Pár év, és nem is lesz furcsa, ha a tiltakozó tanárokról egy kormányközeli elemző magyarázza majd a közmédiában, hogy a közelebbről meg nem határozott nemzetellenségek támogatói.
A terrorveszélyhelyzet és a tanári tüntetések körüli kavarodás közepette érdemes vetni egy pillantást Törökországra, ahol Erdoğan elnök vezényletével sokkal előrébb járnak az illiberális úton, mint Magyarország. Most éppen akadémikusokat tartóztatnak le, akik a kurdok ellen folytatott háború során elkövetett jogsértések ellen tiltakoztak nyílt levelükben; de olyan egyetemi tanár is akadt, akit órájáról vittek el azért, mert az emberi jogok megsértéséről beszélt a diákoknak. A vád minden esetben: a terroristák támogatása.
*
Törökországban nem a határon kívülről követ dobáló migránsok jelentik a „terror” első számú forrását, hanem a kurd függetlenségi harcosok: tavaly óta konkrét háború folyik az ország délkeleti részében az állami biztonsági erők és a kurd felkelők között. Az összecsapások a városok közepén folynak: Silopiban, Cizrében és Diyarbakir egyes részein, ahol az állam szükségálapotot vezetett be, az összecsapások eredményeként pedig eddig legalább kétszáz civil vesztette életét. A mentők nem tudnak bejutni ezekre a területekre, a holttestek gyakran hetekig az utcán hevernek, mivel a családtagokra is lőnek a rendőrök − így foglalja össze a helyzetet blogján Louis Fishman újságíró.
Fishman egyébként azért írt posztot, mert török akadémikusok egy csoportja január elején petíciót írt alá az emberi jogok megsértése ellen „Nem leszünk bűnrészesek” címmel. A dokumentumot nyolcvankilenc török egyetem 1128 akadémikusa írta alá, illetve ezen kívül még 355 külföldi tudós. Az akciónak meg is lett az illiberális eredménye: Erdoğan elnök „akadémikus terroristáknak” nevezte a tudósokat, akik szerinte a terrorszervezetként számon tartott Kurd Munkáspárt támogatói, árulók, akik fenyegetik a nemzet egységét.
Még decemberben egy egyetemi tanárt rendőrök vezettek el egy előadása után, amelyben felhívta a figyelmet az emberi jogok folyamatos megsértésére: az egyik diák jelentette fel. A januári petíció után huszonhét egyetemi tanárt tartóztattak le, a vád szerint terrorista propagandát terjesztettek; huszonkilenc akadémikust pedig felfüggesztettek egyetemeiken. Közben tovább folyik Erdoganék sajtó elleni háborúja is: letartóztatták a legnagyobb ellenzéki napilap főszerkesztőjét és egy újságíróját, miután cikket írtak arról, hogyan juttatta fegyverekhez Törökország a szír felkelőket. Őket életfogytiglani börtönbüntetés várja ezért a „bűnükért”.
*
A magyar „illiberális demokrácia” nem itt tart: a terrorizmus támogatásával csak az ellenzéki pártokat vádolja a Fidesz; a tanárokat pedig csak azzal, hogy az ellenzéki pártok tüzelik őket a tüntetésre. Az AKP és a Fidesz kommunikációs elemei mindenesetre alig-alig különböznek. Helyet kap itt a terrorizmus támogatása; míg a Törökországban gyűlölt ellenséggé váló korábbi AKP-szövetséges, Amerikában élő Abdullah Gülen szerepét nálunk Soros György kapja, mint a Külföldi Ember, Aki Bele Akar Szólni a Dolgokba; és mindenki a nemzet egységét, sőt: biztonságát fenyegeti, aki nem azt mondja, amit a kormánypárt hallani akar. Közben pedig úgy tűnik: az állandó feszültségkeltés paravánja mögött mindkét országban éppen csak annyi pénzt talicskáznak ki az államkasszából a jól helyezkedő potentátok kormányzati asszisztenciával, amennyit nem szégyellnek.
