Az atom a nagy belső horogdobás – Kovács Antal a Mandinernek

Ha megnézzük, milyen szerepet játszik az atomenergia a többi energiaforráshoz képest, a cselgáncsdobások közül melyikhez tudná hasonlítani?

Hú... A nagy belső horogdobáshoz...

Milyen jellegzetessége miatt?

Az a jellegzetessége, hogy

Olyan dobás, amelyet úgy lehet elindítani, hogy szinte biztosra lehet venni, hogy végigvihető. Ez a fontos az atomenergiában is: minden egyes átalakítást, berendezéscserét nagyon szigorú procedúra előz meg, a teljes biztonság az alapja.

A paksi Atomerőmű SE versenyzője volt. De ettől még nem evidens, hogy valaki az atomenergia pártolójává válik. Miért lett az?

Pakson nőttem fel, ahol szinte természetes, hogy az atomerőmű miatt az atomenergia témája már felső tagozatos koromban elkezdett érdekelni. A bátyám is azzal a céllal jelentkezett a Műszaki Egyetemre, hogy majd az erőműnél dolgozzon. Amikor az Atomerőmű SE-ben versenyeztem,

majd a válogatottságom alatt sokat magyaráztam a társaimnak a fizikát – aztán végül a műszaki helyett a közgázt végeztem el, persze az élsport mellett. „Atom Anti” lett a becenevem, egy paksi gyereket mindenhol az atomról kérdeznek, de engem valóban ez érdekelt. A későbbi tanulmányaim, a doktori kutatásaim során ezzel foglalkoztam tovább, közben 2005-ben pedig úgy döntöttem, hogy abbahagyom a sportpályafutásomat, és elkezdtem az atomerőműben dolgozni. 2012-ben neveztek ki a kommunikációs terület vezetőjének.

Kovács Antal, a Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója

Miért fontos az atomenergia? Mik a fő érvek, szempontok az atom mellett?

Fenntartható, tiszta, biztonságos. Hazánk adottságaihoz passzoló, nélkülözhetetlen energiaforrás. Igazából azzal tudnám összefoglalni a jelentőségét, hogy ha figyelembe vesszük a társadalom toleranciaképességét, ha a globális felmelegedés ellen akarunk küzdeni, és ha nem akarunk sötétben ücsörögni, akkor nincs más megoldás.

És kiszámítható. Jelenleg Európában energiahiány van, a kiszámíthatóság mára nagyon fontos szemponttá vált.

Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán egy hónappal ezelőtt arról beszélt, hogy „megépítjük Paks-2-t, és 2030-ig az elektromos áram 90 százalékát karbonmentesen állítjuk elő”. Atomenergia nélkül nem fog menni a kibocsátás-csökkentés?

Elméletileg megoldható, mert a technikai feltételei megvannak, de a megújuló energiaforrásoknál a jelenlegi kapacitás több százszorosát kellene beépíteni, hiszen például nem mindig süt a nap (összehasonlításként: a napenergia kihasználtsága 10-12 százalékos, az atomenergiáé 92 százalékos). Vannak időszakok, amikor a megújuló energiaforrások rendelkezésre állnak, és vannak, amikor nem: áramra viszont a nap 24 órájában, az év 365 napján szükség van. Nézzük a német példát: 2011-ben elindultak egy új energiapolitika útján, tíz éves távlatban le akarták építeni a szén-dioxid-kibocsátást, olcsó áramot reméltek, mert a szél és a nap ingyen van. Eltelt tíz év, de a szén-dioxid-kibocsátásuk inkább nőtt, évente 24-27 milliárd eurót tolnak be a rendszerbe, közben a lakossági áramárak megemelkedtek.

A megújuló energiaforrások közül a szél és a nap időjárásfüggők. Ausztria azért van előnyös helyzetben, mert jelentős a vízenergia-kapacitása, ezzel tudja ellensúlyozni a rendszert. Szögezzük le: szükség van a megújulók arányának növelésére, de legalább ilyen fontos, hogy eközben figyeljünk a villamosenergia-rendszer sajátosságaira is, vagyis, hogy milyen mértékben képes befogadni és kiegyensúlyozni az időjárásfüggő forrásokat.

Ideálisan a megújuló energiaforrásoknak a magyar energiamix hány százalékát kellene kitenniük?

Nem venném a bátorságot ahhoz, hogy pontos számot mondjak. Az biztos, hogy fontos lenne növelni az arányukat. A saját házamban régóta hőszivattyú és napkollektor van, személy szerint is elkötelezett vagyok az észszerű megújuló felhasználásnak. Ugyanakkor egy ország esetében a tényleges arány az adott ország adottságaitól függ, nehéz konkrét számokat mondani. A vízenergia bővülése nagyon hasznos lenne az energiarendszer kiegyenlítése szempontjából, az időjárásfüggő napenergia terén is jócskán lenne tere a bővülésnek, de

a mostani akkumulátor-technológia egységnyi tárolóképességénél két nagyságrenddel hatékonyabb megoldások kellenének. A hidrogénnel ugyanakkor biztató kísérletek folynak.

