„A kekeckedő rendben van” – Bohár Dániel a Mandinernek

Mondok egy-két jelzőt, amit rendszeresen megkap a Facebookon: újnáci, kekeckedő, pofátlan. Melyik valójában?

Aki ismeri a tartalmaimat a közösségi hálón, azok közül tízből nyolcan biztosan azt gondolják, én vagyok az a srác, aki rohangál a politikusok után és idegesíti őket. Újnácinak nyilván nem tartom magamat,

Élvezi ezt a szerepkört?

Imádom.

Tizenegy éve kezdte a pályáját, egy olyan időszakban szocializálódott újságíróként, amikor már folyt a hazai média-hidegháború, megszűnt a kommunikáció a két oldal között. Ahelyett, hogy ellenzéki politikusok után rohangál, nem lenne jobb leülni egy kellemes fotelbe és úgy beszélgetni velük?

Ez ma már elképzelhetetlen, szerintem maga is sejti. Egyébként én – talán valamennyire látszik is – szeretek vitázni,

Legutóbb például Fábián Tamással, a Telex újságírójával volt egy nyilvános vitánk. Kiderült, hogy teljesen más világban élünk, egészen különböző az életfelfogásunk, s alig van közös metszéspont.  

Ezek szerint a jobboldali és baloldali lapoknál dolgozó újságírók között is megépült a fal?

Én úgy szoktam nevezni, hogy a „független, objektív” média, magukról ugyanis ezt tartják. Egyébként sajnálom az ott dolgozókat,

Van olyan ellenzéki politikus, akivel a kergetőzés ellenére jó a viszonya?

Ungár Péterrel jó a kapcsolatom, de Ujhelyi Istvánt is említhetem. Interjút ritkán ad nekem, de tiszteljük egymást, a másik munkáját.

És ki az az ellenzéki oldalon, akiről tudja, hogy kifejezetten tart attól, ha megjelenik a képviselői irodaháznál a stábjával?

Sokan vannak.

Csak csendben jegyzem meg, alapvetően én sem szívesen nyilatkoznék az utcán, két percben, miközben valahová rohanok.

De ön nem politikus, ez rendjén van. Egy politikusnak viszont erre is fel kell készülnie, tudnia kell kezelni ezeket a helyeteket. Csendben mondom, a legegyszerűbb az lenne, ha megállnának nyilatkozni.

A múltkor, amikor nem angolul kérdezte Karácsony Gergelyt, meg is állt egy percre. Melyik hoz nagyobb nézettséget? Ha nyilatkozik, vagy ha megpróbál elmenekülni?

Azt a videót, ahol Karácsony végül nyilatkozott, 820 ezren nézték meg, ami jónak mondható. Valamit szögezzünk le:

Én csak ott vagyok egy mikrofonnal és kamerával.

Ha jól számolom, 16 éves volt 2006-ban, az őszödi Gyurcsány-beszéd idején és az azt követő tüntetésekkor. Mennyit értett abból, hogy mi folyik Budapest utcáin?

Emlékszem, édesapámmal néztük a Hír Tv-t. Ott tűnt fel számomra a riporter Császár Attila, aki valóban az események epicentrumából tudósított napokon át. Szokatlan volt, mert korábban, ha néha a mondjuk a CNN-re kapcsoltam, azt láttam, áll a riporter egy szálloda erkélyén, és tőle 28 kilométerre füstöl valami, amiről beszél. Egyszóval nagy hatással volt rám Császár Attila riporteri munkája, örülök, hogy később személyesen is megismerhettem, hiszen 2010-ben a Hír Tv-nél kezdtem a karrieremet.

A Pesti Tv-n futó Mi vagyunk a magyarok című beszélgetős műsorán érződik az antikommunista attitűd, mondjuk, személyes emlékei nem lehetnek a kommunizmusról.

Pedig

a dédapámnak például 1956-ban, a levert forradalom után el kellett menekülnie az országból.

Mit tett?

Tudni kell, az én családom apai és anyai ágon is Kéthelyről, erről a kedves somogyi településről származik. A családban úgy mesélik, hogy amikor Budapesten kitört a forradalom, dédapám elment a tanácsházára, hogy elbeszélgessen a tanácselnökkel arról, hogy ezentúl akkor hogy lesz a világ. A levert szabadságharc után pedig azt látta, a kommunisták egyre-másra begyűjtik azokat, akik valamilyen szinten üdvözölték a forradalmat. November 13-án döntött úgy a barátjával, hogy inkább elmennek az országból. Három hónapig naplót írt a meneküléséről, amelyben részletesen leírta a vívódásait, ahogy Ausztriába mentek, aztán arról, hogy bár Amerikába készültek, végül Svájcban kötöttek ki, ahol asztalosként helyezkedett el. Ez a napló hozzám került és nagy becsben tartom.

