Mérlegen a balliberális pártelnökök: meglehetősen siralmas a kép

A parlamenti választás után hatalmas politikai és szervezeti válságba kerültek a balliberális ellenzéki pártok, de a nyár végére a helyzetük tovább súlyosbodott, rendkívül súlyos személyi problémákkal is küszködnek. Egyikük sem mondhatja el magáról, hogy olyan vezető áll az élén, akivel nyugodt szívvel megkezdhetik az őszi politikai szezont; valójában – más-más okokból – egyetlen elnök sem alkalmas arra, hogy pártjából meghatározó, komoly erőt faragjon.

Gyurcsánynak esze ágában sincs visszavonulni

A legjobb formában immár hosszú hónapok óta a Demokratikus Koalíció van, lassan sikerül túltenniük magukat azon a hatalmas pofára esésen, hogy mégsem Dobrev Klára lett az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Az európai parlamenti képviselő április óta csak ritkán szerepel a nyilvánosság előtt – pedig sokakban volt olyan várakozás, hogy átveszi a férjétől az elnöki tisztséget –, így Gyurcsány Ferenc kezében van a karmesteri pálca, hadonászik is vele rendesen: gyakran a DK-sok sem tudják, milyen nótát kell fújni. A pártelnök tekintélyét annak ellenére sem meri, akarja megkérdőjelezni senki a DK-ban – legalábbis nyilvánosan –, hogy a párt józanul gondolkodó tagjai is tudják, vele legfeljebb az ellenzék legerősebb alakulata lehetnek, a Fidesszel szemben azonban belátható időn belül nem lehet esélyük.

Gyurcsány pozíciója annak ellenére teljesen stabil, hogy a Real-PR 93 felmérése szerint nem javult a megítélése az utóbbi fél évben. Az hagyján, hogy a felnőtt népesség 84 százaléka nem szeretné őt fontos politikai pozícióban látni, de még a baloldali szavazók 72 százaléka is ezt vallja. A DK elnöke nagy valószínűséggel addig marad a posztján, amíg akar, s egyelőre nem úgy fest, hogy háttérbe akarna vonulni, hiába szeretnék őt nagyon sokan – még a balliberális térfélen is –

A tavalyi előválasztásig úgy tűnt, a Momentum lehet a DK legkomolyabb riválisa, de azután Fekete-Győr András elnök az elképesztően amatőr megszólalásaival magát teljesen, a pártját pedig nem kis mértékben leamortizálta. De legalább levonta a következtetést és távozott. Helyére az a Donáth Anna érkezett, aki nemcsak a napi történések kapcsán szólal meg, illetve gyakran csip-csup ügyekben, hanem aki valóban lát a pályán, vannak víziói – ez még akkor is igaz, ha jelentős részük vitatható –, a taktikai mellett stratégiai kérdésekben is gondolkodik. Ám anyai örömök elé néz, ezért lemondott, de posztjaival, megnyilvánulásaival azóta is befolyásolja a közéletet. S nem rejti véka alá a véleményét, hogy Gyurcsány már hetek óta azzal hülyíti az embereket, hogy „készülünk”, mintha a legkisebb esélye is lenne a kormányváltásnak. A napokban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy – miközben a DK elnöke azzal érvelt, hogy nem szabad leállni a vitázni a fideszesekkel – igenis le kell ülni a kormánypárti politikusokkal, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadniuk arra, hogy nagy nyilvánosság előtt kifejthessék véleményüket.

Ujhelyi az EP-képviselőségre gyúr

A tisztújításon egyébként a hírek szerint éppen azért indult el Kerpel-Fronius Gábor, hogy ha ő lesz az elnök, Donáth munkába állása után majd „visszaadja” a tisztséget számára, a főpolgármester-helyettesnek ugyanis nincsenek ezen a területen hosszabb távú ambíciói (van viszont önkritikája). Ám nem kis meglepetésre győzött az ismeretlen budavári alpolgármester, és már akkor többen sejtették, hogy ez a Momentum újabb mélyrepülését jelenti. A karizma nélküli Gelencsér Ferenc megpróbált a nyári tüntetések egyik főszereplőjévé válni, de nagyon nem állt neki jól, és – közben átvette a frakcióvezetői feladatot is – a debattőri képességei is meglehetősen szerények, ami nagy gond a parlamentben. Egyes tévés szerepléseivel, vitájával – a vele egyébként nem ellenséges 444.hu is azt mondta a hétvégi tranzitos összecsapásról, hogy Gulyás alaposan megpörgette – pedig már-már Fekete-Győrt is alulmúlja, ami önmagában művészet. Sokat elmond a mentális állapotáról az is, hogy egy minapi posztjában államférfinak nevezte saját magát. Az ismert balliberális szociológus, Vásárhelyi Mária egy Facebook-posztjában pedig úgy fogalmazott: „Fogalmam sincs, hogy miért esett Gelencsér Ferencre a Momentum tagságának választása, de hogy nagyon nagyot tévedtek, abban biztos vagyok”.

