Családos papok és lelkészek: van-e hiány a protestánsoknál és a görögkatolikusoknál?

Van-e vagy nincs paphiány a katolikus egyházban? Ha van, mi lehet az oka, hogyan lehetne megoldani, és mindenekelőtt: hogyan élnek a sok falut ellátó papok?

Erről szóló riportsorozatunkban megkerestek a görögkatolikus, a református és az evangélikus egyházat is. Korábban több katolikus papot meglátogattunk, azt kutatva, van-e paphiány, és hogy élnek a sokfalus papok, majd a 28 falut ellátó Porpáczy Attila atyáról közültünk portrécikket. 

Nincs lelkészhiány a református egyházban, a rendszerváltás óta elindult egy trend, ami a lelkészi pálya iránti érdeklődés növekedését mutatta – mondja a Mandinernek Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese.

Volt egy nagyon nagy hullám közvetlen a rendszerváltás után, nyitottak két teológiát Sárospatakon és Pápán Budapest és Debrecen mellé, így most négy helyen képeznek lelkészeket. Révkomáromban is van magyar nyelvű református teológia. Akkor negyvenes évfolyamok voltak, most húsz körül van Debrecenen és Budapesten egy évfolyam létszáma, Sárospatakon és Pápán 8-10 fős a nagyobb, 5 fő körüli egy kisebb évfolyam. Összességében Pápán 50-60 hallgató van, Budapesten és Debrecenben viszont 100 felett van a számuk. Volt egy idő, amikor kiemelkedő mennyiségű hallgatójuk volt, akkor a lányok a felét adták ki a diákságnak, most azért kevesebb az arányuk, több a férfi jelentkező. Ma 30-35 főből választják ki a húsz felvettet az első évfolyamon.

Zsengellér elmondja: nem minden végzős megy el ugyanakkor gyülekezeti lelkésznek. Nem jellemző az sem, hogy betöltetlen lelkészi állások lennének. Viszont vannak olyan települések, ahol volt régen önálló lelkészi állás, most nem tudják eltartani, és egy lelkész több települést lát el. Nem központi fizetés van, hanem a gyülekezet látja el a lelkészeket.

Ha viszont az egyházi vezetés úgy látja, van egy településben potenciál, akkor megtámogatja a lelkészt addig anyagilag is, amíg a közösség fel nem gyarapszik. Zsengellér József szerint abban, hogy nincs lelkészhiány a református egyházban,

Evangélikusok: nem könnyű összehangolni a családi életet a lelkészi munkával

Van lelkészhiány az evangélikus egyházban, mivel egy kisebb felívelés után a nyolcvanas évek szintjére esett vissza a lelkészek száma – mondja a Mandinernek Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

Mint kifejti: a rendszerváltás után volt egy felívelés, ugyanis 1988-ban húszan, 1989-ben majdnem ötvenen jelentkeztek lelkésznek, azelőtt viszont évente csak hat-heten. Most viszont már többen mennek nyugdíjba, mint amennyien szolgálatban állnak. A püspök lapunknak elmondja:

főleg Németországba és Svájcba, jó esetben persze csak egy-két évre, s aztán visszajönnek; de van, aki kint ragad. 

Ezzel együtt mindig vannak, akiknél hitbeli vagy magánéleti probléma merül fel, ami miatt vannak pályaelhagyók. Épp ezért most indítanak el egy lelkészi életpályamodellt, aminek része lesz egy segítő-szupervíziós rendszert, egy kötelező továbbképzési rendszer, és a fizetéseket is rendezni fogják. Az evangélikusoknál ugyanis, akárcsak a reformátusoknál, nincs központi fizetés, a gyülekezetek adják össze a lelkészek fizetését, ugyanakkor egyes esetekben az egyház kiegészíti ezt. A lelkészek ellátásába beletartozik a rekreációs lehetőség, kétévente az ingyenes, egyház által állt orvosi vizsgálat, és igyekeznek a régóta egy helyen szolgáló lelkészeket egy rövidebb időszakra külföldre küldeni.

A lelkészhiány mértékéről szólva Fabiny Tamás elmondta: háromszáz egyházközség van, s mindegyik be van töltve, de az esetek 10 százalékában a lelkészek két gyülekezetet látnak el. A 300 feletti létszámú evangélikus iskolákban az egyházszabályzat szerint kötelező lelkészt alkalmazni, s ennek is eleget tudnak tenni.

Az evangélikusok

így ennek vége – teszi hozzá a püspök. 

Fabiny Tamás szerint a lelkészhiány oka az lehet, hogy világossá vált: ez komplex és veszélyeztetett hivatás. Menedzsermunka is tartozik hozzá, és sok a lelki teher. Valamint – jegyzi meg – nem könnyű összehangolni a családi életet a lelkészi munkával, hiszen a legtöbb egyházi alkalom hétvégén van. 