Mikor jöhetett haza?

Svájc után egy ideig Ausztriában éltek a magyar határnál, majd 1994-ben települt haza. Még egy évet élt. Itt született s végül itt is halt meg. Ötéves voltam ekkor, de az az édesanyám és az édesapám sokat mesélt a dédapáról. Visszatérve a 2006-os eseményekhez. Bár 16 éves voltam, azt már

és belém égtek a gumibottal idős embereket ütlegelő rendőrök képei is. A szüleim úgy neveltek engem és a testvéremet, hogy elsősorban magyarok vagyunk, utána következik minden más. Magamat is úgy szoktam aposztrofálni, hogy magyar vagyok, apa, férj és riporter.

A magánéletében is kekeckedő?

Erről a feleségemet és a barátaimat kellene megkérdezni, bár tudom a választ. Igen, a magánéletemben is sokszor kekec vagyok.

Mikrofonnal a kezében kergeti az asszonyt, hogy árulja el végre, mi lesz a vacsora?

Nyilván nem így történik.  

A felesége mit dolgozik?

A kétéves kisfiúnk úgy járt, hogy az édesapja és az édesanyja is a médiában dolgozik, a feleségemnek a Pesti Tv-n van saját műsora.

Az online térben kapott már fenyegetéseket az interjúi után?

A legkevesebb az, hogy pusztuljon el mindenki, akit valaha ismertem.

És személyesen?

Ha az utcán megismernek, két eset lehetséges. Mosolyognak és odajönnek beszélgetni. Nyilván ők a szimpatizánsok. De például a minap a Nyugatinál meglátott egy biciklis futár, s miközben telefonált kerékpározás közben, maradt annyi energiája, hogy bemutasson nekem.

Jó érzés, hogy megosztó ember?

Jó, de ez nem egy ad hoc valami az életemben. Mindezt azért csinálom, hogy a magam eszközeivel hozzájáruljak ahhoz, hogy Magyarországnak a jövőben is jobboldali kormánya legyen.

Akárhogy is nézzük: eddig elég nyomasztó a kampány színvonala. Adok-kapok, semmi más.

Én tartalmakat készítek a közösségi médiában, ezen a területen pedig nagyon nagy változás nem lesz, sőt…

Megnéztem, mit írnak önről a Gyakori kérdések oldalán. Például valaki azt írta, szexelne önnel, de fideszessel nem szexel…

Ennyit arról, hogy mikor lesz intellektuális, értelmes párbeszéd a két oldal között.

Egyébként Demszky Gábort mivel húzta fel annyira? Van az az ominózus kutyafüles videó, ahol nagyon kiakadt önre.

Demszky Gáborral múltunk van. Azt hiszem 2017-ben volt egy festménykiállítás, amelyen megjelent. Ott kérdeztem az OLAF-jelentésről, pontosabban kérdeztem volna.

Bármikor meglát azóta, különleges érzések lesznek úrrá rajta.

Demszky vs Bohár

Jövőre ellenzéki újságíró lesz?

Nem. Kemény csata árán, sosem látott kampányharccal, ahol semmi sem lesz szent, de nyerni fog a jobboldal, s marad Magyarország a jó pályán.

Ezt a tervet támogatva jött létre a Megafon, amely a Facebook utána immár Patrióta néven a YouTube-on is jelen van, s amelynek egyik emblematikus alakja ön. Mikor csatlakozott?

Ahogy lehetett, büszkén mondom, hogy megafonos arc vagyok! Nem titok az sem, hogy a Megafon képzéseiben is részt veszek, és öröm látni, hogy hétről hétre felkészült, tenni akaró jobboldali beállítottságú fiatalok jönnek el hozzánk azzal, hogy segíteni szeretnének kiegyenlíteni a Facebookon tapasztalható balliberális fölényt.

Kiderült ugyanis, hogy a fiatalok között sokan vannak, akik jobboldalaik és tenni akarnak azért, hogy ez a kormány maradjon. Azért is támadják a Megafont, mert közakadozásból tartja fent magát. Érdekes, a baloldalon alig tudok mondani olyan médiaszereplőt, amely ne tarhálna folyamatosan. De az rendben van, ha viszont mi fogadunk el támogatást az emberektől, az bűn. A szokásos kettős mérce. A Patrióta YouTube-csatornájára azért is szükség van, mert eddig kevés volt a jobboldali tartalom a YouTube-on, így a jobboldali érzelmű emberek leginkább csak baloldali tartalmakkal találkoztak. Egyszerűen nem volt más.

Végül: képes lenne objektív újságírást oktatni egy újságíró-iskolában?

Ha olyan emberek tudnak objektív újságírást oktatni, mint Máté Krisztina vagy Bárdos András, akkor gond nélkül. Holnaptól.

Fotók: Földházi Árpád