Történetet csak Orbán Viktor és nem az ellenzék tudott adni az embereknek, nincsen már követhető nyugati minta és nem egy közös ország víziója határozta meg az ellenzéki politikusok viselkedését. Többek között ezekről esett szó az ellenzéki politikusok kerekasztalán a Republikon Intézet szervezésében.
A Republikon Intézet „Az ellenzék lehetőségei a kétharmad után” – címmel szervezett keddi konferencián az Ungváry-Kunhalmi-Ungár-Böcskei négyes után (erről bővebben itt olvahatnak); a második panelben Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom vezetője; Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament aktivistája; Győri Péter, Józsefváros baloldali polgármesterjelöltje; Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője és Vadai Ágnes, a DK alelnöke vitatták meg az ellenzék helyzetét.
Mi az ellenzék közös nevezője?
Április 8-án tragikus volt azt látni, hogy szinte ugyanazok a szereplők próbálják lebontani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akik 2014-ben is összeborultak – mondta Fekete-Győr. A Momentum már készül a jövő évi európai parlamenti és az önkormányzati választásokra és ebből a szempontból is bíztató, hogy sok fiatal csatlakozott a Momentumhoz a választások óta is – hangsúlyozta.
Gyetvai Viktort nem április 8-a estéje sokkolta, hanem az, hogy
a kampány során, hanem mindenki a saját pecsenyéjét sütögette. Az ellenzéki tüntetéseket szervező hangsúlyozta: közös ideológiai alapok lefektetése, egyfajta „nemzeti minimum” szükséges Orbán leváltásához. A kérdés, hogy mi ez a közös ideológiai alap, ami több annál, hogy „Orbán takarodj”.
Ez az ellenzéki közös nevező a NER megdöntése – mondta Győri Péter, aki emellett az ellenzéki összefogás egy másik dimenziójáról beszélt. Véleménye szerint nem csak a pártoknak kellene összefognia egymással, hanem a pártoknak és a civileknek kell együttműködnie.
Tordai: Újra kétpártrendszer kell
Ezután Tordai Bence kapott szót, akit Tóth Csaba a „régi elit részeként” konferált fel, mire azzal nyitott: „én kérek elnézést”.
Értékelése szerint a 2010 előtt bemerevedett kétpártrendszer óta több hullámban érkeztek az újabb és újabb ellenzéki mozgalmak és pártok. Előbb a Jobbik és az LMP, aztán a Szolidaritás, Milla, Együtt, Párbeszéd, a pedagógusok, a fekete ruhás nővérek, a diáktüntetők, Hallgatói Hálózat, Momentum „és ki tudja, hogy vannak-e már újabbak” – sorolta az új generáció „hullámait” a képviselő. Az ellenzéknek össze kell fognia, ugyanis
legalább az egyéni választókörzetek szintjén – fejtegette Tordai.
Vadai: Már a Nyugat sem példa
„Vadai Ágnes vagyok, ’90 előtt születtem. A »régi elit« tagja vagyok” – reagált ironikus bemutatkozással a fiatalabb ellenzékiek generációs retorikájára a DK politikusa, majd utalt a nemzeti minimum felvetésére is: ennek szerinte nem lehet az ellenzék a kizárólagos letéteményese.
A demokratikus ellenzék nincs egyedül a problémáival, hiszen ha körbenézünk Európában, akkor azt látjuk, hogy szinte mindenhol visszaszorulóban van a baloldal. Spanyolországban tartja magát a kisebbségben kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt, talán Szlovákiában még tartja magát Fico, de a szociáldemokrata gondolkodás hatása jelentősen visszaesik.
A politikai útkeresésben a baloldal egyre inkább magára van utalva – mondta, aztán visszatért a politikai generációk kérdéséhez: a 2010 utáni formációk kevés sikert értek el – figyelmeztette a panel fiatalabb résztvevőit –, mint a 2010 előtti szereplők. A generációváltások már csak biológiai okokból is be fognak következni a politikában – „elpatkolunk” – fogalmazott Vadai. A fiatalok bevonódása örömteli a politikába, de azt szeretném – fogalmazott –, ha új gondolatok is bekerülnének. Nem újabb formációkra van szüksége az ellenzéknek, hanem új gondolatokra.
Fekete-Győr: A helyi feladatokra fogunk koncentrálni
Nagyon szeretném elkerülni a generációs szakadék képzést – reagált Fekete-Győr azt hangoztatva, hogy a Momentumban sok idős emberrel dolgoznak együtt. Mozgalmát merész vállalkozásnak nevezte, hiszen be is léphettek volna a már meglévő pártokba, de ehelyett „nulláról” kezdtek közösséget építeni. A sikerek mellett hibaként értékelte, hogy a kampány során nem a helyi ügyekkel, hanem inkább az országos politikával, a korrupcióval, a melegekkel, az olimpiával, az elvándorlással és Európával foglalkoztak. A Momentum feladata a közeljövőben a lokális feladatok megtalálása lesz.
Amikor a mikrofon második körútjára indult, Gyetvai visszatért a választási kampány értékelésére: „ami nekem nagyon hiányzott a választások előtt, az egy olyan vízió, amit egyedül Orbán tudott adni Magyarországnak” – értékelt. Az „egyszerű embernek” nem volt alternatívája – folytatta –, Budapesten kívül azt sem tudják, mi az a sajtószabadság. „Volt, aki megkérdezte, hogy az ehető-e”.
Ezért van szerinte szükség egy egyértelmű ellenzéki vízióra. A panelbeszélgetés legidősebb résztvevője, Győri Péter arra a kérdésre, hogy van-e szükség új ellenzékre, azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy egy n+1-edik párt jót tenne az ellenzéknek, ez csak még inkább szétmorzsolná az ellenzék erőit.
A NER kottájából játszotok?
A moderátor, Tóth Csaba felidézte Ungváry Krisztián véleményét, miszerint mindenki a NER kottájából játszik, aki bent ül a Parlamentben; és némi életet próbálva lehelni a beszélgetésbe azzal provokálta a társaságot, hogy vendégeinek szegezte a kérdést: a NER kottájából játszanak-e?
Tordai Bence rögtön önkritikára intette az ellenzéket, mert értékelése szerint egyedül a Jobbik reagált stratégiai szinten a centrális erőtér kihívására. „Lehet, hogy össze kéne dugni a fejünket és megnézni, hogyan lehet nem játszani belőle” – mondta, de tovább is ment: ha a Momentum nem indult volna a választásokon, akkor a Fidesznek kevesebb, az ellenzéknek pedig több mandátuma lett volna – szögezte le.
Gyurcsány az alfa
„Az, hogy a magyar országgyűlésben mindennek alfája és origója Gyurcsány Ferenc, az nem meglepő” – váltott témát Vadai Ágnes. Sokszor úgy tűnik, hogy
és ez nagyon nagy hiba – szúrt oda beszélgetőtársainak. A politikai verseny nem zárja ki az együttműködést, így a DK továbbra is a választási párt koncepcióját javasolja. Éppen ezért „a diktatúra minden eszközét fel kell használni a diktatúra megdöntésére”.
Amikor Fekete-Győr András újra szót kapott, a Momentum parlamenten kívüli sikereit sorolva reagált Tordai kritikáira. Szerinte semmilyen politikai erő nem rakott le az asztalra olyan kidolgozott programot, mint a Momentum. Tordai viszontválaszában szabadkozni kezdett, mondván, ő nem vonta kétségbe a Momentum létjogosultságát, de azt már kikérte magának, hogy a többi ellenzéki párt programja ne lett volna a Momentuméhoz fogható.