Ezért aztán – fejti ki a Mandinernek az evangélikus elnök-püspök – már az egyetemen folyik a felkészítés a problémákra, nehézségekre. Ezzel együtt most indítanak másoddiplomás, esti lelkészképzést, hiszen eddig csak nappali képzés volt. Ez azt jelenti, hogy bármilyen BA-diploma birtokában jelentkezhetnek az érdeklődők, s tanulhatnak lelkésznek hét féléven keresztül estin vagy levelezőn. Őket nevezik „kései elhívásoknak”. Aki ily módon végez, akár részmunkaidőben is lelkészkedhet majd. 

Görögkatolikusok: a személyes példák vonzzák a hivatásokat

Az ország egyetlen, Nyíregyházán működő görögkatolikus szemináriumában 31-en tanulnak, átlagosan 4-6 fővel egy évfolyamon, de ha hozzávesszük a külföldön tartózkodó növendékeiket és a tanulmányaikat végzett, ám még fel nem szentelt kispapokat, akik szeretnének szentelés előtt megházasodni (utána már nem lehet), akkor 52 kispappal számolhatunk – mondja Polgári Bence görögkatolikus pap, a szeminárium tanulmányi prefektusa a Mandinernek. A görögkatolikus szeminárium ugyanakkor nem pusztán a három görögkatolikus egyházmegyét látja el, hanem az egész országot, s jelentkezőket is fogadnak mindenhonnan.

A Nyíregyházi Egyházmegye részéről a következő tájékoztatást kaptuk: „Bár mai világunkban a lelki segítségnyújtás, a krisztusi út hirdetése egyre több és több feladatot ró a lelkipásztorokra, egyházmegyénk jelenlegi munkáját és rövidtávú jövőképét figyelembe véve megfelelő létszámú papnövendékkel és áldozópappal rendelkezünk”.

Változik körülöttünk a világ. A katolikus egyháznak is egyre több olyan intézménye van, amely állandó papi jelenlétet igényelne, mint a kórházak, iskolák, gyermekvédelmi intézmények, idősotthonok, fogyatékkal élők gondozását végző intézmények, és így tovább – mondja a Mandinernek Kruppa Tamás görögkatolikus pap, a papnevelés felelőse a Hajdúdorogi Metropólia Papnevelő Intézetében. Hozzáteszi: ebben a tekintetben a görögkatolikusoknál is van paphiány, hiszen nem jut minden intézménybe pap, ahová kellene. 

Annyival nincs kevesebb pap ma sem a görögkatolikus egyházban, hogy veszélybe sodródna a parókiák ellátása, ugyanakkor nagy 
erőfeszítések árán tudnak csak a területükön lévő kórházakba, iskoláinkba, óvodáinkba teljes állású papi jelenlétet biztosítani. Az oktatási intézmények és szociális intézmények egy részének lelki ellátása is gyakran a helyi parókusra van bízva, bár minden évben szaporodnak az üdítő kivételek. Sok kollégának tudnának még feladatot adni, de a parókiáink ellátása alapvetően biztosított – mondja a szakember.

Kruppa szerint

az elköteleződés minden területen kitolódik. Amikor komoly döntéseket kell hozni, sokan megriadnak és halogatják azt. Vannak kései, érettebb hivatások, diplomások, felnőttek, akiknek ez már könnyebben megy. 

A görögkatolikusoknál szentelés előtt házasodhatnak a kispapok, ám a papi munka speciális teherbírást igényel. Gyakran papcsaládokból származnak a papfeleségek, mivel ők tudják, mindez mivel jár: munka hétvégén, esténként, gyakori áthelyezések.

Kruppa kifejti azt is: az egyházak kísértése és gyakori hibája, hogy versenyre kelnek a világgal és közben hasonlóvá válnak hozzá. Ezt hívjuk szekularizációnak. Könnyen elveszíthetik ebben a versengésben a identitásukat. Viszont a fordítottja is megfigyelhető időnként a magyar társadalomban, amikor egyházi feladatokat a politika vagy a társadalom akar ellátni. Hatékonyabb volna minden területen, ha mindenki maradna a saját szerepében. A keresztény közösség gyengesége, ha nem fogannak meg és nem nőnek föl benne papi hivatások, annak ellenére, hogy a papi hivatás mindig Isten hívására adott válasz.

akiknek életét látva a fiatalok előtt láthatóvá válik egy életpálya örömteli megélésének lehetősége. Természetesen a közösség is formálja és neveli saját vezetőit.

„Azt tapasztalom, hogy a közösségben is a személyesen, hitelesen megélt életek vonzzák a hivatásokat, mert ők hordozzák és sugározzák azt az isteni hívó és megmozdító erőt, amiben egy hivatás érzékelhetővé válik. Ezért a világ minden változása ellenére, továbbra is a hiteles megélt keresztény élet marad az első számú feladatunk” – mondja Kruppa Tamás.

A következő részben azt kutatjuk, vajon miért virágoznak a katolikus egyházban a régimódi, tradicionalista közösségek, és miért jelenik meg körükben oly sok papi hivatás.