A hétfőn kirobbant újabb fegyveres összetűzés Örményország és Azerbajdzsán között megmutathatja az ukrajnai fronton lekötött orosz hadsereg gyengülő békefenntartó potenciálját, illetve az azeri földgázszállításokban bízó EU háborús ügyekben tanúsított kettős mércéjét is.
A Hegyi-Karabahban hétfő éjszaka történt határvillongásnak súlyos politikai és gazdasági következményei lehetnek, ha a feleknek, illetve a nemzetközi közösség békéltetőinek nem sikerül lecsillapítaniuk a regionális feszültség hőfokát.
Oroszország a 2020-es tűzszünet patrónusaként, az Európai Unió nemrég megjelent importőrként van benne már nyakig a kaukázusi viszályban.
Az azeri-örmény harcok kiújulása kellemetlen helyzetbe hozza az oroszokat.
Ráadásul az orosz hadseregnek egy harcászati krízist kell kezelnie, miután az ukrán hadsereg korábban beharangozott ellentámadása az elmúlt napokban váratlanul áttörte az arcvonalat, a látványos előretöréssel az orosz védelmi vonalak a keleti frontszakaszon behorpadtak.
A 2020-es „hathetes” háborút egy orosz védnökség alatt tető alá hozott tűzszüneti megállapodás zárta, amely alapján az örmény haderő visszavonult a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah korábban elfoglalt területeiről. A Kreml a kaukázusi közvetítéssel demonstrálta, hogy a volt szovjet köztársaságokban továbbra is domináns befolyással bír, az ügyek továbbra is csak Moszkva jóváhagyásával, közbelépésével rendeződhetnek megnyugtatóan.
Oroszország nyugati puffer-zónája mind katonai-stratégiai szempontból (hatalmas terület a Nyugat és Oroszország között), mind politikai befolyás szempontjából (keleti érdekszféra) Ukrajna – a NATO-bővítés előszele miatt és az amerikai befolyás ottani erősödésével
Az oroszok déli pufferzónája a Kaukázus, az ottani volt szovjet tagköztársaságok: Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán. Grúziát az orosz-grúz háborúban, illetve Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerésével gyengítette, nyugati integrációs törekvéseit folyamatosan akadályozza.
Az azeri-örmény konfliktus kezdeténél az oroszok felelősök voltak, de később az örmények fő támogatói lettek. A szovjet időkben ugyanis Sztálin kérésére a többségében örmények lakta Hegyi-Karabah területét az azeri szovjet köztársasághoz csatolták, a Szovjetunió felbomlása idején a függetlenné váló köztársaságok határvitái mentén robbant ki 1991-ben a hegyi-karabahi háború, amelyet az örmények nyertek,
2020-ban egy határvillongásból eszkalálódott egy újabb háború, amelynek során az azeriek a terület egyharmadát visszafoglalták, az örmény hadsereg visszahúzódni kényszerült.
Tűzoltók vizsgálják az azeri légicsapásokban megsérült épületeket az örményországi Szotk településen szeptember 14-én – forrás: Karen MINASYAN / AFP
2020 novembere óta orosz békefenntartók szavatolják a tűzszünetet, a hétfői incidens – amelynek során mindkét oldalon félszáz katona halt meg – azonban a béke törékenységét demonstrálta.
A török haderő nyíltan támogatta a származás és a közös vallás, az iszlám miatt is „testvérnek” tartott azerieket, míg az oroszok történelmi és vallási (keresztény) kapcsolatok miatt is inkább az örmények területi status quo-ját favorizálta.
A helyzet további fonáksága, hogy ha az azeriek vádja igaz, vagyis az örmények egy nagyobb támadásra készülődtek, azért volt szükség a hétfői azeri megelőző csapásra, akkor éppen az oroszok háborús casus belli-jét alkalmazzák, amikor az oroszok számára kényessé teszik a helyzetet. Oroszország ugyanis a donbaszi orosz kisebbség elnyomására hivatkozva támadta meg az „elnyomó” ukrán államot, és ugyanígy az örmény hadsereg is arra hivatkozhat, hogy az azeri államnak a karabahi örmény kisebbséggel szembeni diszkriminációja tette szükségessé a katonai akciót.
