Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelő államtitkára szerint meg kell mutatni a társadalomnak, hogy hiteles, bevált társadalompolitikai programokkal igenis lehet csökkenteni a szegénységet.
Az államtitkár A szegények gazdálkodása című könyv bemutatóján kedden, Budapesten arról beszélt, hogy a szegényekre még mindig sokszor úgy tekintenek, mint homogén, differenciálatlan tömegre, pedig sokféle társadalmi csoport van a szegényeken belül.
A kötet ebbe a „homályba hoz világosságot”, hozzájárul a szegénység jobb megértéséhez, mivel számos bevált gyakorlat és esetleírás van benne arról, hogyan kísérletezték ki civilek és kormányok egyes konkrét esetekben a segítségnyújtás legmegfelelőbb módszerét.
Visszaköszönnek a könyvben olyan gondolatok, amelyeket a magyar szociálpolitika is magáénak vall, például, hogy feltételhez kell kötni bizonyos támogatásokat, vagy jó minőségű szolgáltatásokkal kell körbevenni a rászoruló gyerekeket és családokat – mutatott rá Czibere Károly. A kötetből kiemelte azt a gondolatot, hogy a szegénység elleni küzdelemben a remény visszaadása az egyik legfontosabb elem, mert a remény tudja megsokszorozni a korlátozott erőforrásokat és kapacitásokat.
Vissza kell tehát adni a társadalomnak azt a reményt, hogy hiteles, bevált társadalompolitikai programokkal igenis lehet csökkenteni a szegénységet – hangsúlyozta Czibere Károly. A kormány alapvető célja, hogy közelebb lépve a szegényekhez részletgazdagabb kép alapján alakítsa ki a szegénység elleni stratégiáját – fogalmazott az államtitkár.
Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója arról beszélt, hogy a könyv számos korábbi gondolkodásmóddal szakít, például a konkrét esetek megfigyelésétől és elemzésétől jut el az általánosításokig, és nem fordítva.
Emellett túllép az olyan uralkodó dogmákon, mint hogy a szegények áldozatok, vagy a szegények maguk tehetnek a helyzetükről. A kötet szerint ugyanis a szegények ugyanolyanok, mint a középosztálybeli emberek, csak más feltételek között élnek.
A kötet kitér arra is, hogy mindig az adott helyzet alapján kell dönteni arról, milyen fajta segítségre van szüksége egy adott közösségnek – tette hozzá az igazgató.
Balás Gábor, a Hétfa Kutatóintézet igazgatója úgy fogalmazott, a könyvet közgazdászok írták ugyan, de nem olyan, mint egy tankönyv, mivel közérthetően mesél el történeteket. Hozzátette, a középosztályról legalább annyit lehet tanulni a könyvből mint a szegényekről.
Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo A szegények gazdálkodása című kötete a Balassi Kiadó, a Hétfa Kutatóintézet és a Széchenyi István Szakkollégium együttműködésében, az Emmi támogatásával jelent meg magyarul.
Az ismertető szerint a könyv alapjaiban újítja meg a szegények gazdasági tevékenységéről alkotott képet. Elemzései a harmadik világban élő emberekről szólnak, de a magyar olvasó is ráismer benne a szegényekről alkotott saját képének korlátaira. A könyv gondolkozásra, a mélyszegénységben élők problémáinak jobb megismerésére sarkall.
(MTI)