Hatalmas eredmény: a Semmelweis Egyetem munkatársa az ország első hivatásos űrorvosa
Dr. Nagy Klaudia Vivien szakterülete a kardiológia, ezen belül az elektrofiziológia.
Nem kizárt, hogy a felszínalakító folyamatok most is aktívan zajlanak a Plútón, a bolygó két holdjáról pedig kiderült: nem gömb alakúak. A égitest mellett elhaladt New Horizons űrszonda által küldött képek alapján Kereszturi Ákos, az MTA munkatársa foglalta össze a leglényegesebb új ismereteket.
Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa, Kereszturi Ákos az akadémia honlapján hétfőn publikálta összefoglalóját azokról az új tudományos ismeretekről, melyeket a New Horizons űrszonda LORRI nevű kamerájának képei alapján szerezhetünk. A szonda 12500 kilométer távolságból figyelte meg a Plútót, illetve annak holdját, a Charont.
Kereszturi arról ír, a csillagászokat és az érdeklődőket egyaránt meglepte, hogy a Plútó mennyire „fiatalos és aktív” megjelenésű. A szakértő ez alatt azt érti, hogy az égitest felületén szokatlanul kevés a kráter, és ami van, az is kisméretű és fiatal. Mindez arra utal, hogy a bolygó felszíne valamilyen módon megújult.
Az még azonban kérdés, hogy ez mikor és milyen módon történt. Mivel a felszín korának becslésénél bevett eszköz a becsapódások okozta kráterek számát alapul venni, a Plútó esetében nehéz ezt a számítást elvégezni. Azt viszont biztosra vehetjük – írja a kutató –, hogy például a Hold felföldjeinél lényegesen fiatalabb felszínről van szó. Sőt, az sem zárható ki, hogy a felszínalakító folyamatok most is aktívan zajlanak a Plútón.
Az sem tisztázott egyelőre, hogy a bolygó felületén látható sejtes szerkezet, avagy cellaszerkezet minek köszönhető. Az egyik magyarázat a kiszáradt földi iszap kirepedezéséhez hasonló jelenség lehet, egy másik elmélet szerint pedig a felszín alatti anyagáramlás az ok.
A Plútón helyenként 3500 méter magas hegyvidékeket is találni – töréses keletkezésükről a blokkok szögletessége árulkodik –, de egyes alacsonyabb hegységek létrejöttéről még nem sokat tudni. A síkságok kinézete a tudós szerint arra utal, hogy feltöltődéssel jöttek létre.
Kereszturi cikkében tovább sorolja a Plútóról szerzett új információkat. A bolygó átmérője 2370 km, amely a korábbi becslések jó részénél egy kicsit nagyobb. A légkör körülbelül 1600 kilométeres, ami – összhangban a várakozásokkal – meglehetősen nagy. „Az atmoszféra ritka és hideg ionizált gázfelhője a Plútótól közel 10 ezer kilométer távolságig elnyúlik a Nappal ellentétes irányba” – teszi hozzá az MTA munkatársa, kifejtve: „Akárcsak a Szaturnusz Titan holdjánál, a Plútó esetében is feltehetőleg a felszíni jégből elszublimáló metánmolekulák esnek szét, majd állnak össze még hosszabb molekulaláncú szénhidrogénekké, létrehozva a légköri ködöt.”
A Plútó Charon nevű holdjának felszínén szintén nem lehet nagy méretű, idős krátereket megfigyelni, az objektum felületét „a fél égitesten átívelő repedésrendszer”, valamint hegyvonulatok és árkok tagolják. A kisebb holdak közül a Nix és Hydra elnevezésűekről küldött képet az űrszonda. Ezen felvételekből – minőségükből következően – nem sok részlet derül ki, azt azonban elárulják, hogy a két hold valószínűleg nem gömb, hanem elnyúlt alakú.