A hazai ellenzéki pártok és civil szervezetek gyakorlatilag minden kommunikációs össztüzet megkaptak már: voltak külföldi ügynökök úgy nyugat (Norvégia, USA, Soros), mint kelet (KGBéla) felől; aztán persze voltak kommunisták; és ugye még most, hat évvel az elmúlt nyolc év után is az a legnagyobb akadály a fideszes gőzhenger előtt állításuk szerint, hogy mi volt 2002-2010 között.
Szégyenteljes azonban, hogy a kormány és a kormányhoz bekötött pártsajtó a teljesen jogos tanári tiltakozások kapccsán is rögtön elővette az összes kártyát: a tanári szakszervezet vezetőjére Bencsik András lőtt egy félrement, később visszavont kommunista gyilkosozó apák-és-lányokozást; aztán rögtön beindult a sorosozás is. Egy a lényeg: a szakmai kritika nem létezik, minden kritika politikai támadás, a kritizáló pedig ellenség, Soros-ügynök, kommunista, terrorista-segítő: ez a minden területen politikai polgárháborút hirdető, GFG-doktrína alapján működő propagandaközpontnak tulajdonképpen mindegy.
*
Erdoğan olyan „szerencsés” helyzetben van, hogy bármikor előkaphatja ellenségnek a kéznél lévő kurdokat. Legutóbb egy egész ígéretes békefolyamatot rúgott fel emiatt a török kormány: a népszerűségvesztés és az egyre durvább korrupciós ügyek miatt egyszerűen szükség volt a háborús helyzet, a rendkívüli állapot megteremtésére.
Orbán nincs ilyen szerencsés helyzetben. A háborús atmoszféra fenntartásához folyamatos kreativitásra, új ellenség meghatározására van szükség: Brüsszel, Washington, a multik, a bankok, a drogmaffia (!), a rezsi, a buzilobbi, a migránsok, aztán csak úgy általában a liberálisok, a civilek, Soros György. A lényeg az, hogy a jól megalapozott, részigazságokat és hazugságokat tartalmazó kommunikációs egyvelegbe kell belesimítani minden kritikát: a rossz rendszerhez évekig alkalmazkodni próbáló, azt végül megelégelő tanárok így lesznek Soros György ügynökei.
Mint korábban írtam, a terrorveszélyhelyzet biankó csekkje ezért is nagyon veszélyes fegyver. Tulajdonképpen bármi lehet terrortámadás és bárki lehet terrorista, ha egyedül a hatalmas propagandagépezetet uraló kormány/állampárt dönt egy ilyen helyzetről. Sokkal egyszerűbb lesz elfogadtatni a fanatizált, idiotizált tömegekkel ezt az egyszerű lépést, mint alapos munkával évről-évre felépíteni egy-egy új ellenséget. Pár év, és nem is lesz furcsa, ha a tiltakozó tanárokról egy kormányközeli elemző magyarázza majd a közmédiában, hogy a közelebbről meg nem határozott nemzetellenségek támogatói.
A főpolgármester kijelentette, hogy élne Lázár János ajánlatával, és várja, hogy megbeszéljék, „az állam mikor végzi el azokat a beruházásokat, amiket az arab beruházónak már megígért”.
A politikus szerint a főváros költségvetése továbbra is törvénytelen.
A szakértő szerint a két héttel ezelőtti 64 százalékos Fidesz-győzelem az időközin felborította Magyar Péter eredeti tervét.
Újra rendezni kell a soraikat.
Nem véletlenül rettegnek a progresszívek.
„Az elektronikus betegakta 23 év után most már tényleg jön” – ígéri a német kancellár.
A főpolgármester kijelentette, hogy élne Lázár János ajánlatával, és várja, hogy megbeszéljék, „az állam mikor végzi el azokat a beruházásokat, amiket az arab beruházónak már megígért”.
Örülök, hogy végre egyetértünk abban, hogy ez nagyon rossz dolog.
