Problémát okozhat a választások egy időben tartása – fideszes polgármester a Mandinernek

Június idusán jött a hír: a kormánypártok olyan javaslatot visznek a Ház elé, amely szerint 2024-ben egy időben tarthatják az európai parlamenti és az önkormányzati voksolásokat. Hogy fogadta ezt?

Őszintén? Nem tudom, mennyire volt ez a javaslat körbejárva, megvizsgálva – legfőképp annak tekintetében, hogy az önkormányzati választások vonatkozásában ez milyen legitimációs problémákat fog okozni a regnáló és az éppen megválasztott polgármesterek, képviselő-testületek között.

Történt bármiféle megkeresés az Önök irányába?

Semmilyen. Még az önkormányzati szövetségek felől sem. (Interjúnkat június 22-én vettük fel, és bár június 24-én a Magyar Önkormányzatok Szövetségének [MÖSZ] tartott egy konferenciát, azon inkább az európai uniós források lehívásán volt a fókusz – a szerk.) De képzeljük csak el azt a helyzetet, hogy a 2019-ben öt évre felhatalmazást kapó, jog- és hatáskörökkel bíró politikusok, grémiumok négy-öt hónappal a megbízatásuk lejárta előtt kapnak egy „árnyékpolgármestert”, egy „árnyéktestületet”. Ez akkor okoz

Teszem azt, új vezetőnek, új képviselőknek adnak bizalmat a polgárok, ebből adódóan pedig elképesztő politikai nyomás lesz a még hivatalban lévő menedzsmenten. Megjegyzem, politikai táboron belül is gond lehet, ha mondjuk az addig nyolcfős képviselő-testületi frakcióból csupán 4 képviselő kap ismét lehetőséget. Ennek a feszültségforrásnak a következményeit, persze, még nem láthatjuk előre.

Ha jól értem, a részletszabályozást hiányolja.

Abszolút. Olyasmit, mondjuk, hogy arra a négy-öt hónapra bekorlátoznák a még regnáló polgármestert, testületet. Ilyen felvetések egyébként eljutottak hozzánk, de ez meg sértené az Alaptörvény azon szakaszát, amely arra vonatkozik, hogy az önkormányzati voksolásokkor nyertes politikai szereplők öt évig teljes jog- és hatáskörrel bírnak.

Ezért fogják módosítani az Alaptörvényt.

Igen, de akkor meg visszamenőleges hatállyal vesznek el jogokat, amelyből nem mellesleg legitimációs válság fog keletkezni, hiszen a ciklus utolsó hónapjaiban csak korlátozottan lehet majd a település érdekeit képviselni.

Kocsis Máté frakcióvezető azzal érvelt a bejelentéskor, hogy a két választás egy időben tartásával több milliárdot tud az állam spórolni.

Szerintem Magyarország költségvetésében kilenc-tíz milliárd forint nem akkora összeg,

Az egyébként, hogy most átneveznék a megyéket „vármegyékké”, olyan plusz forrásokat vesz majd igénybe, amely ezt a megtakarítást el is viszi. Nem vitatom, miért is tenném, hogy a történelmi örökségre hivatkozva vármegye-rendszert állítunk fel; azzal sincs problémám, hogy a kormánymegbízottakból „főispánok” lesznek; hiszen konzervatív emberként kifejezetten fontos értéknek tartom a hagyományok ápolását, tiszteletét. A magyar történeti alkotmány, amely Szent István királyunktól kezdve fokozatosan épül és fejlődik írott, íratlan formában, és amelynek része ezen közigazgatási egységek, végrehajtói tisztségek elnevezése, nos, annak továbbvitele egyáltalán nem mellőzhető. De a XXI. században már az embernek sokkal árnyaltabban kell néznie bizonyos dolgokat, intézkedéseket. Mert lehet, hogy egy kifejezés egykoron természetes volt, de mára a korszellem elmehetett mellette. Nem azt mondom, hogy ki kell dobni ezen szavakat, csak más formában kell alkalmazni, érvényre juttatni őket.

Az Alaptörvényhez csak extrém esetekben kellene hozzányúlni

Az Alkotmánybíróság az eljárási garanciák és a jogbiztonság összefüggésével kapcsolatban korábban megállapította: a jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények (így az önkormányzatok – a szerk.) működésének kiszámíthatósága szempontjából. Az Alaptörvényt azonban, mint láttuk, ezúttal is módosítani kell. (Az átnevezések miatt is.) Hol van itt a gránitszilárdság, a jogbiztonság?

