Az ellenvéleményt hangoztatók két érvet szoktak felhozni. Az egyik szerint Kína számára az Egyesült Államok fontos kereskedelmi partner. Ez persze igaz, de a két óriás küzdelme a hegemóniáért elkerülhetetlennek látszik. És ha ezt remélhetőleg nem is nukleáris fegyverekkel vívják meg, Kínának e megmérettetésben »tartalékként« nagyon jól jön Oroszország szövetsége. (És vele az Északi sarkkör egyharmadának ellenőrzése.)
A másik érv, a Szibériába özönlő »sárga veszedelem« emlegetése inkább csak vicces. A kínai népesség emelkedése már megállt, az ország komoly demográfiai gondokkal küzd. Az ősi szülőföldjüket elhagyó falusiak pedig nem Szibériába, hanem a délkeleti kínai nagyvárosok kényelmébe és relatív jólétébe özönlenek. Azt hiszem, hogy az elmúlt hetek eseményei nagyjából eldöntötték a kérdést.
Az orosz-ukrán háború és az oroszellenes nyugati szankciók totalitása olyan új világrendhez vezet, amelyben a Nyugattal szemben Oroszország és Kína masszívan együttműködik egymással.