A biohibrid készülék megteremtésének első lépéseként a robot vázát kellett megalkotni. A kutatók a sajátjukat 3D-nyomtatással, gyantából állították elő, majd pedig egy ízülettel és az élő szövetek helyben tartásához rögzítőpontokkal is ellátták. Ami az állványzatot illeti, ez élő izmok stimulációjára hívatott elektródák elhelyezése volt az utolsó tennivaló.
A következő feladat az élő izomzat kialakítása volt. Ehhez a csapat mioblasztokat használt. A mioblasztok olyan őssejtek, amelyek több eltérő izomsejtben is ki tudnak fejlődni. Ezeket a sejteket hidrogél lapok közé helyezték, majd pedig lyukakat vágtak a rétegekbe. Ezeken a nyílásokon keresztül tudták a rögzítőpontokhoz erősíteni őket. Az izomszövetek így hamarosan már képesek lettek a növekedésre.
A robot (egyetlen) jellegzetes képessége, hogy le-föl hajolgat, de ez tökéletesen elég arra, hogy egy gyűrűt egy akasztóra aggasson, mi több, másodmagával együtt már egy négyzet alakú lyukkal megáldott lapocskát is az élére tudott állítani.
Amennyiben komplexebb rendszereket is sikerül létrehozni, még mélyrehatóbb betekintést nyerhetünk az emberi test működésének titkaiba, amitől az egészségügyi kezelések még hatékonyabbak lehetnek. Ideális esetben még a gyógyszerkísérleteket is a mesterséges izomzatokon lehet majd elvégezni, és így a tesztekben az állatok mellőzhetők lehetnek.