Putyin is meg akarja őrizni a békét

„– Mit gondol, hogyan viselkedtek a nyugati politikusok a hidegháborús győzelmük után? 

– Épp az a probléma, ahogy Ön is felteszi a kérdést: a hidegháború vége a közös győzelmünk volt. De a nyugati politikusok, és főleg az USA, győztesnek nyilvánították magukat. És persze a média csak folytatta. De sosem gondolták végig, hogy mégis milyen lesz ennek a fogadtatása az oroszoknál, akik annyi mindent tettek, hogy vége legyen a hidegháborúnak és a fegyverkezésnek. Hogyan hat majd ez a politikára és Oroszország nyugati kapcsolataira? Sosem gondolták ezt végig. 

– Megint egy olyan ponthoz érkeztünk, aminél a Kelet és a Nyugat konfliktusban áll, például a Krím-félsziget esetében. Még egyszer: mit kellene most tenniük a feleknek? 

– Örültem, hogy visszatért a Krím, ezt már többször is mondtam. A Krím ősidőktől fogva a mienk, Oroszország sok erőfeszítést tett és áldozatot hozott érte. Miért akkora baj ez egy nagy német újság kiadójának, hogy a Krím visszatért oda, ahová tartozik? 

– Mert az ENSZ Közgyűlése Ukrajna területi integritását tartja a legfontosabbnak, a krími népszavazást pedig érvénytelennek ismerte el. 

– Készen állunk a kapcsolatok normalizálására. Az oroszok sokkal demokratikusabban viszonyulnak a dolgokhoz, mint azt gondolná. De Oroszország nehéz évszázadokon van túl: 250 év tatárjárás, jobbágyság, sztálini elnyomás. Az emberek hozzászoktak, hogy rabszolgákként kezelik őket. És amikor ez végre elmúlt, a '90-es években, amikor eljött a demokrácia, káoszt és önkényt kellett átélniük.

– Az Ön hazájában sok minden megváltozott. De néhányan azt mondják, nem eléggé. Hogy látja ön Oroszország helyzetét, amióta Putyin van hatalmon? 

– Az oroszoknak tanulniuk kell a múltjukból – meg kell tanulniuk aktívan nemet mondani. Ehhez időre van szükség. De Oroszország jövőjét csakis a demokrácia jelentheti. Stabilitásra van szükségünk, de ennek demokratikus elveken kell nyugodnia, a párbeszéden és a pártok és politikai áramlatok nyílt versenyén. Ezt eddig még nem sikerült elérnünk. Ugyanez érvényes arra a kérdésre, hogy hogyan tehetnénk lehetővé, hogy a kormányokat rendszeresen le lehessen váltani. 

Putyin népszerűsége és tisztelete a népesség körében vitathatatlan. Ez a személyes képességeivel, az intellektusával és a pragmatizmusával kapcsolatos. De érdemes a politikai folyamatokat és döntéseket a jövőben is egy emberre ruházni? Milyen magas egy ilyen modell ára? Az elnökünknek magának is át kell gondolnia ezeket a kérdéseket. Putyin elméletileg meg akarja őrizni a békét és együtt akar működni. De sok mindent látok, ami aggodalomra készteti őt. Egyrészt, a nyugati határainkon NATO-csapatok gyülekeznek. Mégis mit féltenek ott? Mi keresnivalója van ott az amerikaiaknak?

– Terjünk vissza a demokrácia helyzetéhez a mai Oroszországban. Változott valami az elmúlt években? Mik az elvárásai és a reményei? 

– Nem gondolom, hogy a hatalom autoriter lenne, ennek talán csak a maradékai vannak még meg. Még úton vagyunk, a transzparencia, nyitottság és a szabad választások felé vesszük az utunkat. De végig is kell mennünk ezen az úton.”