Az Alaptörvénynek – már csak a nevéből, jellegéből adódóan is – olyan jogforrási dokumentumnak kellene lennie, amihez csak nagyon kivételes esetekben kellene hozzányúlni. Amikor a jogalkotó létrehoz egy fundamentumot, amelyre ráépül egy ország társadalmi berendezkedése, és a jogi szabályozási rendszere ide vezethető vissza, akkor azt úgy szabadna elfogadni, hogy tényleg csak az extrém esetekben lehessen módosítani. Ha ennek az ellentéte történik, épp a fundamentum-jellegét veszíti el; és az emberek (pártállástól függetlenül) már mosolyognak, mikor meghallják, meglátják, hogy az Alaptörvényhez ismét hozzá kell nyúlni. »Mennyire alaptörvény ez az Alaptörvény«? – teszik fel a kérdést, véleményem szerint jogosan. Megjegyzem ugyancsak, e jelenség összefügg a politikába vetett közbizalom megrendülésével. Ha már ezen mosolygunk, akkor mosolygunk mindenen. Ha már mindenen mosolygunk, akkor mosolygunk a politikusokon is. Ha pedig a politikusokon is mosolygunk, akkor nagyon nagy gond van. Hogy a politikai hitel visszaálljon, a legfontosabb az, legalábbis véleményem szerint, hogy az a keretrendszer, amelyben a politika működik, tényleg egy gránitszilárdságú keretrendszer legyen.

Csakhogy erre azt válaszolná Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Kormányinfón vagy Kocsis Máté frakcióvezető az Országgyűlés plenáris ülésén, hogy az Alaptörvény elfogadásakor még nem lehetett látni sem a migrációs válságot, sem a genderőrületet, sem az ukrán-orosz konfliktust.

A kormánynak azon törekvése, hogy próbál a változó világban egy gyakrabban felmerülő problémákra keresztény-konzervatív értékekből kiindulva reagálni, jó dolog. De sok olyan kérdés van, amit az Alaptörvény módosítása nélkül is meg lehetett volna „oldani” – egyéb vagy újonnan alkotott jogforrásokkal kezelni, szabályozni, ahogy ezt más országokban meg is szokták tenni. Nekem mint konzervatív beállítottságú embernek kell, hogy legyen egy igény önmagammal szemben is, amire azt mondom: ehhez tartom magam, nem érdekel, hogy ki mit mond. Van egy „zsínormérték”, amelyhez nem nyúlok hozzá, csak nagyon extrém esetben. Egy alaptörvénynek, egy ország alkotmányának, egy fundamentumnak ilyennek kellene lennie.

Mármint az ellenzéknek?

Részben, igen, számukra ezek a módosítások aranyat érnek. Teszem hozzá, óriási szerencséje az országnak, hogy az elmúlt 32 év leggyengébb ellenzéke a mai baloldal. De az átlagembert nem érdekli, hogy miként tartjuk a választásokat. Nem foglalkozik a közjogi szabályzással, sem azzal, hogy megyének vagy vármegyének kell hívni a közigazgatási egységet. Az ok-okozati összefüggésekről nem vesz tudomást, ahogy az sem érdekli, hogy a település vezetése ezek miatt milyen nehézségekkel szembesül. Ha pedig felmerül valami probléma, rögtön a polgármesterhez fordul. Még akkor is, ha a település első emberének már nincs is kompetenciája.

Ha az önkormányzati szféra erős, alkotmányos alapokon állna...

Mozgalmas éveket tudhat maga mögött az önkormányzati szféra, kezdve a jogosítványok, hatáskörök változtatásától egészen a pénzügyi lépésekig. Hogy lehet így előre kalkulálni?

Évről évre komoly kihívások előtt állnak az önkormányzatok, mi, lacháziak is állandó tervezés időszakában vagyunk. A büdzsénket folyamatosan alakítani kell, hogy alkalmazkodni tudjunk a változó viszonyokhoz, lehetőségekhez. De ha a szféra erős, alkotmányos alapokon állna, gondolok itt a stabilitásra, kiszámíthatóságra, biztonságra, akkor olyan komoly kihívások, mint a koronavírus-járvány vagy az ukrajnai konfliktusból adódó gazdasági válság, nemigen jelenthetnének problémát. Ám azt kell, hogy mondjam, sőt, hangsúlyoznom, hogy szerencsés vagyok, mert itt egy nagyon jó szakmai stáb dolgozik egy felkészült képviselő-testülettel.

Ezt az évről évre változó jogi, pénzügyi környezetet az ellenzék az önkormányzatiság leépítésének, kivéreztetésének állítja be. Igaz ez?