Ha az ukrajnai háborúval párhuzamosan elmérgesedik a kaukázusi helyzet is, akkor Oroszország a nyugati front mellett a déli határaira is kénytelen lesz haderőt összpontosítani.
mert annak beláthatatlan következményei lennének hazája és saját személyes sorsára vonatkozóan. Ha viszont ennek érdekében a déli érdekterületéről leveszi a kezét – nem akar vagy nem tud újabb orosz békefenntartókat küldeni Hegyi-Karabahba –, az egyértelmű jele lesz annak, hogy Oroszország nem képes egyszerre több fronton stabilizálni a pozícióját.
Az Európai Unió sem neutrális a kaukázusi bajban: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen július 18-án Bakuban egy gázüzletet kötött az azeri rezsimmel. Az egyezség szerint
– az EU az orosz energiafüggéstől való megszabadulás egyik útjának az azeri energiahordozók importjában látja.
Az Európai Bizottság májusban hirdette meg REPowerEU elnevezésű stratégiáját, amely célul tűzte ki, hogy nyolc éven belül függetlenné kell válni az orosz olaj- és gázszállításoktól, részben más forrásokból beszerzett energiahordozókkal, részben a megújuló energiaforrások használatára való fokozatos átállással.
Az azeri gáz- és olajvezetékek útja a nyugati piacokhoz – forrás: spglobal.com)
Azerbajdzsán az orosz kiesésével óriási lehetőséget kapott az energiapiacon készleteinek értékesítésére.
(lásd. fenti térképünkön): a Baku-Novorosszijszk vezetéken keresztül az orosz kikötőből tankereken távozhat a Fekete-tengeren, a Baku-Szupsza vezeték Grúzán keresztül jut el szintén a Fekete-tengerhez, illetve a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték a Földközi-tengerhez ér el. A földgáz a nagy török gázprojekten, a Transz-Anatóliai gázvezetéken keresztül jut el az európai piacig, konkrétan a görög területen hozzácsatlakozik a Transz-Adriai vezetékhez, amely Albánián keresztül a dél-olasz partokig ér.
Örményország nem rendelkezik gazdag kőolaj- és földgázkincsekkel, ezért a jelen energiaválság közepette a háborús pozíciójához kisebb érdekérvényesítő képessége van, mint ellenfelének.
a regionális politikai-katonai-energetikai hatalom Törökországot.
Az örmények megalapozottnak látszó félelme az, hogy így Brüsszeltől nem várhatnak közvetítő szerepet a gyengülő oroszok helyén, az EU gazdasági érdekből nem fogja érvényesíteni kőbe vésett elveit, a demokráciát és a jogállamiságot, nem fogja elsietni a háborús bűnök stigmáját sem olyan állammal szemben, amely megmenti a tél hidegétől.
Nyitókép: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke fogadja Ilham Alijev azeri elnököt és Nikol Pasinján örmény kormányfőt Brüsszelben augusztus 31-én – MTI
fotó: MTI, AFP
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
A történelem leghosszabb életű emberei túléltek háborúkat, járványokat és birodalmakat. A különleges versenyben a nők vezetnek.
Hazai viszonylatban és világpolitikai szinten is mozgalmas napokon vagyunk túl. Heti hírösszefoglalónk.
Mérhetetlenül visszás kiadni magunkat jó embernek, miközben a rosszat támogatjuk. Horváth K. József írása.
Ezt a települést kétszer is elfoglalták már az oroszok, nagyban nehezíti az előrenyomulásukat, ha ukrán kézen marad.
Bár Magyar Péter korábban próbálta tagadni Ruszin-Szendi Romulusz kijelentését, úgy tűnik, a „brüsszeli parancsot” teljesíteniük kell.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
