Soha többé kommunistát!

Néhány futóbolondot leszámítva talán ma már senki nem ünnepli meg a bolsevik hatalomátvételt. 

Marx és mindenféle követői ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendenek a jóléti Nyugat egyetemein. 

Azt mondják, a kommunisták jót akartak, csak rosszul csinálták, és elítélik a kommunista diktatúrákat. 

Mégis, továbbra is használják a hazudozós szobatudós lejárt szavatosságú gondolatait. 

Jót akartak a kommunisták vagy sem:

A társadalmat alapvetően felforgató forradalom ma is folyamatosan jelen van az akadémiai elit, itthon az ELTE tátika napi álmodozásaiban. Azt mondják, csak egy kis békés változást akarnak, de mindig kiderül, hogy mindent fel kell forgatni a kis változáshoz. 

XIII. Leó pápának volt egyszer egy látomása, amiben Lucifer kikérte magának az Istentől a huszadik századot. Úgy látszik, meg is kapta, legnyilvánvalóbb asszisztensei pedig a nácik és a kommunisták voltak.

A kommunizmus és a nácizmus említhető egy lapon. Sőt: egy lapon kell említeni őket. 

Nem meséli be nekünk senki, hogy a kommunizmus lehet gyökeresen más, mint a „létező szocializmus”. Mindenesetre: nem szeretnénk még egyszer kipróbálni. Szoft verzióban sem. A marxizmus eretnekségeinek verzióiban sem. Kritikai elméletekként sem. Sehogy sem. 

A társadalom-, nemzet-, egyház-, közösség-, család- és emberellenes eszmék azonban még velünk vannak. Dekonstruálni akarnak, új alapra helyezni, felforgatni mindent. Belefeledkezés helyett állandóan kritizálni. Identitásokat kiforgatni. 

A világot nem gyökeresen átalakítani, hanem szeretni kell. Minden hibájával együtt.

A folyamatos, fundamentális elégedetlenség rossz tanácsadó, a régiek szerint az ilyen sugalmazásokra nem szabad hallgatni. Úgy is túl sok volt az átalakítás. Ha valami igazolható, akkor az a helyreállítás lenne. 

Liberate Vos Ex Inferis! Libera nos a malo!