér el. A földgáz a nagy török gázprojekten, a Transz-Anatóliai gázvezetéken keresztül jut el az európai piacig, konkrétan a görög területen hozzácsatlakozik a Transz-Adriai vezetékhez, amely Albánián keresztül a dél-olasz partokig ér.

Örményország nem rendelkezik gazdag kőolaj- és földgázkincsekkel, ezért a jelen energiaválság közepette a háborús pozíciójához kisebb érdekérvényesítő képessége van, mint ellenfelének.

Az EU nem akarja elveszíteni frissen szerzett energiaforrás-beszállítóját, sem annak patrónusát,

a regionális politikai-katonai-energetikai hatalom Törökországot.

Az örmények megalapozottnak látszó félelme az, hogy így Brüsszeltől nem várhatnak közvetítő szerepet a gyengülő oroszok helyén, az EU gazdasági érdekből nem fogja érvényesíteni kőbe vésett elveit, a demokráciát és a jogállamiságot, nem fogja elsietni a háborús bűnök stigmáját sem olyan állammal szemben, amely megmenti a tél hidegétől.

 

Nyitókép:  Charles Michel, az Európai Tanács elnöke fogadja Ilham Alijev azeri elnököt és Nikol Pasinján örmény kormányfőt Brüsszelben augusztus 31-én   –  MTI

fotó: MTI, AFP

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sany Xepi
2022. szeptember 15. 06:06
Majd kimegy Lájen Orsolya az Unió főpapja aztán megszenteli a véres gázt és máris jöhet.
keltafan
2022. szeptember 15. 00:15
Továbbra sincs szankciók alávonva az orosz gáz, de azért csak hajrá!
Martell 2
2022. szeptember 14. 23:35
Nem lennék az örmények helyében, katasztrofálisak a kilátásaik, elvesztik Karabahot majd, az oroszok nem tudnak segíteni, mert nincs erre felesleges katonájuk. Ráadásul az oroszok ki vannak szolgáltatva a törököknek gazdaságilag is, például a törökökön át megy a gáz hozzánk és a szerbekhez, bármikor lezárhatják. Az EU az azeri gázt akarja, ezért leszarja az örményeket, az USA meg simán örül ha valahol gyengül az orosz befolyás. Sajnálom ezt a szerencsétlen népet.
elfújta az ellenszél
2022. szeptember 14. 22:51
Az Oroszország elleni nagy nyugati összefogások vesztesei rendre az örmények voltak a történelem során. A krími háborúban például elvesztették az ősi területeik nagyobbik felét, például a térképen látható Erzurumot Most megint ők szívnak, mert a transzatlanti csicska álszent képmutató EU-nak a ''véres'' azeri gáz kell, és nem hajlandó tudomást venni a morális költségekről. Kettős mérce van érvényben náluk ilyen tekintetben is A legrégebbi keresztény királyságot ismét cserben hagyják a nyugati újpogány buzipátyolgatók
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!