Miért erősödik Brüsszel hatalma az EU-ban? Hol tart most a globalizáció? A globalizmus kihívásairól és a rá adott nemzetállami és szupranacionális válaszokról vitáztak külföldi elemzők Budapesten, a Mathias Corvinus Collegium előadás-sorozatának szerda esti beszélgetésén.
„A globalizáció eredetileg egy jó projektnek indult, de előnyeivel a társadalom csak kis hányada tud élni” – indította gondolatmenetét az este egyik külföldi vendége, Anne-Elisabeth Moutet a Budapest Music Center könyvtárában rendezett beszélgetésen, amelynek a Tombor András által alapított Mathias Corvinus Collegium rendezvénysorozata, a Budapest Lectures adott otthont. A The Daily Telegraph újságírója szerint
a kommunikációs és a szolgáltató szektorban dolgozók nemzetközileg használható tudással „közös érdekek és kommunikáció alapján” képesek más államokban is boldogulni. Ők azok, akik például Nagy-Britanniában a Brexit ellen voksoltak, hiszen nem akartak ettől az esélytől (az európai perspektívától) elszakadni, ők egy szuperállam polgáraiként érezték magukat.
ők a nemzeti gyökerekre támaszkodnának – ezek lehettek azok a szavazói csoportok, amelyek Nagy-Britanniában a Brexitre, Amerikában 2016-ban a nemzeti nagyság visszaszerzését ígérő Donald Trumpra voksoltak.
Anne-Elisabeth Moutet, a Daily Telegraph újságírója
„A globalizáció a lustaságból nőtt ki” – vetette fel a brit-francia újságírónő, utalva a gazdasági előnyöket, a piacok gyors összeköttetéséből származó rövidtávú hasznokat, az élet egyszerűsítését ígérő jelenségre. A világ gazdasági egységesülése után azonban elindult a politikai globalizáció is, Európában az Európai Unió története. A túlhajtott integrációra egyes államok, Nagy-Britannia a kilépéssel reagáltak, más államok, mint Franciaország pedig a maradással, de sajátos módon: „nem lépünk ki, csak egyszerűen nem tartjuk be azokat az uniós jogszabályokat, amelyek hátráltatnának bennünket” - tette hozzá önironikusan Moutet.
„A nemzeti büszkeség menedéket jelent a kulturális globalizációtól, a nemzeti identitáshoz ragaszkodnunk kell”
– idézte szabadon egykori főnöke, Margaret Thatcher gondolatát John O’Sullivan. A Danube Institute elnöke szerint a volt brit miniszterelnök éles különbséget tett a gazdasági és a kulturális globalizáció között, az előbbit szükséges jónak, a másikat negatív folyamatnak érezte.
John O’Sullivan is úgy vélte, hogy a gazdasági globalizáció különböző nemzetek közötti egyezségként született meg a kereskedelmi határok lebontására, a befektetések segítésére, és ennek köszönhetően „3 milliárd ázsiai kapcsolódhatott be a világgazdaság vérkeringésébe, kapott esélyt egy középosztálybeli életre”, de az sem elhanyagolható eredmény, hogy az ázsiai áruk nemzetközi piacra kerülése megakadályozta az infláció elszabadulását a világgazdaságban.
John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke
A Danube Institute elnöke szerint
– a globalizmus-vita tehát identitáspolitikai kérdés is. „A globalizáció rossz oldala: a politikai globalizáció” – folytatta O’Sullivan, hozzátéve: a szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt az európai ötlet, de az szükségszerűen egy egységes piacot eredményez, amelyben bürokratikus jogharmonizációs folyamatok indulnak el, vagyis az európai integráció: Brüsszel egyre több hatáskörre tesz szert a nemzeti kormányok rovására. Emiatt, a szuverenitás kérdése miatt lépett ki az EU-ból Nagy-Britannia - szögezte le a brit elemző, aki szerint Európában birodalmi törekvések jelentek meg, és ezek nemcsak a tagállamok hatásköreit, de a demokratikus felépítményeket, a valódi demokratikus párbeszédet, vitát is gyengítik.
„A globalizáció egy folyamat, technológiai előrelépésekkel fejlődő jelenség, a globalizmus pedig egy ideológia” – vonta meg a lényegi különbséget a harmadik előadó, Werner J. Patzelt. A német politológus úgy vélte: a Nyugatnak már van a globalizációhoz hasonló történelmi tapasztalata, ez pedig a gyarmatosítás. A globalizáció úgy indult, hogy a nyugati dominancia alapján a nyugati értékek egyetemességét hangsúlyozták, és hitték, hogy ezzel jobbá lesz a világ. Kína megjelenésével azonban már nem egyoldalú nyugati irányítás alatt áll ez a folyamat – vélekedett az elemző.
– folytatta Patzelt, aki szerint ez azért veszélyes törekvés, mert a demokrácia és a szociális jóléti állam (a szolidaritás) csak a nemzetállami keretben szervezhető meg működőképesen. „Minden politika lokális, a jó kormányzás akkor lehet, ha van egy terület, amely fölötti kormányzásért egy kormányzat felelősséggel tartozik” – zárta gondolatmenetét a német vendég.
Werner J. Patzelt német politológus
Anne-Elisabeth Moutet ezzel egyetértve hozzátette:
Ennek feszül egy másik elv, a lokalizmus, amelyet sokan szintén fenyegetésnek tartanak, pedig nem kellene: a lokalizmus alapján a képzett munkaerő beengedése elfogadható jelenség, de a befogadó ország törvényeit az érkezőknek is tisztelniük kell.
John O’Sullivan emlékeztetett, hogy a lokalizmus erejét az adja, hogy tapasztalatok szerint a helyben hozott megoldások a legjobbak. „A kormányt értenie is kell az embereknek – nem jó duplikálni, bürokratizálni, és ezzel még inkább rejtetté, misztikussá tenni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a területi listás reprezentáció a politikai képviselet legjobb formája, mert a helybeli képviselő ismeri legjobban a saját régióját, és annak érdekeit képviseli.
Anne-Elisabeth Moutet szerint
Magyarország történelme tele van a nemzeti ellenállás történeteivel, erős itt a nemzeti karakter, a nemzeti kohézió, mégis, Budapest épületei, múzeumai egyértelműen az európai kultúra lenyomatai.
***
fotók: Földházi Árpád
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A ljubljanai belügyminisztérium közölte a hírt.
Európa évtizedek óta az egyik legfontosabb és legszükségesebb energiával kapcsolatos döntését hozta meg – írta az Európai Néppárt bejegyzésében.
Nincs semmi szükség a reformra, a magyar nyugdíjrendszer stabil – mégis brutális elvonásra készülnek Magyar Péterék. Szalai Piroska elemzése rámutat: a Ratkó-korszak hulláma már lecsengett, a számok rendben vannak, a Tisza mégis a régi baloldali reflexből, vagy talán brüsszeli nyomásra akarja kivéreztetni az időseket.
Az olasz miniszterelnök elmondta, hogy nem akarják „sorsára hagyni Ukrajnát az utóbbi évek legnehezebb szakaszában”, ugyanakkor a rendkívül összetett tárgyalási folyamat nem vonatkoztathat el Oroszország akaratától.
A miniszterelnök eloszlatta a kételyeket: ténylegesen háborúra készül az Európai Unió.
Újabb kereskedelmi megtorló intézkedések érkezhetnek.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
