Lassan kezdődik a hanyatló periódus, a közutálat időszaka.
Remélem mindenki jól emlékszik a rezsidémonra. Na, emlékeznek? Csak mert az kiskutya füle nem volt ahhoz képest, amivel éppen ezen a héten szembesültek a Nerekasztal Lovagjai. A Brutális Brüsszelszörny vagy a Multimumus a kanyarban nincs ehhez a Magyar Családok szuverenitását fenyegető rémhez képest. Nem semmi harc lesz ez. Szem szárazon, puska töltve, kard hüvelyében nem marad. Itt az új keresztes háború, pattogatott kukoricát, vattacukrot tessék. Öveket becsatolni. Enjoy the joyride.
A mindig éber miniszterelnök ugyanis atlantiszi fénykristály módjára rezonált együtt Kocsis Máté csodás témafelvetésével, a gyerekeknek már annyira nem, de újságíróknak meg politikusoknak kötelező drogteszttel. Ezért kérlelhetetlen harcot hirdetett a félelmetes magyarországi Drogmaffia ellen. Ugye, hogy megijedtek Önök is? Nem csakhogy drog, de maffia is. Pisztolyok, meg sok készpénz, meg lövöldözés, ilyen ez a drogmaffia. Vonalkódos lett a nadrág mi? A Gúdfrendnek meg egy szava se lehet, hát Amerikában nem csak a négereket verik, de évtizedek óta megy a drogmaffia elleni háború. Igaz sokak szerint mondjuk sok értelme nincsen, de baloldali kommunista liberálbolsevik hazaárulók mindenhol vannak. Mint az a náci McCain.
Az se baj, hogy a gyakorlat egyre inkább azt bizonyítja Colorado, illetve Washington államokban, hogy a könnyűdrogok legalizálása például egy tuti út a drogmaffia ellen, ráadásul lehet belőle egy csomó ADÓT is beszedni, hogy mást ne mondjak. Azt szeretik ám csak igazán a Nerekasztal Lovagjai. De ilyeneket le se írok, mert egyből nyilvánvaló lesz, hogy én a drogosokkal vagyok, sőt, a hovatovább netovábbjaként én magam válhatnék volt drogossá. A drogos nem kívánatos elem az együttműködési rendszerben, olyan mint a meleg, a hajléktalan meg a szegény. Meg mint az újságíró, aki geci módon beszámol mindezekről, nyilván azért mert drogos. Az összes.
Eközben persze minden normális ember tudja, hogy Magyarország első száz legfontosabb problémájában közel sincs benne a Drogmaffia. Nevetséges. A drog se olyan nagyon van benne, egyébként. Ha már valami ilyesmit akarna a Miniszterelnök Úr találni, akkor nekimehetne az Alkoholrémnek, azzal nem állunk olyan jól. De a drog jobb, azt a városban csinálják az újságírók, meg a hanyatló nyugaton is azt csinálják. Az igaz magyar ember meg egyébként is iszik.
De nincs benn az első száz legfontosabb problémában a vasárnapi zárva tartása vagy a külföldi áruházláncok megregulázása sem. Meg kéne egyszer vizsgálni, hogy a sokszáz, sokezer fideszes törvény közül 1) hány szólt közvetve vagy közvetlenül a hatalom bebetonozásáról? 2) hány szólt közvetve vagy közvetlenül a haverok helyzetbe hozásáról? 3) hány szólt közvetve vagy közvetlenül a valakivel való kibaszásról? 4) és végül hány volt tisztán olyan, amelynek volt valami haszna is a társadalom számára? Hány olyan tényleg fontos ügy volt, ahol a kormány tényleg elért valamit?
Na szóval gyönge ez már, mint a harmat. Drogmaffia. XDDDDDDDD Az EU-val jó húzás volt háborúzni, azokat mindenki utálta, legalábbis akinek nem volt egy csepp józan belátása sem, az biztosan. Szerencsére ez a tábor lassan egybecsúszott a Fidesz biztos szavazóival. Aztán jó volt háborúzni a multikkal is, valamiért azokat is sokan utálják, könnyen jött a népszerűség. Rezsit mindenki fizet, így a rezsidémon figurájának bevezetése a permanens forradalomba szabadságharcba nagyon jól jött ki. A többi kis, apró hadjárat néha félrement, de a fő csapások mindig rendben voltak, kirajzolták a harcos miniszterelnök képét, aki nem hagyja magát. Igaz, hogy igazán fontos témákkal semmit nem kezdett a kormány, de ne legyünk telhetetlenek.
Én személy szerint már azt sem hiszem el évek óta, amikor egy kormánypárti politikus pislant. Biztos én vagyok a cinikus. Most is teljesen egyértelmű, hogy egyrészt a feszültség fenntartásáról, terelésről van szó; másrészt persze ha úgy van, akkor már végigviszik a dolgot, mert miért ne. Hiába mondta meg az ellenzékieken kívül is mindenki, hogy iszonyatos nagy faszság, amit kitaláltak. Drága, nem old meg semmit, értelmes dolgok elől veszi el a pénzt. Ha Kocsist minimálisan is érdekelné, mi van a drogosokkal, akkor nem csukta volna be a tűcsere-programot. Na meg ki számít újságírónak? A Nők Lapja munkatársa? Az ő pisije is kéne? Vagy a gasztrobloggeré? Vagy csak bizonyos szerkesztőségeké? Csak a „ballibeké”? De mindegy is, Orbán beállt mögé, csak úgy, mint a vérforraló vasárnapi zárás mögé (az is van nyugaton - mondjuk ott éppen lazítani próbálják). Majd valószínűleg a szintén teljesen átgondolatlan autópályás baromkodás mögé is be fog állni. Azt is egyébként csak megindokolni nem tudják, mint anno a reklámadót.
Szóval valami nem működik. Nem megy olyan jól a terelés, mint eddig. Nem ugranak annyira a gumicsontra a csahosok, vagy ugranak, de az csak szépen hozzáadódik a szarkupachoz, ami a sarokban bűzlik. Lassan ideje lesz kitakarítani. Olvastam is a hármas metrón, hogy „Ciki a Fidesz!”. Eljött az idő, hogy egy utolsó nagy vonatrablás keretében még minden mozdíthatót megkapjanak a haverok. Mert nagyon olyan érzésem van, hogy lassan kezdődik a hanyatló periódus, a közutálat időszaka. A luxusjobboldal, a kapkodó terelések, az árral szemben menés időszaka. Azt pedig már láttuk Gyurcsánynál, hogy ez senkinek sem jó.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
„Akiket felzaklatott az a téves hír, hogy szír volt az elkövető, és megnyugodtak, amikor kiderült, hogy szaúdi, azoktól elnézést kérek!” – írta a frakcióvezető.
Nem eszik olyan forrón a kását.
Rengeteg vitám van Hont Andrással, és végre egy felület, ahol nem nyom minket össze a tónizó csőcselék.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
„Ha nem történik vezetőváltás, akkor rendkívül nehéz lehet visszafordítani a jogállamisággal kapcsolatos irányt” – mondta a Politiconak a Tusk-kormány igazságügyi minisztere.
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
