Végleg leáldozott-e a nemzetállamoknak?

„A globalizáció eredetileg egy jó projektnek indult, de előnyeivel a társadalom csak kis hányada tud élni” – indította gondolatmenetét az este egyik külföldi vendége, Anne-Elisabeth Moutet a Budapest Music Center könyvtárában rendezett beszélgetésen, amelynek a Tombor András által alapított Mathias Corvinus Collegium rendezvénysorozata, a Budapest Lectures adott otthont. A The Daily Telegraph újságírója szerint

a kommunikációs és a szolgáltató szektorban dolgozók nemzetközileg használható tudással „közös érdekek és kommunikáció alapján” képesek más államokban is boldogulni. Ők azok, akik például Nagy-Britanniában a Brexit ellen voksoltak, hiszen nem akartak ettől az esélytől (az európai perspektívától) elszakadni, ők egy szuperállam polgáraiként érezték magukat.

ők a nemzeti gyökerekre támaszkodnának – ezek lehettek azok a szavazói csoportok, amelyek Nagy-Britanniában a Brexitre, Amerikában 2016-ban a nemzeti nagyság visszaszerzését ígérő Donald Trumpra voksoltak.

Anne-Elisabeth Moutet, a Daily Telegraph újságírója

„A globalizáció a lustaságból nőtt ki” – vetette fel a brit-francia újságírónő, utalva a gazdasági előnyöket, a piacok gyors összeköttetéséből származó rövidtávú hasznokat, az élet egyszerűsítését ígérő jelenségre. A világ gazdasági egységesülése után azonban elindult a politikai globalizáció is, Európában az Európai Unió története. A túlhajtott integrációra egyes államok, Nagy-Britannia a kilépéssel reagáltak, más államok, mint Franciaország pedig a maradással, de sajátos módon: „nem lépünk ki, csak egyszerűen nem tartjuk be azokat az uniós jogszabályokat, amelyek hátráltatnának bennünket” - tette hozzá önironikusan Moutet.

– idézte szabadon egykori főnöke, Margaret Thatcher gondolatát John O’Sullivan. A Danube Institute elnöke szerint a volt brit miniszterelnök éles különbséget tett a gazdasági és a kulturális globalizáció között, az előbbit szükséges jónak, a másikat negatív folyamatnak érezte.

John O’Sullivan is úgy vélte, hogy a gazdasági globalizáció különböző nemzetek közötti egyezségként született meg a kereskedelmi határok lebontására, a befektetések segítésére, és ennek köszönhetően „3 milliárd ázsiai kapcsolódhatott be a világgazdaság vérkeringésébe, kapott esélyt egy középosztálybeli életre”, de az sem elhanyagolható eredmény, hogy az ázsiai áruk nemzetközi piacra kerülése megakadályozta az infláció elszabadulását a világgazdaságban.

John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke

A Danube Institute elnöke szerint

– a globalizmus-vita tehát identitáspolitikai kérdés is. „A globalizáció rossz oldala: a politikai globalizáció” – folytatta O’Sullivan, hozzátéve: a szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt az európai ötlet, de az szükségszerűen egy egységes piacot eredményez, amelyben bürokratikus jogharmonizációs folyamatok indulnak el, vagyis az európai integráció: Brüsszel egyre több hatáskörre tesz szert a nemzeti kormányok rovására. Emiatt, a szuverenitás kérdése miatt lépett ki az EU-ból Nagy-Britannia - szögezte le a brit elemző, aki szerint Európában birodalmi törekvések jelentek meg, és ezek nemcsak a tagállamok hatásköreit, de a demokratikus felépítményeket, a valódi demokratikus párbeszédet, vitát is gyengítik.

„A globalizáció egy folyamat, technológiai előrelépésekkel fejlődő jelenség, a globalizmus pedig egy ideológia” – vonta meg a lényegi különbséget a harmadik előadó, Werner J. Patzelt. A német politológus úgy vélte: a Nyugatnak már van a globalizációhoz hasonló történelmi tapasztalata, ez pedig a gyarmatosítás. A globalizáció úgy indult, hogy a nyugati dominancia alapján a nyugati értékek egyetemességét hangsúlyozták, és hitték, hogy ezzel jobbá lesz a világ. Kína megjelenésével azonban már nem egyoldalú nyugati irányítás alatt áll ez a folyamat – vélekedett az elemző.

– folytatta Patzelt, aki szerint ez azért veszélyes törekvés, mert a demokrácia és a szociális jóléti állam (a szolidaritás) csak a nemzetállami keretben szervezhető meg működőképesen. „Minden politika lokális, a jó kormányzás akkor lehet, ha van egy terület, amely fölötti kormányzásért egy kormányzat felelősséggel tartozik” – zárta gondolatmenetét a német vendég.

Werner J. Patzelt német politológus

Anne-Elisabeth Moutet ezzel egyetértve hozzátette:

Ennek feszül egy másik elv, a lokalizmus, amelyet sokan szintén fenyegetésnek tartanak, pedig nem kellene: a lokalizmus alapján a képzett munkaerő beengedése elfogadható jelenség, de a befogadó ország törvényeit az érkezőknek is tisztelniük kell.

John O’Sullivan emlékeztetett, hogy a lokalizmus erejét az adja, hogy tapasztalatok szerint a helyben hozott megoldások a legjobbak. „A kormányt értenie is kell az embereknek – nem jó duplikálni, bürokratizálni, és ezzel még inkább rejtetté, misztikussá tenni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a területi listás reprezentáció a politikai képviselet legjobb formája, mert a helybeli képviselő ismeri legjobban a saját régióját, és annak érdekeit képviseli.

Anne-Elisabeth Moutet szerint

Magyarország történelme tele van a nemzeti ellenállás történeteivel, erős itt a nemzeti karakter, a nemzeti kohézió, mégis, Budapest épületei, múzeumai egyértelműen az európai kultúra lenyomatai.

***

fotók: Földházi Árpád