Zöldenergia-szakértők szerint a kormányfői 90 százalékos karbonmentes vállalás csak úgy valósulhat meg, ha Paks-1 és Paks-2 párhuzamosan, egyszerre működik, vagyis ha nő a volumen. De a régi erőművet egy idő után lekapcsolják, és akkor a termelés visszaáll a korábbi szintre...

van tehát idő annak kitalálására, milyen módon váltsuk ki őket. A Paks-2 2030-ra várható elindulását követően valóban lehet néhány évnyi párhuzamos működés, de hogy ez okoz-e majd „többlettermelést”, azt én egyáltalán nem gondolom. Nagyon gyorsan változik az európai villamosenergia-helyzet, én úgy érzem, lesz helye minden Magyarországon megtermelt ampernek. Kelet-Európában jelenleg még mindig a szénalapú kapacitások vannak túlsúlyban, ezek szennyező és elöregedett rendszerek: ha a megnövekedett árú szén-dioxid-kvóták miatt hirtelen kikerülnének a rendszerből, jelentős kitettség keletkezne. Magyarország emiatt még időben, és egy nagyon jó úton indult el. A francia elnök, Macron regnálása elején nem különösebben pártolta az atomenergiát. Ahogy azonban látta, hogy mekkora felelősség egy nagy ország villamosenergia-ellátásáról gondoskodni, mérlegelte a racionális érveket, megváltoztatta véleményét, és nemrégiben bejelentette: atomerőmű-flottát kezdenek építeni. A hollandok, a lengyelek szintén új atomerőművet akarnak építeni.

építeni nem tudunk, a fenntartáshoz azonban magas szintű tudományos ismereteink és tapasztalataink vannak.

Mekkora az atomenergia aránya jelenleg a magyar energiamixben?

A felhasználás tekintetében 37, a termelés tekintetében pedig 50 százalékos.

A kormányzati tervek szerint 2030-ra mekkorára kellene nőnie ennek az aránynak?

Ez attól függ, hogy milyen lesz az energiaigény növekedése. Most azt látjuk, hogy évi másfél-két százalékos keresletnövekedés van, így ha tízéves távlatban nézzük, akkor ez akár 20 százalékos növekedést is jelenthet a villamosenergia-igényben.

Vagyis még mindig lesz helye a megújulóknak.

A kibocsátás-csökkentés is fontos, hiszen vannak jogszabályban lefektetett magyar vállalások. Eszerint 2050-ig kell elérni a klímasemlegességet, 2030-ra pedig az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal kell csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy 2030 és 2050 közöttre marad 60 százalék ledolgozása... Nehéz ügy? Vagy már sima pálya?

Ez sima pálya bizonyosan nem lesz: a klímasemlegesség elérése paradigma-váltást követel. A célok elérésében nélkülözhetetlen szerepet kell kapnia a nukleáris energiának, de az egyéni létezésünket is észszerűsíteni kell, például a fogyasztási szokásaink átalakításával. A jelenlegi tendencia egyelőre az, hogy évi 2 százalékos növekedés van az energiaigényekben világszinten: úgy tűnik, hogy a klímaváltozással való „ijesztgetés” egyelőre nem érte el a kívánt hatást. Személy szerint úgy gondolom, hogy környezetünk pusztulásának megállítása érdekében olyan megoldásokat kellene találni, amelyeknél a környezethasználat díja benne van az előállítás költségeiben – mint például az atomerőmű által megtermelt áram esetében. Az eladott energia árának 10-15 százaléka bekerül a nukleáris pénzügyi alapba, ez pedig fedezi a hulladék elhelyezését, majd az erőmű későbbi leszerelési költségét is.

Ahogy említette, Nyugat-Európa egy energiaválságra készül, Németországban és Ausztriában már figyelmeztetgetik, készítik fel a lakosságot a jövőbeli esetleges áramkimaradásokra. Miben más a magyar tartalékképzés, hogy itthon ilyen negatív forgatókönyvre nem készül a kormányzat? Mik az energiabiztonság alapjai itthon 2021 telén?

Én csak a magyar villamosenergia-ellátásbiztonság egyik – de a szívemhez leginkább közelálló – alapkövéről, az atomerőműről tudok beszélni: mi időjárástól, napszaktól, de járványtól is függetlenül dolgozunk és termelünk, az ünnepek alatt is. Mivel lényegében

a lakossági fogyasztás aránya pedig nem éri el a hazai fogyasztás 30%-át, a magyar lakosság ellátása a legrosszabb forgatókönyv esetén is biztosítható, akár két éven keresztül is, hiszen rendelkezünk az ehhez szükséges fűtőanyag-mennyiséggel.

Az atomenergia ismét forró politikai téma az EU-ban: az uniós irányvonalat ez ügyben is meghatározó német álláspont atomenergia-ellenes, de vannak más erős pozíciók is, például a francia atompárti vélemény. Ön szerint a nukleáris energia mennyire lesz meghatározó az uniós energiapolitikában a közeljövőben?

Szerintem el fog jönni Európában a megvilágosodás ideje, ennek vannak már jelei: a Visegrádi Négyek, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, de a környezettudatosságukról is ismert skandinávok – Finnország és Svédország – is nagyon határozott terveket fogalmaztak meg a nukleáris energia fejlesztésével kapcsolatban, és további országok is fontolgatják ezeket a fejlesztéseket. Németországban jelenleg 10,5 százalék körül van az atomenergia aránya a belső fogyasztásban, ennek a felét leállítják most év végén, a másik felét 2022 végéig.

Felmentek a villamosenergia-árak, és a német munkaerő nem olcsó: romlani fog a versenyképesség. Sok német cég a magas energiafogyasztása miatt olcsóbb országokba fogja kihelyezni a gyártását. A franciák eközben az olcsó atomenergiára támaszkodnak, és ebből jelentős versenyelőnyük keletkezhet. Persze, a német gazdaság nagyon erős, magas hatékonyság jellemzi, exportorientált, így elképzelhető, hogy egy darabig ki tudja gazdálkodni még ezeket a magas árakat is, de véleményem szerint ez a rendszer hosszú távon nem fenntartható, és a kitűzött klímavédelmi vállalások is csak korlátozottan elérhetőek.

Fotó: Mátrai Dávid