A Parkinson-kór másik korai tünete a szaglás romlása, elvesztése. Talán nem véletlen, mondja Burn, hogy az orr és a bél az a két szerv, amelyekben az idegsejtek közvetlenül ki vannak téve a külvilágnak, és veszélyes toxinoknak, mikrobáknak. Most arra is fény derült, hogy a synuclein rostok képesek arra, hogy a bélből az agyba vándoroljanak: Collin Challis és munkatársai ( California Institute of Technology) synuclein rostokat injektáltak kísérleti állatok (egerek) gyomrába és vékonybelébe, majd a rostokat három héttel később az agytörzsben, két hónappal később pedig az agyféltekék mozgásszabályozásért felelős területein detektálták; az egerek eközben kevésbé agilissé váltak, ami hasonló a Parkinson-kóros betegeknél jelentkező mozgáshiányhoz. Mint Burn hozzáteszi, más vizsgálatok is arra hívják fel a figyelmet, hogy a bél fontos szerepet játszik a Parkinson-kórban, így pl. kiderült, hogy azokban a gyomorfekélyes betegekben, akiknél terápiás célból átvágták a gyomrot beidegző n. vagus-t, kisebb eséllyel alakul ki Parkinson-kór.
Eddig még nem derült fény egyetlen baktérium vagy vírus kóroki szerepére sem, az azonban már bizonyos, hogy egészségesekhez képest a Parkinson-kórosokban eltérő a bél-mikrobiom összetétele – ezért néhány orvos azzal kísérletezik, hogy antibiotikummal vagy széklettranszplantációval gyógyítsa a betegséget. Mivel ismert, hogy gyulladás esetén a synuclein nagyobb eséllyel aggregálódik, a kutatók szerint elképzelhető lehet az is, hogy egy nem oda való baktérium bélgyulladást indít be, és az vezet a Parkinson-kór kialakulásához. További vizsgálatok a környezetszennyezés és a peszticidek szerepére hívják fel a figyelmet: azok a mezőgazdasági munkások, akik bizonyos rovarirtókkal dolgoznak, illetve azok, akik peszticiddel szennyezett kutakból származó vizet fogyasztanak, nagyobb valószínűséggel lesznek Parkinson-kórosok – ezek a kemikáliák valószínűleg szintén a bél idegsejtjeit pusztítják.