Ráadásul, míg húsz-harminc éve harmónia volt a rasszok között, most óriási a feszültség, jelentős részben épp ennek a szélsőbaloldali szemléletnek köszönhetően – bár a woke harcosai zöme éppenséggel fehér.
Előkerült a konföderáció zászlajának kérdése is, amely, mint Szilvay rámutat, nem a Amerikai Konföderációs Államok zászlaja volt, hanem a virginiai hadsereg zászlaja. A Konföderációnak amúgy három zászlaja is volt. A konföderációs zászló viszont később belekerült több tagállami zászlóba. Utoljára, 2021-ben Mississippi cserélte le az azt is felvonultató lobogóját, miután számos más tagállam nem volt hajlandó felvonni azt.
A konföderációs lobogóban a feketék zöme a rasszizmus zászlaját látja, míg a fehérek egy erős többsége a hagyomány szimbólumát. Ugyanakkor, főleg a rockzenének köszönhetően, egyszerűen a lázadás szimbólumaként is elterjedt.
Sholl szerint azonban nem lehet egyvalaki érzékenysége miatt lemondani szimbólumokról – a Trianon előtti Magyarország határait sem lehet leradírozni szimbólumokról azért, mert valakinek nem tetszik, ahogy a székely zászló is nyugodtan loboghat;
s mivel ekkor minden társadalom elnyomta egy saját részét, Észak például a nőket, ugyanezen logikával az amerikai lobogó egyenesen az ő elnyomásukat is szimbolizálhatná.
Most azonban, mint Szilvay is elmondta, igen szimbolikus módon nem csak Lee tábornok szobrát, de még a talapzatát is elbontották Richmondból, noha a konföderációs tábornok már 1850-ben a rabszolgaság megszüntetéséről elmélkedett, és iskolát tartott fenn illegálisan rabszolgáknak (Lee tábornok és a feketék viszonyáról lásd eme írásunkat).
Számos más kérdés is felmerült még: elképzelhető-e a woke ideológia törésvonala mentén egy új polgárháború – a résztvevők többsége szerint nem; hogy cserélt helyet Délen a Demokrata Párt a Republikánussal – Sholl szerint a demokraták hagyták el a déli szavazókat azzal, hogy egyre progresszívebbekké váltak, nem a szavazók a pártot.
Mindenesetre amit a Dél tragédiájából tanulhat például Magyarország, hogy időben észbe kell kapni, amikor kurtítani kezdik egy államszövetségben a tagállamok jogait, s ennek egyik kulcspontja a Legfelsőbb Bíróság volt az Egyesült Államokban, a föderalizáció legerősebb eszköze, és elég erős a párhuzam ebben és az Európai Unió Bírósága között, még a mögöttes szlogenek is ugyanazok: a tagállamok jóléte, biztonsága, és egyebek. Miközben látható, hogy a polgárháború előtti leggazdagabb állam, Mississippi most a legszegényebbek egyike. Így működik, amikor a föderáció „megvéd” a túlzott tagállami függetlenkedéstől...