Bod szerint a KGST elzárt maradt a Nyugattól, és a lemaradás 1989 után megbosszulta magát. Arról beszélt: Magyarországon 1956 után a fogyasztás engedélyezése, a szabályok enyhülése felé mozdultak el. Engedélyezték a kereskedelmet a harmadik világgal, de a versenyképesség így is elégtelen maradt. Hiába voltak erőltetett fejlesztések, a mennyiséget preferálták a minőség helyett. A hatvanas évek a liberalizációról szóltak, '68-tól pedig jött az új gazdasági mechanizmus. Megjelent piaci elemek, enyhültek az utazási korlátozások.
A közgazdász szerint ebben az időszakban megszületett a „homo kadaricus”. Ezt az embertípust úgy írta le, mint bizalmatlan, vallástalan kispolgárokat, akiket a fogyasztás érdekelt, és közben felületes nacionalizmus, rövid távú gondolkodás, szabálykerülés és államfüggőség jellemezte őket.
A nyolcvanas években már a Nyugatot próbáltuk másolni Bod Péter Ákos szerint. De az akkori mutatók és eredmények már talmi értékek voltak, a rendszer már nem volt fenntartható.