„A forradalom kiütött. Magyarhon dicsősége napjait kezdi élni”

A pesti forradalomról vidéken vagy éppen Erdélyben csak két nappal később, március 17-én értesültek. Azt is tudni lehet, hogy Szarvason is csak ezen a napon tudták meg, hogy a fővárosban mi történt. A Pesti Hírlap – amelyet 1844-ig Kossuth Lajos szerkesztett – közölte leggyorsabban a híreket, másnap, azaz március 16-án, ha röviden is, de beszámolt az előző napi eseményekről. A Fővárosi Ujdonságok cím alatt a következőt olvashatták a lap előfizetői:

Barabás Miklós rajza Petőfi Sándorról. Forrás: Wikipedia.org

„Márt. 15-én reggeli 10 edfél órakor az ifjuság az egyetem három szakjabeli kortársaival egyesült, kikhez még számos, minden koru s rangu férfiak is csatlakoztak, s Landerer és Heckenast nyomdája előtt megállva, követelték a petitió 12 pontjának, ugy Petőfi Sándor egyik költeményének rögtöni kinyomtatását (…). Az összegyült tömeg pedig, daczára a sürü hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a censura nélküli kinyomott első magyar példányok elkészültét.”

A forradalmi hangulat ellenére az élet nem állt meg, más témákkal is foglalkoztak az újságok, ugyanebben a lapszámban például az is olvasható volt, hogy eladósorba került a Király fürdő, „mely áll 14 kádas és 10 kőfürdős szobából és egy nagy, közönséges, mintegy 200 személyre való kőfürdőből.” A március 17-én megjelent Pesti Hírlap a következő mondatokkal jellemezte a forradalmat: „A nemzetek csodálatra méltó ösztönnel birnak a veszély s az ujjászületés napjaiban – mert az utóbbi nem történhetik meg az első nélkül – kitudni, kiismerni, kiválasztani azokat, kiket isten arra teremtett, hogy képét másiknál is inkább viseljék.”

Ebben a lapszámban már részletes beszámoló készült a március 15-én történtekről. Arról is írt a lap, hogy a 12 pont és a Nemzeti Dal kinyomtatása után Irinyi József mutatta fel az első példányokat:

Március 15-én a budai Várba két ok miatt vonult a tömeg. Egyrészt, hogy az Úri utcában található Helytartótanácsnak elvigye a 12 pontot. Mivel a Lánchíd ekkor még nem készült el, így egy, a mai Vigadó magasságában készített fahídon vonult át a nép a budai Várba. A Helytartótanács épületétől aztán a József-kaszárnyához mentek, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt, akit hamar kiadtak a fogságból. A Pesti Hírlap szerint: „Hat óra után a Pestről átment s helyben összegyülekezett temérdek nép örömrivalgási közben megnyiltak a börtön ajtai, s a kiszabaditott foglyot szabad polgártársai sok helyen kivilágitott ablakoknál fáklya-sorok közt hozták vissza Pestre.”

Az egykori József-kaszárnya épülete manapság. Innen szabadították ki Táncsics Mihályt. Fotó: Nemzeti Hauszmann Program

A március 17-én megjelent Pesti Hírlap sem szentelte az összes oldalát a forradalomnak. Az is kiderült belőle, hogy a Kisfaludy gőzös a Balatonon minden hétfőn, szerdán és pénteken reggel hat órakor indul Füredről Keszthelyre. Érdekes, hogy még ebben a számban is hirdette a Pesti Hírlap Heckenast Gusztáv újdonságát, a legújabb és legteljesebb magyar-német és német-magyar zsebszótárt. Később a politikai helyzet miatt már nem.

Március 18-án szintén a Pesti Hírlap írt arról, hogy a forradalom tiszteletére március 17-én sok helyen fáklyákat tettek ki az emberek: „megjegyzést érdemel, hogy a nádori lak, Mátyás palotája is ki volt világitva, mi máskor nem szokott lenni.” Arról is beszámolt az újság, hogy Petőfi Sándor javaslatára a Hatvani utca ezentúl Szabad sajtó utca névre hallgat,

a Városháza tér pedig a Szabadság tér nevet viseli a jövőben. A budai Vár épületeiről Kossuthék sem mondtak le, a későbbiek folyamán ott működött a pénzügyminisztérium, az igazságügyi minisztérium és a vallás- és közoktatási minisztérium is a forradalom alatt.

A március 19-én megjelent Életképek című lapban, talán az író, Jókai Mór fogalmazta meg a legszebben, mi is történt négy nappal korábban, 1848. március 15-én, Pesten: „A forradalom kiütött. Magyarhon dicsősége napjait kezdi élni.”