Mint azt a Nature egy összefoglaló tanulmánya kifejti: a szervezet saját, omega-3-zsírsavakból szintetizálódó rezolvinjai az akut gyulladás rezolúcióját szolgálják; míg Sulciner és munkatársai állatkísérletekben mutatták ki, hogy a kívülről adagolt rezolvinok sok különféle tumortípus esetén elősegítik a tumorellenes kezelés által létrehozott sejttörmelék eltakarítását, ezáltal a citotoxikus rákellenes terápiák kiegészítőivé válhatnak.
Az, hogy a rákellenes kezelés dupla élű kard lehet, már 1956 óta tudjuk, amikor kimutatták, hogy a sugárkezelés által kiváltott tumoros sejthalál tumornövekedést eredményezhet (Révész-jelenség). Azóta az is kiderült, hogy a besugárzás és a kemoterápia „citokin-vihart” hoz létre a tumorstrómában, amikoris tumornövekedést elősegítő citokinek termelődnek. Sulciner és munkatársai állatkísérletekben most azt mutatták ki, hogy kemoterápiával vagy célzott terápiával elölt tumorsejtek törmeléke drasztikus mértékben elősegíti a tumornövekedést olyan állatok szervezetében, amelyekben kevés élő tumoros sejt is van (az állatmodellbe a tumortörmelékkel együtt olyan kevés élő tumorsejtet is bejuttattak, ami egyébként nem eredményezett volna tumorkialakulást). Mivel a tumortörmelék elősegítette a tumoros sejtek túlélését és növekedését, a szerzők szerint további igazolást nyert, hogy a kemoterápia és a célzott terápia direkt módon hozzájárul a tumorfejlődéshez…
A rezolvinok 10 000-szer kisebb dózisban is kiváltják gyulladáscsökkentő hatásukat, mint szubsztrátjaik, vagy az egyéb nem-szteroid gyulladásgátló szerek. A preklinikai vizsgálatok tanúsága szerint a rezolvinok alkalmasak lehetnek a rákellenes kezelésekre általában jellemző korlátolt hatékonyság javítására.