MTA: Még nem tudni, mitől ilyen fiatalos a Plútó

2015. július 27. 12:52

Nem kizárt, hogy a felszínalakító folyamatok most is aktívan zajlanak a Plútón, a bolygó két holdjáról pedig kiderült: nem gömb alakúak. A égitest mellett elhaladt New Horizons űrszonda által küldött képek alapján Kereszturi Ákos, az MTA munkatársa foglalta össze a leglényegesebb új ismereteket.

2015. július 27. 12:52

Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa, Kereszturi Ákos az akadémia honlapján hétfőn publikálta összefoglalóját azokról az új tudományos ismeretekről, melyeket a New Horizons űrszonda LORRI nevű kamerájának képei alapján szerezhetünk. A szonda 12500 kilométer távolságból figyelte meg a Plútót, illetve annak holdját, a Charont. 

Kereszturi arról ír, a csillagászokat és az érdeklődőket egyaránt meglepte, hogy a Plútó mennyire „fiatalos és aktív” megjelenésű. A szakértő ez alatt azt érti, hogy az égitest felületén szokatlanul kevés a kráter, és ami van, az is kisméretű és fiatal. Mindez arra utal, hogy a bolygó felszíne valamilyen módon megújult.

Az még azonban kérdés, hogy ez mikor és milyen módon történt. Mivel a felszín korának becslésénél bevett eszköz a becsapódások okozta kráterek számát alapul venni, a Plútó esetében nehéz ezt a számítást elvégezni. Azt viszont biztosra vehetjük – írja a kutató –, hogy például a Hold felföldjeinél lényegesen fiatalabb felszínről van szó. Sőt, az sem zárható ki, hogy a felszínalakító folyamatok most is aktívan zajlanak a Plútón.

Az sem tisztázott egyelőre, hogy a bolygó felületén látható sejtes szerkezet, avagy cellaszerkezet minek köszönhető. Az egyik magyarázat a kiszáradt földi iszap kirepedezéséhez hasonló jelenség lehet, egy másik elmélet szerint pedig a felszín alatti anyagáramlás az ok. 

A Plútón helyenként 3500 méter magas hegyvidékeket is találni – töréses keletkezésükről a blokkok szögletessége árulkodik –, de egyes alacsonyabb hegységek létrejöttéről még nem sokat tudni. A síkságok kinézete a tudós szerint arra utal, hogy feltöltődéssel jöttek létre. 

Kereszturi cikkében tovább sorolja a Plútóról szerzett új információkat. A bolygó átmérője 2370 km, amely a korábbi becslések jó részénél egy kicsit nagyobb. A légkör körülbelül 1600 kilométeres, ami – összhangban a várakozásokkal – meglehetősen nagy. „Az atmoszféra ritka és hideg ionizált gázfelhője a Plútótól közel 10 ezer kilométer távolságig elnyúlik a Nappal ellentétes irányba” – teszi hozzá az MTA munkatársa, kifejtve: „Akárcsak a Szaturnusz Titan holdjánál, a Plútó esetében is feltehetőleg a felszíni jégből elszublimáló metánmolekulák esnek szét, majd állnak össze még hosszabb molekulaláncú szénhidrogénekké, létrehozva a légköri ködöt.

A Plútó Charon nevű holdjának felszínén szintén nem lehet nagy méretű, idős krátereket megfigyelni, az objektum felületét „a fél égitesten átívelő repedésrendszer”, valamint hegyvonulatok és árkok tagolják. A kisebb holdak közül a Nix és Hydra elnevezésűekről küldött képet az űrszonda. Ezen felvételekből – minőségükből következően – nem sok részlet derül ki, azt azonban elárulják, hogy a két hold valószínűleg nem gömb, hanem elnyúlt alakú. 

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2015. július 27. 21:24
A NASA mondjuk azt írja, hogy fagyott nitrogén gleccserek folynak a Plútón. Az nyilván eléggé alakítja a felszínt ma is.
illiberator
2015. július 27. 13:34
"érdeklődőket egyaránt meglepte, hogy a Plútó mennyire „fiatalos és aktív” megjelenésű. A szakértő ez alatt azt érti, hogy az égitest felületén szokatlanul kevés a kráter, és ami van, az is kisméretű és fiatal." Szerintem két magyarázat lehetséges: 1) A Plútón az abszolut nulla fokhoz közeli a hőmérséklet. Míg a kőzetbolygók és holdak a kis méretük gravitációjuk miatt nem tudják megtartani a vizet, gázokat, addig a Plútón ezek az anyagok nem tudtak megszökni, sőt a gázok is fagyott állapotban megmaradtak. Közülük némelyek megolvadhatnak és újra megfagyhatnak. Ezek kitűnően kitölthetik a nagyobb krátereket is. 2) A Plútó holdja a Charon viszonylag nagy, így valójában ezek egymás holdjai. Ráadásul jóval közelebb vannak egymáshoz, mint a Föld a Holdhoz, így a gravitációs ár-apályerők felmelegíthették a felszínt (megolvaszthatták pl. a fagyott vizet). Az árapályerők keltette súrlódás miatt e testek tengely körüli forgása és a keringési sebességei egyaránt csökkentek, miáltal azok egyre távolodtak egymástól. Következésképpen néhány milliárd évvel ezelőtt, a jelenleginél is jóval közelebb volt egymáshoz a két égitest, és az árapályerők keltette felmelegedés így akár a kőzeteket is megolvaszthatta (lásd pl. a Jupiter IO nevű holdját).
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!