Az MSZP-ben a párt fennállásának legjellegtelenebb, legszürkébb (társ)elnöke helyére keresnek új embert, sokáig nem túl nagy sikerrel – ami sokat elmond a párt állapotáról –, végül, megelégelve a szerencsétlenkedést, bejelentkezett Komjáthi „Munkát, Kenyeret!” Imre. Pedig aki Tóth Bertalan utódja lesz, egy gyenge-közepes teljesítménnyel is simán lekörözi elődjét. Az elmúlt hónapokban egyedül Ujhelyi István tartotta a pártban a lelket, többet szerepelt, posztolt, mint a többiek együttvéve. Be is jelentkezett a társelnöki posztra, de alapjaiban forgatta volna fel a pártot, megváltoztatta volna a nevét, logóját, ami sokaknak – akiknek még mindig jobb ez a poshadt, áporodott levegőjű, tetszhalotti állapotban levő alakulat, mintsem hogy egy újban esetleg elveszítsék egyre jelentéktelenebb, de legalább meglévő pozíciójukat – nem tetszett, így megüzenték neki, hogy

Ujhelyit nemcsak a pártja megújulásának az igénye motiválta, hanem az is, hogy amennyiben elnök lesz, biztossá válik, hogy ismét indulhat az EP-képviselői helyért, és saját magáért dolgozhatott volna, hogy elérje a pártja az öt százalékos küszöböt. A szeme előtt továbbra is a kies Brüsszel és Strasbourg lebeg, a kényelmes, nagy presztízsű állás, jó fizetés, így  azóta sem lankad, hátha bevágódik az új elnöknél. Azt pedig, hogy a hölgyek dolgában (is) cefetül áll az MSZP, jól jelzi, hogy Kunhalmi Ágnesnek nincs riválisa. Épp a minap jelentette be, hogy vállalja a megméretést, mert ő hisz a baloldaliságban és még sok hasonló lózungot előadott. Ám bevitt egy gyomrost a kollégáinak is, amikor közölte, hogy kevesebbet kellett volna putyinozni a kampányban és akkor sikeresebb lett volna az ellenzék. Csak azt felejtette el, hogy a háború kitörésének napján ő volt az egyik szónoka az Ukrajna melletti tüntetésen, és sok jó szót nem vesztegetett az orosz elnökre.

Ungár végre kiélheti az ambícióit

Gyöngyösi Márton pontosan azért vállalta el a romokban heverő Jobbik elnöki pozícióját, amiért Ujhelyi akart volna a legfőbb szocialista lenni: az EP-képviselőségért. A jakabtalanított, botrányoktól szenvedő párt jó ideig nem rúg labdába a magyar belpolitikában, de a tehetetlenségi erő következtében másfél évig még kihúzhatja, s talán a vak szerencse eredményeként az uniós választások elérheti az öt százalékot, így a lista 1-et magának kiutaló Gyöngyösinek nem kellene hazaköltöznie Nyugatról. S nyugodtan eljátszhatná továbbra is az européer szerepét, arra pedig egyre kevesebben emlékeznek már, hogy pártja hajdanán elégette a 12 csillagos kék zászlót, ő pedig a zsidó embereket listázta volna, és teli torokból, szidta és terrorállamnak nevezte Izraelt.

Azt csak a hardcore politikafogyasztók tudják, hogy a hétvégén az LMP-nél is tisztújítás volt. Maradt társelnök a parlamentből kibukott Schmuck Erzsébet – a halk szavú politikus regnálása idején egyetlen fához sem kötötte ki magát vagy csinált valami más látványosat, megszólalásai pedig rendre unalomba fulladtak, hiába volt esetleg szakszerű  –, Kanász-Nagy Mátét pedig Ungár Péter váltotta, aki már eddig is a pártja meghatározó arca volt. Róla biztosan állítható, hogy nem megélhetési politikus, inkább hobbiból s talán elkötelezettségből foglalkozik politikával. Nagy kérdés, hogy immár a formális hatalom birtokában – ő egyébként a frakció vezetője is – képes-e az LMP újra olyan meghatározó tényezővé válni, mint Schiffer András idején. A nemleges válaszra sokkal nagyobb az esély, mint az igenre, hiszen a pártja a pártja teljesen eljelentéktelenedett az utóbbi időben. A jelenlegi energiaválság ugyan hatalmas lehetőséget jelent, egy zöld politikai erő számára, de egyben kockázatot is,

Az LMP-ből kivált közösségben – bár jobban illik rájuk a (talán) baráti társaság megnevezés –, a Párbeszédben is csere volt nyáron az első sorban, persze ez sem érte el túl sokak ingerküszöbét. Karácsony Gergely főpolgármester rájött, hogy már ezt a feladatot sem bírja, jött az akciózásairól hírhedtté vált Tordai Bence. A váláskor nagy reményeket tápláltak, hogy az LMP helyett ők lesznek a zöldek meghatározó képviselői. Ebből az lett, hogy az elmúlt években gyakorlatilag szimbiózisban voltak a szintén már csak vegetáló MSZP-vel, megvalósítva a vak vezet világtalan régi szólást. Tordai persze komoly reményeket táplál, hogy életet lehel a pártjába – például olyan, még az ellenzéki oldalon is bírált elképzelésekkel, mint az alapjövedelem bevezetése –, de már csak azért sem lesz egyszerű dolga, mert energiái jelentős részét az veszi el, hogy védekezzen a budai házügye miatt. Az pedig, hogy a női poszton az arrogáns Szabó Tímeát a konszolidáltabb Szabó Rebeka váltja, se nem oszt, se nem szoroz.

Nyitókép: Gyurcsány Ferenc, a DK frakcióvezetője, elnöke napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 23-án. Mögötte egy képviselő a koronavírus-járvány miatt szájmaszkot visel.MTI/Kovács Tamás