Ketté kell választani a dolgot. Vannak a keretrendszerek, vannak a lehetőségek. Előbbi kapcsán valóban van egy mélyreható átrendeződés. Azzal, hogy létrejöttek a járások és bizonyos hatás- és feladatköröket elvettek az önkormányzatoktól, tényleg tűnhet a szféra megnyirbálásának. Ugyanakkor ott vannak a kormány által felkínált hazai és uniós vidékfelzárkóztatási, fejlesztési pénzek, pályázatok, amelyekből rengeteg település tud részesülni, profitálni. Mi is részesültünk kormányzati támogatásokból, amelyeket köszönünk. Tényleg. De

csak ki kell járnia a polgármesternek.

Válsághelyzetben is?

Akkor van gond, valóban, ha egy recessziós környezetben már a kabinetnek sincs pénze, forrása, hogy segítse, támogassa az önkormányzatokat. És, ha a szférának nincs módja más úton bevételhez jutni, az elég nagy problémát tud generálni.

Erre lehet példa a helyi iparűzési adóbevétel (hipa) kormányzati megfelezése. Mit okozott ez Önöknek?

Kiskunlacháza nagyon szerencsés helyzetben van. Sok itt a kis- és középvállalkozás, tehát erős a kkv-szektorunk, és van még pár nagyobb cég, amely itt székel. A 2008–2009-es gazdasági világválság idején azért nem omlott össze a büdzsénk, mert nem a multik, hanem a kkv-k bevételére építettünk. Megint csak megjegyezném: nem volt kormányzati kompenzáció. Most viszont azt látom, hogy a kkv-k bevételei nőnek. Tehát a növekmény kompenzálni tudja a kiesés mértékét, a büdzsénk stabil tud maradni.

Itt van viszont a rezsicsökkentés, amelybe sokáig az önkormányzatok is be voltak vonva.

Igen, ez így van, de jelenleg most azt próbáljuk kideríteni, hogy mi lesz az anyagi vonzata annak, hogy most kikerülünk ebből a körből.

Említette a fejlesztési pénzek csökkenését, netalántán befagyasztását. Az önkormányzati választások viszont vészesen közelednek, főleg, ha az EP-voksolással fogják egy időben tartani. Miként lehet beruházásokat véghez vinni, egyáltalán működtetni a várost egy ilyen nehéz, de fontos időszakban?

Heti rendszerességgel tartok élő tájékoztatókat a lakosság részére, amelyekben el szoktam mondani, hogy milyen fejlesztések zajlanak.

Recseg-ropog a világgazdaság, ki tudja, hol fogunk tartani 2024-ben a válság miatt, amelyről, hogy is mondjam, „unortodox” véleményem van. Visszatérve azonban a kérdésére, a már megkezdett és futó projektjeinket be fogjuk tudni fejezni, a források biztosítva vannak. Nem lesz „projekt nélküli év” Kiskunlacházán.

Példákat tudna mondani?

Infrastrukturális beruházások lesznek, óvoda-fejlesztésünk jelenleg is zajlik, de épül majd egy csónakház a Duna-parton, amelynek fejlesztését most fogjuk elkezdeni.

Le kellene ülnie a két oldal teoretikusainak, mert óriási a szakadék

Milyen jövőt képzelne el az önkormányzatok számára?

Én azt vallom, hogy erős állam alapja az erős önkormányzat. Így épül fel számomra egy demokráciában az államrendszer. Teszem hozzá, a görög poliszoktól kezdve igazolást nyert az, hogy a „legstabilabb”, „legtartósabb” és „leginkább értékállóbb” az, mikor egy közösség képes saját életének szabályozására, igazgatására. Ez maga az önkormányzatiság. Bízom tehát abban, hogy a mindenkori politikai erő érzi ennek a súlyát, jelentőségét, és hogy a jövőben lesz majd egy pillanat, amikor sikerül olyan keretrendszert felállítani, ami hozzájárulhat az önkormányzatok stabil, kiszámítható működéséhez. És ebből még az állam is profitálhat.

Végül, de nem utolsó sorban: hogy látja Magyarország helyzetét?

Van két tábor. Függetlenül attól, hogy kire hányan szavaztak. E két csoport között egy irtózatosan mély árok van, amit el kellene kezdeni betemetni. Tudom, ez a folyamat nem egy négy évig, sokkal inkább évtizedekig tartó folyamat. De higgyék el, szükség van rá. A háborús állapotra egész egyszerűen rámehet az ország. Van most egy stabil kormányzati többség, de ez nem biztos, hogy mindig így lesz. Bármikor kinőhet a másik oldalt egy olyan erőpólus, amely nagyobb tömegeket tud majd megmozgatni, megszólítani. Tudom, „science fictionnak” tűnhet, de a két tábor teoretikusának le kellene ülni egy asztalhoz és egy nemzeti minimumban meg kellene állapodni.

Nyitókép forrása: MTI / Illyés Tibor