A lengyel politika igazolva látja félelmét – Mitrovits Miklós a Mandinernek

Lengyel polonistákat megszólaltató cikksorozatunk második része – Kovács Istvánnal készült beszélgetésünket itt olvashatják.

Interjú: Kohán Mátyás

***

Miből adódik a lengyelek ruszofóbiája, amely még közép-európai viszonylatban is kivételesen erős?

A lengyelek nem ruszofóbok. A lengyelek az orosz kultúrát igen magasra értékelik, benne van a közoktatásukban, ezáltal sokkal jobban ismerik, mint például a magyarok. A nyelvet is sokkal könnyebben el tudják sajátítani, tehát könnyebben tudnak tájékozódni az orosz világban. Emellett a lengyelek a posztszovjet térség legjobb ismerői. Az elmúlt harminc évben arra nagy súlyt fektetett minden lengyel kormány, hogy nagyszámú és a régiót jól ismerő diplomatáik legyenek a térségben, a hírszerzésük is nagy erőkkel van jelen. Ezt éppen biztonságpolitikai okokból teszik és nagy szakértelemmel. Egyszerű gyűlölettel nem is lehetne ezt a munkát végezni, hiszen a gyűlölet elvakít és nem a tisztánlátásban segít.

Mi miatt fordítanak ekkora figyelmet a térségre a lengyelek?

A lengyelek történelmi tapasztalataik alapján

Nagy Péter cár óta az orosz politika folyamatosan beleavatkozott a lengyel belpolitikába, amely végül odavezetett, hogy 1795-re az Orosz Birodalom a poroszokkal és a Habsburgokkal közösen eltüntette a lengyel államot Európa térképéről. A lengyel hazafias mozgalmakat, felkeléseket (1830, 1863) eltiporták, ezreket hurcoltak Szibériába vagy végeztek ki. A függetlenné válásuk alatt éppen a cárizmus romjain létrejövő bolsevik rendszerrel vívtak élet-halálharcot (1919-1921). A Szovjetunió folytatta a cári terjeszkedés hagyományát. 1939-ben Sztálin és Hitler osztozott újra Lengyelországon. Milliókat gyilkoltak meg. A szovjetizáció azonban komoly ellenállásba ütközött az országban, hosszú és véres partizánháború folyt még a háború után is.

Mitrovits Miklós

Milyen következtetéseket vontak le mindebből a lengyelek?

Nem véletlen, hogy a lengyel emigráns és ellenzéki külpolitikai gondolkodók a hetvenes években visszanyúltak Báthory István királyságáig, majd hivatkoztak Józef Piłsudski gondolataira, s levonták azt a következtetést, hogy Lengyelországnak az az érdeke, hogy a mindenkori orosz állam nyugati határa minél keletebbre legyen. Ezért a Szovjetunió felbomlásával létrejött utódállamok a lengyelek számára kiemelt jelentőségűek. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy ezen államok minél inkább függetlenedjenek az orosz befolyástól és minél erősebb védvonalat képezzenek Lengyelország és Oroszország között.

Hogyan tekintenek a lengyelek az Oroszország és Lengyelország között elterülő területet lakó, identitásukban lengyeles és oroszos identitáselemeket vegyítő két fiatal nemzetre?

Lengyelország számára

A lengyel politikai gondolkodásból 1945 után egyébként is kikopott az etnikai alapú nacionalizmus és 1989 után egyértelműen az államnacionalizmust képviselik. Vagyis egy állampolgár az államhoz tartozik lojalitással még akkor is, ha nemzetisége szerint egy másik államban él. Egy ukrajnai lengyelnek elsősorban Ukrajnához kell lojálisnak lennie a lengyel uralkodó felfogás szerint. Ez persze nem csak biztonságpolitikai érdekből van így, hanem történelmi okai is vannak.

Melyek ezek az okok?

A lengyelek nem rendelkeznek semmi olyasmi történelmi állammal, mint ami a magyaroknak Szent István királyságát jelenti. Egy magyar ember álmából felkelve is le tudja rajzolni az egykori királyság körvonalait, s ami azon belül van, az a magyarok többségének mentális térképén magyarnak számít. Ellenben

A legnagyobb kiterjedésű a Jagellók alatti Lengyel-Litván köztársaság volt, ami nevében is kettő, valójában legalább négy (tehát még az ukrán és a belarusz) nemzet állama volt. Multietnikus és multikulturális, vallásilag és nyelvileg meglehetősen toleráns.

Ma a lengyelek úgy tekintenek e nemzetekre, mint akikkel négyszáz éven át közös államban éltek a nyugati kultúrkör keleti perifériáján. Akiket most segíteni kell abban, hogy a cári és a szovjet megszállás után újra megtalálják az utat Európába. Éppen ezért a lengyel politika elutasít minden olyan kezdeményezést, amely decentralizálná vagy dezintegrálná ezen államokat.

Milyen következtetéseket von le a történelemből a mai Lengyelország?

A fentiekből világos: Ukrajna területi szuverenitását vissza kell állítani, Oroszországot vissza kell szorítani a 2014 előtti határok mögé.

ami a történelemben általában nem korlátozódott a mai Ukrajna területére, hanem Lengyelországra is kiterjedt. A lengyel külpolitika úgy látja, hogy minden Oroszországnak tett engedmény a moszkvai politikát legitimálja, így tehát a lengyel biztonságpolitikai érdekekkel szemben áll.

Ráadásul a lengyel politika számtalanszor csalódott Európában, 1939-ben éppen úgy magára hagyták a lengyeleket, mint 1945-ben Jaltában. A közép-európai összefogások rendre lebuktak, mert nem mindenki osztotta a lengyelek félelmeit. Éppen ezért Varsó a NATO-ban és az USA-ban látja függetlenségének garanciáit, nem pedig az EU-ban vagy a V4-ekben. Ez kormányoktól függetlenül így van 1989 óta. 

Nyitókép: Lengyel felvonulók Krakkóban (Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP)