Öt éve, 2014 novemberében szólaltatott meg a New York-i járókelőket élettörténeteikkel együtt bemutató Humans of New York blog egy helyi idős úriembert – történetesen egy '56-os szabadságharcost, aki aztán Amerikába menekült:
„– Nagyon magányos életet élek. A feleségem tizenöt éve meghalt. Minden barátom elment. Próbálom elfoglalni magamat. Olvasok, sétálok, tévézek.
– Emlékezik arra, mikor félt a legjobban az életében?
– Az első napomra, amikor Amerikába érkeztem. Szabadságharcos voltam Magyarországon. És egy napon a szomszédom elmondta, hogy feljelentettek és azonnal távoznom kellene – kommunista rendőrtisztnő volt, de egyúttal a barátom is, így azt mondta, hogy meneküljek. A feleségem nem akarta maga mögött hagyni a családját, így elutasította, hogy velem jöjjön. Amikor ebbe az országba érkeztem, az volt az első pillanat az életemben, amikor tökéletesen egyedül voltam.”