A meleglobbi manipulatív propagandatechnikáját már 1989-ben kitalálták

„Van itt viszont egy könyv, még 1989-ből, de bizonyára ez is csak a csúnyareakciós homofóbok utólagos kitalációja, mint Heribert Illig kitalált középkora.  (Ha már középkorozunk, tegyük rendesen.)  Marshall Kirk és Hunter Mudsen arról értekezik: miként kell megdolgozni az amerikai közvéleményt, hogy magáévá tegye a melegek céljait. Tulajdonképpen a két csávó a melegmozgalom Habonyárpijaként viselkedett. Kirk neuropszichiáter, Mudsen politológus.  A kötetben a lényeg tíz oldalon megtalálható (147-157.) A kulcsfejezet címe: Pushing the right buttons: halting, derailing, or reversing the ‘engine of prejudice'.

Eszerint három fő szakasza van a köz megdolgozásának, és ez korántsem a szabad, racionális, egyenlő vitákat idézi, hanem inkább a manipulatív propagandatrükköket, mint amilyeneket a Szovjetunió alkalmazott a két világháború közt, hogy a hasznos idiótákat a saját ügye érdekében használja fel.

Az első szakasz az érzéketlenítés.

Első furán hangozhat, mivel a melegmozgalom inkább az érzékenyítő tréningjeiről ismert, de elmagyarázzuk: arról van szó pusztán csak, hogy annyira nyomatni kell a témát a mindennapokban, hogy megszokják az emberek, ne kapják fel rá a fejüket, legyen nekik ismerős, akárcsak a sarki boltos. Így sok nép támogatni fogja az ügyet, aki meg nem, az is legyint rá. Ami, ugye, jó a melegmozgalomnak, mert ha legyintenek rá, akik amúgy elleneznék, akkor szabad a pálya. Lehet – huhú – LOBBIZNI. Szóval először fokozatosan, nem provokatívan hozzá kell szoktatni a népet, hogy melegek is élnek köztük. (...)

Az értéketlenítés tehát a megdolgozható tömegekre irányul főleg, a jamming pedig a megrögzöttebb bigottok felé. Ezután azonban jön a konverzió, azaz a megváltoztatás. Ugyanis »nem elég, ha a melegellenes bigottak zavarba jönnek velünk kapcsolatban, és még az sem elég, ha nem érdekeljük őket – hosszú távon a legbiztonságosabb számunkra az, ha éppenséggel olyanná tudjuk tenni őket, mint amilyenek mi magunk vagyunk.«”